Nem lett fehér bárány a szürke farkasból - A Pápa merénylőjével kacsolatos újabb fejlemények
Muammar Güler isztambuli tartományi kormányzó január 13-i nyilatkozatában elismerte,
nem tudja, hol tartózkodik Ali Agca, aki 1981-ben II. János Pál pápa életére tört. A
csütörtökön feltételesen szabadlábra helyezett terrorista, mint ismeretes, nem jelentkezett
a rendőrségen, hogy eleget tegyen kötelezettségének. Amennyiben hétfőig nem ad magáról
életjelet, ismét elfogatási parancsot adnak ki ellene. Ferdinando Imposimato
olasz bíró, a hírt kommentálva arra mutatott rá, hogy ha Agca Olaszországba látogatna,
nem járhatna-kelhetne szabadon, mivel a feltételes szabadlábra helyezés határozott
kötelezettségekkel jár. Utalással arra, hogy Agca szabadulása előtt kifejezte kívánságát,
hogy találkozzon XVI. Benedek pápával, a volt ügyész a következőket mondta: „Ehhez
szükség lenne a Szentszék és maga a Szentatya beleegyezésére”. Arra is emlékeztetett,
hogy 97-ben a török terrorista, levelezést folytatott Ratzinger bíborossal. Imposimato
bírónak maga a bíboros mutatta meg a leveleket, amelyekben Wojtyła pápa merénylője
a fatimai titkok iránt érdeklődött. Tavaly február végén, II. János Pál pápa „Emlékezet
és Identitás” c. könyvének római bemutatója alkalmából Joseph Ratzinger bíboros,
akkor a Hittani Kongregáció prefektusa elmondta, hogy Agca többször is írt neki, mivel
abban reménykedett, hogy a fatimai harmadik titok számára is tartogat választ, amely
esetleg hozzájárul szabadulásához. A merénylőt kizárólag az a technikai kérdés foglalkoztatta,
hogy mesterlövész volta ellenére miért nem sikerült a Pápa elleni merénylet. Soha
nem érdekelte tette erkölcsi vonatkozása, nem szembesült a jó és a rossz problémájával
– nyilatkozta nem sokkal II. János Pál halála előtt Ratzinger bíboros. Ezt erősítette
meg Joaquín Navarro-Valls szentszéki szóvivő is a római könyvbemutatón. A terrorista,
amikor a Pápa felkereste őt börtönében, mindössze arra szeretett volna választ kapni,
hogy mi volt az oka kudarcának. A 82 éves Andrzej Deskur lengyel bíboros,
II. János Pál pápa egyik legközelebbi barátja, a török bérgyilkos eltűnését a következő
szavakkal kommentálta a La Repubblica c. olasz napilapnak: „Még túl sok árny fedi
be a merénylet rettenetes bűntényét és nem hiszem, hogy Ali Agca révén megismerhetjük
a teljes igazságot. Továbbra is keserűséggel tölt el, hogy még mindig nem derült fény
a II. János Pál elleni merényletre. Agca pusztán egy tragikus bábszer volt nála nagyobb
erők kezében, amelyeket talán soha nem fogunk megismerni. Kétségtelen, hogy a Szűzanya
mentette meg a Pápa életét, az az Anya, akinek oltalmába ajánlotta egész pápaságát,
jól ismert jelmondatával: Totus tuus – egészen a tiéd vagyok”. Mint
már arról kedd esti adásunkban beszámoltunk, a „Mitrohin dosszié” nevet viselő
olasz parlamenti bizottság, Paolo Guzzanti szenátor elnökletével, az említett
könyv megjelenése után azonnal újból kezdte a merénylettel kapcsolatos tényfelderítést,
és egyértelműen megállapította, hogy a szálak Moszkvába vezetnek. A minden kétséget
kizáró, döntő bizonyíték az a fénykép, amelyen a török terrorista mellett a bolgár
légitársaság alkalmazottja látható – nyilatkozta a szenátor az olasz televízióban.
A tényfeltárás egyik nem elhanyagolható mellékszála a Mitrohin bizottságot Budapestre
vezette, amint arról még szeptember 19-én tájékoztatott az olasz sajtó. Az Adnkronos
hírügynökség arról számolt be, hogy Paolo Guzzanti szenátor kérésére, a magyar kormányhatóságok
jelentésben foglalták össze információikat arról a nemzetközi terrorista hálózatról,
amelynek élén a hírhedt Carlos állt, és aki a 70-es évektől kezdve kapcsolatot tartott
számos felforgató tevékenységet folytató német, palesztin, baszk csoporttal. A csoport,
amelyet „Separat”-nak neveztek, a kelet-német titkosszolgálattól kapta nevét. A
Mitrohin bizottság elnöke, a Panorama c. olasz képes hetilap, december 20-i számában
írt cikkében egyértelműen igenlő választ ad arra a kérdésre, hogy vajon a Vörös Brigádok
a KGB felfegyverzett előőrse volt-e. Az Aldo Moro gyilkosságot elkövető olasz terroristák
a szovjet titkosszolgálat operatív struktúrájába tartoztak, a terrorista merényletek
megtervezése a kelet-német Stasi feladata volt, amely szoros kapcsolatban állt a török
Szürke Farkasokkal, Carlos bandájával, a német Vörös Hadsereg Frakcióval, a francia
Direkt Akció tagjaival. Pontosan a magyar dokumentumokból derült ki a megdöbbentő
igazság: a Vörös Brigádok a KGB parancsára hajtották végre merényleteiket. A Mitrohin-bizottság
elnöke cikkében utal a legendás Jean-Louis Bruguière francia vizsgálóbíró 20 éves
nyomozó munkájára, amely nélkülözhetetlen a Szovjetunió által vezetett nemzetközi
terrorizmus megértéséhez, majd megállapítja: „Magyarországról, a Varsói Szerződés
Hamupipőkéjétől származnak azok a legfélreérthetetlenebb dokumentumok, amelyek minket
érdekelnek.” Carlos budapesti búvóhelyein jól felszerelt fegyverraktárakkal, dokumentumokkal,
lőszerrel, pénzzel rendelkezett és a magyar fővárosból indult el küldetései teljesítésére.
Távollétében a magyar ügynökök házkutatást tartottak lakásán, fénymásolatot készítettek
az iratokról, hogy azokat jelentésben tovább küldjék az orosz, illetve német feletteseiknek. Amikor
1977-ben a szovjet vezetés bejelentette a magyaroknak, hogy Carlos Budapesten fog
letelepedni, a magyar hatóságok, óvatosságból elrendelték a hírhedt terrorista nyomon
követését, aki habozás nélkül pisztolyából sorozatot adott le a fegyvertelen és megrémült
ügynökökre. Nem váratott magára a szovjet megrovás és parancs: megtiltották Carlos
titkos megfigyelését, csak a telefonbeszélgetések lehallgatását, a házkutatást engedélyezték,
azzal az utasítással, hogy azonnal továbbítsanak a KGB-nek minden összegyűjtött anyagot.
A rendszerváltás után a magyar hatóságok eljuttatták a birtokukban lévő iratokat a
római ügyészség és a Mitrohin Dosszié olasz parlamenti bizottság számára. Több
mint ezer oldal tanúskodik a KGB a Vörös Brigádokat felhasználó operatív részlegének
valódi történetéről – olvashatjuk abban a cikkben, amelyet Paolo Guzzanti
olasz szenátor a tavaly december közepén az illetékes magyar hatóságoknál tett látogatását
követően írt.