2006-01-10 16:58:10

Veszélyben forog a török terrorista élete? - Ali Agca közelgő szabadulása hírének olaszországi visszhangja


Ismét a világ közvéleménye érdeklődésének középpontjába került a közelmúlt történelmének még mai napig nem tisztázott eseménye: 1981. május 13-án, a szerda délutáni általános pápai kihallgatás során egy török terrorista, a Szent Péter téren néhány méterről II. János Pál pápára lőtt. A Szentatya azonban nem halt bele súlyos sérüléseibe, mert, meggyőződése szerint, ahogy ezt ő maga többször felidézte: „egy kéz meghúzta a ravaszt, egy másik kéz pedig eltérítette a golyókat”. Az azóta eltelt csaknem 25 év során nem sikerült még egyértelmű választ adni a következő kérdésekre: ki volt illetve kik voltak a török merénylő megbízói, hogyan lehetséges, hogy éppen azon a májusi szerda délutánon, - túlságos kánikulára hivatkozva – nem jelent meg a RAI stábja, hogy tudósítson a kihallgatásról, holott arról egyébként minden héten az első perctől kezdve az utolsóig felvétel készült, így az elmúlt csaknem negyed század során mindig ugyanazokat az amatőr felvételeket láthattuk a merényletről. Vajon létezett-e az ún. „bolgár szál”, terheli-e felelősség a kommunista országok titkosszolgálatait, volt-e tudomása a készülő merényletről a CIA-nak, ha igen, miért nem értesítették a Szentszéket? Mi volt a köze a merénylethez a két vatikáni alkalmazott serdülő lánya eltűnésének, miért színlelt őrültséget Agca az ellene lefolytatott per egy bizonyos szakaszában? Milyen beszélgetés hangzott el a Pápa és a török terrorista között a börtöncellában?

Agca szabadulásának hírére a Szentszék, szóvivője révén, mint már arról tájékoztattuk hallgatóinkat, emlékeztetett rá, hogy II. János Pál több ízben is megbocsátott merénylőjének, ami pedig a jogi vonatkozásokat illeti, a Szentszék ráhagyatkozik az illetékes bíróságok döntésére.
Renato Martino bíboros, a Iustitia et Pax Pápai Tanács elnöke a hírt kommentálva szintén a Szentatya példaértékű, és a még nem hívőkre is nagy hatást gyakorolt megbocsátására utalt, majd idézte II. János Pál 2002-es béke világnapi üzenetének címét, amely megállapítja: „Nincsen béke igazságosság nélkül, nincsen igazságosság megbocsátás nélkül”.
Stanislaw Dziwisz érsek, II. János Pál személyi titkára a hír hallatán a következőket nyilatkozta a lengyel rádiónak: „Imádkozom Ali Agcáért, mint ahogy az égből imádkozik érte II. János Pál pápa is”.
Achille Silvestrini bíboros, aki a merénylet idején az egyházi közügyek tanácsának titkára volt, az ANSA olasz hírügynökségnek adott nyilatkozatában így idézte fel a drámai eseményt: „rettenetes volt látni a Pápát a merénylet pillanatában, mert úgy tűnt, hogy a mesterlövész nem tévesztett célt. Valóban isteni beavatkozás mentette meg a Pápa életét, amelyet ő, helyesen a fatimai Szűzanyának tulajdonított, lévén éppen aznap liturgikus ünnepe. A merényletet követő órák is szörnyűséges aggodalommal teltek el, attól féltünk, hogy a Pápa túl sok vért veszít, amíg eljut a műtő asztalig, mindnyájan ott várakoztunk a kórházban, az akkori olasz államelnökkel, Sandro Pertinivel, a késő éjszakai órákig, amíg nem közölték az orvosok a hírt, hogy az operáció sikerült, van remény a Pápa életben maradására.” Silvestrini bíboros szerint Karol Wojtyła pápaságának egyik legszebb epizódja éppen az a látogatás volt, amelyet a Pápa Ali Agca börtöncellájában tett. Rendkívül nagy hatást gyakorolt mindenkire, hogy atyai szeretettel ölelte át merénylőjét, szorította meg azt a kezet, amely ki akarta oltani életét. Mindenki előtt ismeretes, hogy a Pápa már a merényletet követő első Úrangyala elimádkozásakor, kórházi ágyán fekve, őszintén megbocsátott a terroristának, és arról biztosította, hogy imádkozik érte.
A Pápa továbbra is úgy érezte, hogy a Szűzanya oltalmát élvezi, - jelmondatának megfelelően, Totus tuus, teljesen a tiéd vagyok – soha nem mutatott félelmet, pápasága minden lépését hatalmas tömegek követték, utazásai, kihallgatásai során soha nem mondott le a hívekkel való közvetlen találkozásról.

