Ünnepi vesperás a Falakon kívüli Szent Pál bazilikában a keresztények egységéért végzett
imahét lezárása alkalmából
XVI. Benedek pápa január 25-én, Szent Pál damaszkuszi megtérésének ünnepén délután
fél hat órai kezdettel ünnepi vesperással zárta le a 2006-os ökumenikus imahetet,
melynek témáját Máté evangéliumából választották: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek
az én nevemben, én ott vagyok közöttük.” Az ökumenikus szertartás színhelye a római
Falakon kívüli Szent Pál bazilika, a hagyomány szerint Szent Pál temetkezési helyének
temploma volt. Megérkezésekor a Pápát a bazilika főpapja és a Szent Pál bencés közösség
apátja fogadta. A Szentatya a főbejárattól más egyházak és egyházi közösségek három
képviselőjével és Walter Kasper bíborossal együtt körmenetben haladt végig a templom
főhajóján. A szentélybe érkezve a szertartás elején Walter Kasper bíboros köszöntötte
a Szentatyát, majd a Szixtuszi kápolna és a bencés schola elénekelte Szent Pál himnuszát.
Az elhangzott zsoltárokhoz fűzött imát a keresztény egyházak és közösségek három képviselője
mondta. A Szentatya homíliáját azzal kezdte, hogy a keresztény közösségek és egyes
hívek egység törekvéséről szólt. Az egység megvalósításához szükséges erő a Szentlélek
ajándéka, amely párhuzamos az evangélium iránti egyre mélyebb és radikálisabb hűséggel.
Tisztában vagyunk azzal, hogy az ökumenikus elkötelezettség alapját a szívek megtérése
alkotja, amint azt a II. Vatikáni Zsinat ökumenikus dokumentuma az Unitatis redintegráció
is hangsúlyozza: „Igazi ökumenizmus nincs a szív megtérése nélkül. Ugyanis az elme
megújulásából, az önmegtagadásból és az őszinte szeretetből ered és érlelődik az egység
vágya.” Deus caritas est – Az Isten szeretet. Ezen a szilárd hiten nyugszik az
egyház teljes hite és különös módon ez adja az alapját annak a türelmes keresésnek
is, amely Krisztus követőit elvezeti a teljes egységre. Ha erre az igazságra szegezzük
tekintetünket, amely az isteni kinyilatkoztatás tetőpontja, a megosztottság, mégha
fájdalmas súlya meg is marad, felülmúlhatónak tűnik és nem riaszt el bennünket. A
Szentatya emlékeztetett rá, hogy éppen Az Isten szeretet témának szentelte első enciklikáját,
amely szerencsés egybeesés folytán éppen a Keresztény egységhét zárónapján látott
napvilágot. Az imádságnak ez az időszaka arra hív bennünket –mondta a Pápa -, hogy
az ökumenizmus útját Isten szeretetének világosságában szemléljük. Az igazi szeretet
ugyanis nem törli el a jogos különbségeket, hanem magasabbrendű egységben harmonizálja
azokat, amely nem kívülről, hanem belülről ad formát az összesnek. Máté evangéliumának
a vesperás során elhangzott szakasza szerint a szeretet úgy működik mint a keresztényeket
összekapcsoló alapelv és közös imájukat meghallgatja a mennyei Atya. Jézus ezt mondja:
„Ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják kapni mennyei
Atyámtól.” A közös imádság már fontos lépés a kért egység felé. Krisztus jelenléte
teszi hatékonnyá azok imáját, akik nevében egybegyűltek. XVI. Benedek pápa végül
nagy szeretettel köszöntötte a vesperáson részt vevő keresztény egyházak képviselőit
és felidézte éppen ebben a Szent Pál bazilikában 40 évvel ezelőtt, 1965. december
5-én a boldog emlékezetű VI. Pál pápa tartotta az első közös ökumenikus imádságot
a II. Vatikáni Zsinat lezárása alkalmából. A zsinati atyák mellett jelen voltak más
keresztény egyházak és közösségek képviselői is. A későbbiekben II. János Pál pápa
folytatta azt a szokást, hogy a Szent Pál bazilikában zárta le a Keresztények Egységéért
végzett imahetet. XVI. Benedek pápa még emlékeztetett arra is, hogy a Harmadik Európai
Ökumenikus Közgyűlést 2007 szeptemberében a Nagyszebenben tartják. A találkozó témájára
utalva a Pápa azt mondta, hogy a keresztények feladata valóban az, hogy Európa minden
népe között a világ világossága legyenek. „Adja Isten, hogy mielőbb elérkezzünk az
annyira várt teljes egységre.”