"Megvalósíthatjuk a békét, ha a szeretet és igazságosság Istenének oldalára állunk" - mondta szerda délelőtti katekézisében XVI. Benedek pápa

A szokatlanul hideg római időben január 25-én, Szent Pál megtérése ünnepén és első enciklikája bemutatásának napján XVI. Benedek pápa a VI. Pál teremben tartotta meg a szerda délelőtti kihallgatást közel 7500 hívő jelenlétében.  „Ma zárul a keresztények egységéért végzett imanyolcad, amelynek során arról elmélkedtünk, hogy szüntelenül fohászkodnunk kell az Úrhoz, hogy a Krisztus minden tanítványa közötti teljes egység nagy ajándéka megvalósuljon. Az ima ugyanis alapvetően hozzájárul ahhoz, hogy őszintébbé és gazdagabbá tegye az egyházak és egyházi közösségek közös ökumenikus elkötelezettségének gyümölcseit” – kezdte beszédét XVI. Benedek pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson.
Gondolatait a 143. zsoltárhoz fűzte, amelyet a vesperás liturgiája két részre oszt. A zsoltár hangvétele ezúttal is emelkedett, himnikus, második részének középpontjában a Felkent, az Istennek szentelt alakja áll, aki a keresztény olvasatban Jézus, aki magához vonz mindenkit, hogy „egyek legyenek”. Nem véletlen, hogy a zsoltáros a jólét, a bőség és a béke képeit vonultatja fel, amelyek a messiási időszak jellegzetes jelképei.
Az éneket tehát megilleti az „új” jelző, amely a bibliai nyelvhasználatban nemcsak az újdonságot, hanem a legvégső kiteljesedést is jelenti, amely megpecsételi az emberiség reménységét. „Új éneket énekelek neked, Istenem, tízhúrú hárfán játszom színed előtt”. A zsoltáros a történelem végcéljáról énekel, amikor végre elhallgat a gonosz hangja, a „hazugság”, a „hamis eskü”, vagyis megszűnik a bálványimádás. Ebben az értelemben szól a zsoltár a gonoszokról, akik Isten népének és a nép hitének elnyomói. Ezt a negatív szempontot azonban hamarosan egy jóval tágasabb teret elfoglaló pozitív körkép váltja fel, amelyet a zsoltáros a megvalósuló új, örömteli világról fest. Ez az igazi „shalom”, vagyis a messiási béke, egy fényes látóhatár, amelyet a társadalmi élet egy-egy képsora jelenít meg, és amelyek számunkra is egy igazságosabb társadalom megszületésére adhatnak ösztönzést.
Elsőnek egy életerős családot mutat be a zsoltáros: a fiúk, a jövő reménysége, olyanok, mint nagyra növő fák, a lányok, mint szilárd tartóoszlopok, amelyeken a ház épülete nyugszik. A család után a gazdasági élet képei vonulnak fel szemünk előtt: „Csűreink teljenek meg gazdagon, mindenféle gyümölcs bőven legyen bennük! Juhaink szaporodjanak ezerszeresen, s tízezerszeresen legelőinkön!”
A zsoltáros tekintete ezután a városi életre irányul, vagyis az egész polgári közösségre, amely végre élvezi a béke és a köznyugalom értékes ajándékát. Örökre eltűnnek azok a „rések”, amelyeket a városfalakon ütnek a betolakodók támadásaik során, véget érnek a zsákmányszerző portyázások, amelyek pusztítást, a lakosság deportálását eredményezik, végül nem hallatszik többé a kétségbeesettek, a sebesültek, az áldozatok, az árvák jajkiáltása, akik a háború szomorú örökségét képezik.
Ennek a képekben lefestett világnak a megvalósítása lehetséges, a Messiásra és népére van bízva ez a feladat. Közösen megvalósíthatjuk az összhangnak és a békének ezt a tervét, ha leküzdjük a gyűlöletet, az erőszakot, a háborúkat, azok pusztító hatását. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a szeretet és az igazságosság Istenének oldalára álljunk.
A zsoltár utolsó sorai annak a népnek a jólétére utalnak, amelynek Isten az Ura. „Jó a népnek, amelynek az Úr az Istene”. Ez a nép nem mond le hitéről, spirituális és erkölcsi értékeiről. Olyan népről van szó, amely a zsoltárossal együtt bizalommal és reménnyel teli „új éneket” énekelhet. Kézenfekvő tehát, hogy az új énektől eljutunk az újszövetségig, amelyet már meghirdettek a próféták, és amely Krisztusban teljesedett be, eljutunk az új emberig, a megújult és megváltott életig, Krisztus és evangéliumának újdonságáig.
Erre emlékeztet Szent Ágoston, amikor ezt tanítja: „Ne gondoljátok, hogy a kegyelem a törvényből származik, a valóságban éppen a kegyelem erejében vagyunk képesek a törvény megtartására. Azért játszom majd tízhúrú hárfán, hogy megtartsam a tíz parancsolatot, mert a szeretet a törvény teljessége” – fejezte be szerda délelőtti katekézisét XVI. Benedek pápa.

Beszéde után a Pápa saját nyelvükön köszöntötte az angolszász, német, francia, spanyol, lengyel és cseh zarándokokat, majd olasz nyelven mindenkihez felhívást intézett Szent Pál megtérése ünnepén, hogy Pál apostol példája nyomán hiteles módon éljék meg a keresztény hívatást. Végül apostoli áldását adta a hívekre.