Ami az olasz világi közvéleményt illeti, megszólaltak mindazok a bírák, ügyészek, akik főszerepet játszottak a török terrorista ellen lefolytatott perben. Egyértelműen annak a véleményüknek adtak hangot, hogy Ali Agca élete szabadulása után veszélyben forog majd, hiszen kezében összpontosulnak a nemzetközi terrorizmus szerteágazó, kusza szálai, amelyek a hetvenes évektől kezdve Moszkvától Washingtonig behálózták a világot, Kelet-és Nyugat-Európát, a Közel-Keletet és akaratlanul is a Pápa mellett kulcsfigurájává vált a földrészünkön bekövetkezett politikai változásoknak.

2002. május 7-én létrejött a „Mitrohin dosszié” elnevezésű olasz parlamenti bizottság, amelynek egyik alapvető célkitűzése, hogy felkutassa, milyen szerepet játszottak Olaszországban a kommunista országok kémhálózatai, különös tekintettel a KGB tevékenységére. A 20 szenátorból és 20 parlamenti képviselőből álló bizottság elnöke, Paolo Guzzanti szenátor, 2005 februárjában, miután megjelent II. János Pál „Emlékezet és Identitás” c. önéletrajzi írása, hivatalosan bejelentette, hogy újra kezdi a Szentatya elleni merénylettel kapcsolatos nyomozást. Mint ismeretes, az említett könyvben Karol Wojtyła annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az ellene elkövetett merénylet a múlt század ideológiáinak egyik utolsó csapása volt.

Most röviden ismertetjük azt az újságcikket, amelyet január 9-én, Ali Agca szabadulásának hírét követoen tett közzé Paolo Guzzanti olasz szenátor az Il Giornale c. napilap hasábjain:

