500 éves a Svájci Gárda: szentmise a Szixtuszi kápolnában
A Szixtuszi kápolna, amelynek falai között tavaly április 19-én a bíborosi konklávé
XVI. Benedek pápát választotta meg Péter utódának, vasárnap délelőtt újabb történelmi
esemény színhelyévé vált. Délelőtt fél 10-kor kezdődött az ünnepélyes szentmise, amelyet
Angelo Sodano bíboros, a bíborosi kollégium dékánja mutatott be a Római Kúria főpásztoraival,
arra emlékezve, hogy 5 évszázaddal ezelőtt, 1506. január 22-én kezdte meg szolgálatát
a Pápák védelemében a Svájci Gárda, a világ talán leghíresebb hadserege. Dobszó és
harsona jelezte a mintegy 70 díszegyenruhás alabárdos bevonulását, élükön Elmar Mäder
parancsnokkal és a gárda vezérkarának többi vezetőjével. A piros strucctollas páncélsisakos
gárdisták a kápolna jobb oldalát töltötték meg, míg a baloldalon a Svájcból érkezett
hozzátartozók, a diplomáciai testület tagjai és újságírók foglaltak helyet. Az olvasmányokat
egy-egy gárdista olvasta fel francia, német illetve olasz nyelven. A latin nyelvű
szertartás elején Alois Jehle, a gárdisták lelkésze intézett köszöntő szavakat Sodano
bíboroshoz, hangsúlyozva, hogy a gárdisták a Pápa első munkatársai, az evangélium
kiolthatatlan világosságát sugárzó egyház védelmezői. „A mai liturgia, amely a
Szixtuszi kápolna csodálatos freskókkal díszített falai között zajlik, ahol minden
Isten nagyságát dicsőíti és ünnepli közöttünk való jelenlétét” – kezdte homíliáját
Angelo Sodano bíboros, a bíborosi kollégium dékánja. Felidézte a nagy svájci teológus,
Hans Urs von Balthasar alakját, aki műveiben Isten dicsőségét szemlélte, különösen
Herrlichkeit c. művében, amely csodálatos nagyságot, fennséget jelent, magába foglalja
a keresztény vallás minden ragyogását. Valami csodálatosan szépet jelöl, amit Isten
feltár előttünk. Ez az amit ma mi is szemlélhetünk a Szixtuszi kápolnában. „Acriter
et fideliter”, bátorság és hűség, e mottó mindennap arra szólítja fel a Svájci Gárda
tagjait, hogy megújuljanak az Úr iránti szolgálatban és az egyházához való hűségben.
Ez az, amit május 6-án, ünnepélyes eskütételük alkalmával megvallanak, amikor megfogadják,
hogy a Pápát és törvényesen megválasztott utódait hűségesen, lojálisan és tiszteletteljesen
szolgálják, minden erejükkel, ha kell, életük feláldozása árán. Ez a hűség legyen
egyenruhájuk, amely még annál is szebb, amit a hagyomány szerint Michelangelo tervezett
számukra. Miután röviden felidézte a svájci gárda történetét, Sodano bíboros idézett
Ulrich Zwingli svájci egyház reformátor szavaiból, aki 1506-ban még nem távolodott
el a katolikus egyháztól. „A svájciak látják Isten egyházának, a kereszténység Anyjának
szomorú helyzetét, súlyosnak és veszélyesnek tartják, hogy kapzsiságból, zsákmány
reményében minden zsarnok büntetlenül megtámadhatja a kereszténység közös Anyját”.
Erre XII. Piusz pápa is emlékeztetett, 50 évvel ezelőtt, 1956-ban, a gárda fennállásának
450. évfordulóján. Sodano bíboros végül hálát adott Istennek az elmúlt fél évezred
ajándékaiért, különösen azokért az ajándékokért, amelyeket a svájci gárdát megalapító
II. Gyula pápán keresztül adott az egyháznak. Rovere pápa volt az, aki Svájcból Rómába
hívta a katonákat, hogy legyenek„defensores Ecclesiae libertatis, az egyház szabadságának
védelmezői. A hitvallás elhangzása után a gárdisták imádkoztak elsőként XVI.
Benedek pápáért, a főpásztorokért és papokért, hogy továbbra is folytassák az evangélium
hirdetését, majd az egyházért végül pedig Svájc politikai vezetőiért fohászkodtak.
Legyenek mindig a béke és az emberi élet védelmezői. Az ünnepélyes szertartás
a svájci himnusz magasztos énekével zárult, amelynek középpontjában az Isten- és hazaszeretet
áll.