500 éves a Svájci Gárda: szentmise a Szixtuszi kápolnában
 

A Szixtuszi kápolna, amelynek falai között tavaly április 19-én a bíborosi konklávé XVI. Benedek pápát választotta meg Péter utódának, vasárnap délelőtt újabb történelmi esemény színhelyévé vált. Délelőtt fél 10-kor kezdődött az ünnepélyes szentmise, amelyet Angelo Sodano bíboros, a bíborosi kollégium dékánja mutatott be a Római Kúria főpásztoraival, arra emlékezve, hogy 5 évszázaddal ezelőtt, 1506. január 22-én kezdte meg szolgálatát a Pápák védelemében a Svájci Gárda, a világ talán leghíresebb hadserege. Dobszó és harsona jelezte a mintegy 70 díszegyenruhás alabárdos bevonulását, élükön Elmar Mäder parancsnokkal és a gárda vezérkarának többi vezetőjével. A piros strucctollas páncélsisakos gárdisták a kápolna jobb oldalát töltötték meg, míg a baloldalon a Svájcból érkezett hozzátartozók, a diplomáciai testület tagjai és újságírók foglaltak helyet. Az olvasmányokat egy-egy gárdista olvasta fel francia, német illetve olasz nyelven. A latin nyelvű szertartás elején Alois Jehle, a gárdisták lelkésze intézett köszöntő szavakat Sodano bíboroshoz, hangsúlyozva, hogy a gárdisták a Pápa első munkatársai, az evangélium kiolthatatlan világosságát sugárzó egyház védelmezői.
„A mai liturgia, amely a Szixtuszi kápolna csodálatos freskókkal díszített falai között zajlik, ahol minden Isten nagyságát dicsőíti és ünnepli közöttünk való jelenlétét” – kezdte homíliáját Angelo Sodano bíboros, a bíborosi kollégium dékánja.
Felidézte a nagy svájci teológus, Hans Urs von Balthasar alakját, aki műveiben Isten dicsőségét szemlélte, különösen Herrlichkeit c. művében, amely csodálatos nagyságot, fennséget jelent, magába foglalja a keresztény vallás minden ragyogását. Valami csodálatosan szépet jelöl, amit Isten feltár előttünk. Ez az amit ma mi is szemlélhetünk a Szixtuszi kápolnában. „Acriter et fideliter”, bátorság és hűség, e mottó mindennap arra szólítja fel a Svájci Gárda tagjait, hogy megújuljanak az Úr iránti szolgálatban és az egyházához való hűségben. Ez az, amit május 6-án, ünnepélyes eskütételük alkalmával megvallanak, amikor megfogadják, hogy a Pápát és törvényesen megválasztott utódait hűségesen, lojálisan és tiszteletteljesen szolgálják, minden erejükkel, ha kell, életük feláldozása árán. Ez a hűség legyen egyenruhájuk, amely még annál is szebb, amit a hagyomány szerint Michelangelo tervezett számukra. Miután röviden felidézte a svájci gárda történetét, Sodano bíboros idézett Ulrich Zwingli svájci egyház reformátor szavaiból, aki 1506-ban még nem távolodott el a katolikus egyháztól. „A svájciak látják Isten egyházának, a kereszténység Anyjának szomorú helyzetét, súlyosnak és veszélyesnek tartják, hogy kapzsiságból, zsákmány reményében minden zsarnok büntetlenül megtámadhatja a kereszténység közös Anyját”. Erre XII. Piusz pápa is emlékeztetett, 50 évvel ezelőtt, 1956-ban, a gárda fennállásának 450. évfordulóján. Sodano bíboros végül hálát adott Istennek az elmúlt fél évezred ajándékaiért, különösen azokért az ajándékokért, amelyeket a svájci gárdát megalapító II. Gyula pápán keresztül adott az egyháznak. Rovere pápa volt az, aki Svájcból Rómába hívta a katonákat, hogy legyenek„defensores Ecclesiae libertatis, az egyház szabadságának védelmezői.
A hitvallás elhangzása után a gárdisták imádkoztak elsőként XVI. Benedek pápáért, a főpásztorokért és papokért, hogy továbbra is folytassák az evangélium hirdetését, majd az egyházért végül pedig Svájc politikai vezetőiért fohászkodtak. Legyenek mindig a béke és az emberi élet védelmezői.
Az ünnepélyes szertartás a svájci himnusz magasztos énekével zárult, amelynek középpontjában az Isten- és hazaszeretet áll.