Nemsokára elhagyja a legnagyobb biztonságú török börtönt Ali Agca, aki 1981-ben a lengyel Pápa életére tört. Őrültnek tetette magát, és hagyta, hogy életfogytiglani börtönre ítéljék, lehetetlenné téve az ellene megindított per lefolytatását. Majd kegyelmet kapott és kiadták szülőhazájának. Most kiszabadul a börtönből az, aki mindent tud. Arra szólítom fel – írja az olasz Mitrohin bizottság elnöke – hogy beszéljen, és én cserébe megvédelmezem életét: igazságot kérek cserébe a biztonságért. Minden bizonnyal Ali Agca nem őrült. A közelmúltban levelet kaptam tőle, mint a Mitrohin bizottság elnöke, mivel hivatalosan elindítottam a Wojtyła pápa elleni gyilkossági kísérlet ügyének újratárgyalását, mivel a Pápa, halála előtt nem sokkal végre elismerte, hogy Moszkva célpontja volt. Agca arra kért, hogy segítsek neki kiszabadulni, cserébe azt ígérte, hogy mindent elmond, amit tud, azt is, hogy hol van Emanuela Orlandi – az a ma már negyven év körüli hölgy, akit fiatal lány korában elraboltak és nevét összefüggésben hozták a merénylettel.
Agca, miután letartóztatták a Szent Péter téren, kezében a még füstölgő pisztollyal, mindent elmondott Martella ügyésznek: azt, hogy szovjet ügynökök szervezték be, hogy a Szürke Farkasok fedezték, felettük ugyanis a szovjet katonai elhárítás, a GRU rendelkezett, hogy mi volt a szerepe a bolgár légitársaság állomásfőnökének, Antonovnak, akit ugyan felmentettek, de akit én bűnösnek tartok, mivel egy orvosi szakértői vizsgálat minden kétséget kizárólag azonosította személyét a lövést leadó Ali Agca mögött álló férfiban. A téren jelen volt több lövész is, akiket azonban még nem azonosítottak.
Agca azonban őrültnek tettette magát, miután a római börtönben felkereste őt egy magát bolgár bírónak feltüntető személy, aki a valóságban azonban szófiai titkos ügynök volt, is aki halálosan megfenyegette a terroristát, ha nem vonja vissza vallomásait.
Ezt az életveszélyes fenyegetést támasztotta alá a két fiatal lány elrablása, - mindkettőjük édesapja vatikáni alkalmazott volt. Velük akarták az olasz államot arra kényszeríteni, hogy engedjék szabadon Agcát, hogy azután eltehessék láb alól.
Tudjuk – folytatja a cikkben Paolo Guzzanti szenátor, az olasz parlamenti bizottság elnöke, hogy a Pápa meggyilkolását Moszkvában tervezték meg, kivitelezését Agcára bízták és másokra, akiknek az lett volna a szerepük, hogy a római bolgár nagykövetség már készen várakozó, diplomáciai mentességet élvező teherautójával menekítsék ki a merénylőt Olaszországból.
Guzzanti szenátor ezután utal arra a tavaly megjelent, „Kártyavár” c. kötetre – Cardboard Castle – amely összegyűjti a Varsói Szerződés 1955 és 1991 közötti védelmi miniszteri gyűléseinek jegyzőkönyveit. Ezekből minden kétséget kizárólag kitűnik, hogy a Szovjetunió váratlan csapással két hét leforgása alatt be akarta kebelezni Nyugat-Európát, ami természetesen Lengyelország lerohanásával kezdődött volna. A tervek között szerepelt Lech Walesa fizikai megsemmisítése is. Ezzel is Agcát bízták volna meg, 1981 elején, amikor már Rómában tartózkodott, de a nem vállalta a megbízatást, mivel nem arra képezték ki, hogy robbanóanyagokat használjon. (Agcát egyébként a szovjet fennhatóság alatt álló Jemenben, illetve Bulgáriában képezték ki.) Az olasz Mitrohin bizottság elnöke továbbá hivatkozik Jean Louis Bruguière francia ügyvédre is, akit egy évvel ezelőtt hallgatott ki, és aki szintén biztos forrásokra hivatkozva állította, hogy a Pápa ellen elkövetett merénylet mögött a Kreml és a szovjet honvédelmi minisztérium áll. A KGB szerepe volt az általános koordináció, a kelet-német STASI feladata volt az ügynökök beszervezése és a félretájékoztatás nemzetközi szinten való megszervezése. A Paolo Guzzanti által írt cikk arra is rávilágít, hogy a történet egyik szereplője a római CIA állomás vezetője az az Aldrich Ames volt, aki 1985-től kezdve 2 millió dollárért eladta a merényletről szerzett információkat a KGB-nek. Az áruló jelenleg életfogytiglani börtönbüntetését tölti Pennsylvániában.

Guzzanti olasz szenátor hosszú cikke végén ismételten megígéri az olasz illetékes szervek legnagyobb fokú védelmét, amennyiben Agca, annyi félrevezető tanúvallomás után, végre hajlandó felfedni az igazságot. Vajon válaszol-e felhívására a török bérgyilkos?








All the contents on this site are copyrighted ©.