Ökumenikus értekezlet az angliai Durhamban Walter Kasper bíboros részvételével

„A keresztényeket évszázadokon keresztül elválasztó tanbeli különbségek megszüntetése területén ma már jóval közelebb jutottunk a megoldáshoz, mint a múltban, ám sajnálatos módon most az etikai kérdésekkel kapcsolatos nézetkülönbségek emelnek válasz falat az egyházak közé” - mondta Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke az angliai Durham városának egyetemén, ahol átvette díszdoktori kitüntetését. Az elmúlt napokban tartott tudományos értekezleten 140 tudós és püspök vett részt, akik arra kerestek választ, hogy milyen kezdeményezésekkel lehetne új lendületet adni az ez idő szerint válságban lévő ökumenikus párbeszédnek.
A II. Vatikáni Zsinat után tapasztalt örömteli fejlődés ugyanis az utóbbi években megtorpant és előre nem látható akadályok merültek fel, amelyek miatt megváltozott az ökumenizmus szellemi légköre. Európában és Észak-Amerikában újfajta megosztottság és széttöredezés tapasztalható. A homoszexualitás, az abortusz és az eutanázia kérdésével kapcsolatban a konfliktusok igen súlyosak. Ezek rendkívül érzékeny és vitatott témáknak számítanak, jóllehet nem alkotják a keresztény igazságok hierarchiájának a csúcsát – mint amilyen pl. a Krisztusba, mint egyetlen üdvözítőbe vetett hit. Az ökumenikus kapcsolatokat az is megnehezíti, hogy még az egyes egyházakon belül is rendkívül nagy a nézetkülönbség az említett kérdésekben. Ez a helyzet pl. érvényes az anglikán közösségre is. Kasper bíboros véleménye szerint ebben az összetett és kiábrándító helyzetben a keresztényeknek ezért arra kellene keresniük a választ, hogy mi az igazi célja az ökumenizmusnak. Természetesen a cél nem lehet az, hogy az összes keresztény egyház egymásba olvad, mintha egy nagyvállalatról lenne szó. A keresztények feladata elsősorban az, hogy egyek legyenek a hitben, a szentségekben, az evangélium hirdetésében és az életszentségre való elhivatottságban. Az a tény, hogy az egyház egysége a Krisztus szentségében való részvételre épül, reális következményekkel jár az egyház formáját illetően. A szentségre meghívott egyháznak prófétai küldetést is be kell töltenie, vagyis meg kell hallgatnia és vezetnie kell a világot és evangéliumi reménnyel kell eltöltenie azt. Ebben az értelemben az utóbbi évekre jellemző etikai megosztottság nem elhanyagolható az egyház igazi természetének megértése szempontjából. A katolikus egyház a maga részéről folytatni akarja ökumenikus elkötelezettségét, de nem úgy, hogy magába olvasszon minden keresztényt, hanem inkább azáltal, hogy „spirituálisan megújult egyházat” valósítson meg, amelyben beteljesedik igazi természete: vagyis az, hogy egy és szent, amint azt az Apostoli Hitvallás megfogalmazza.