„Krónika a szovjet megszállás által megkínzott és megalázott Magyarországról”

Ezzel a címmel hosszú cikk jelent meg Márai Sándor nemrégiben olasz nyelven kiadott „Föld, föld” c. könyvéről az Osservatore Romano vatikáni napilap január 9-10-ei számában. A kassai születésű, hányatott sorsú magyar író életéből és olasz nyelven már régebben megjelent írásaiból adott kis összefoglaló után a cikk írója részletesen bemutatja a művet. Megtudjuk, hogy a könyvben Márai 1969-ben tekint vissza Magyarországra: a háború utolsó időszakát jellemző náci megszállásra, mint a szovjeturalom előképére; majd az országban kialakított kommunista diktatúrára, ahol a legveszélyesebbek a Szovjetunióból visszatért magyar kommunisták. Felfrissülést csak az író 1946-47 telén megtett olasz, francia és svájci útjának leírása jelent a következő részben, miután hazatérve szomorú és fájdalmas döntéshozatal elé kerül az immár elhallgattatott író: a haza elhagyására és a szabad világban egy olaszországi majd amerikai letelepedésre kényszerül.
A vatikáni napilap újságírója végül elengedhetetlennek tartja annak megjegyzését, hogy Márai jelenléte, mint szemtanúja és részvevője az elmondottaknak mennyire élővé és reflexióival mennyire személyessé teszi az eseményeket. Majd így zárja le könyvismertetőjét: „erős érzelmektől vibráló és egy véglegesen eltűnt világ utáni gyötrő nosztalgiától áthatott történet, amelyet mély líraiság jellemez.”
Az 1972-ben Torontóban először megjelent Föld, föld című Márai művet Juhász Katinka fordította olasz nyelvre és a milánói Adelphi kiadó adta ki a tavalyi év során.