Veszélyben forog a török terrorista élete? - Ali Agca közelgő szabadulása hírének
olaszországi visszhangja
Ismét a világ közvéleménye érdeklődésének középpontjába került a közelmúlt történelmének
még mai napig nem tisztázott eseménye: 1981. május 13-án, a szerda délutáni
általános pápai kihallgatás során egy török terrorista, a Szent Péter téren néhány
méterről II. János Pál pápára lőtt. A Szentatya azonban nem halt bele súlyos sérüléseibe,
mert, meggyőződése szerint, ahogy ezt ő maga többször felidézte: „egy kéz meghúzta
a ravaszt, egy másik kéz pedig eltérítette a golyókat”. Az azóta eltelt csaknem
25 év során nem sikerült még egyértelmű választ adni a következő kérdésekre: ki volt
illetve kik voltak a török merénylő megbízói, hogyan lehetséges, hogy éppen azon a
májusi szerda délutánon, - túlságos kánikulára hivatkozva – nem jelent meg a RAI stábja,
hogy tudósítson a kihallgatásról, holott arról egyébként minden héten az első perctől
kezdve az utolsóig felvétel készült, így az elmúlt csaknem negyed század során mindig
ugyanazokat az amatőr felvételeket láthattuk a merényletről. Vajon létezett-e az ún.
„bolgár szál”, terheli-e felelősség a kommunista országok titkosszolgálatait, volt-e
tudomása a készülő merényletről a CIA-nak, ha igen, miért nem értesítették a Szentszéket?
Mi volt a köze a merénylethez a két vatikáni alkalmazott serdülő lánya eltűnésének,
miért színlelt őrültséget Agca az ellene lefolytatott per egy bizonyos szakaszában?
Milyen beszélgetés hangzott el a Pápa és a török terrorista között a börtöncellában?
Agca
szabadulásának hírére a Szentszék, szóvivője révén, mint már arról tájékoztattuk
hallgatóinkat, emlékeztetett rá, hogy II. János Pál több ízben is megbocsátott
merénylőjének, ami pedig a jogi vonatkozásokat illeti, a Szentszék ráhagyatkozik
az illetékes bíróságok döntésére. Renato Martino bíboros, a Iustitia et Pax
Pápai Tanács elnöke a hírt kommentálva szintén a Szentatya példaértékű, és a még
nem hívőkre is nagy hatást gyakorolt megbocsátására utalt, majd idézte II. János Pál
2002-es béke világnapi üzenetének címét, amely megállapítja: „Nincsen béke igazságosság
nélkül, nincsen igazságosság megbocsátás nélkül”. Stanislaw Dziwisz érsek,
II. János Pál személyi titkára a hír hallatán a következőket nyilatkozta a lengyel
rádiónak: „Imádkozom Ali Agcáért, mint ahogy az égből imádkozik érte II. János Pál
pápa is”. Achille Silvestrini bíboros, aki a merénylet idején az egyházi közügyek
tanácsának titkára volt, az ANSA olasz hírügynökségnek adott nyilatkozatában így
idézte fel a drámai eseményt: „rettenetes volt látni a Pápát a merénylet pillanatában,
mert úgy tűnt, hogy a mesterlövész nem tévesztett célt. Valóban isteni beavatkozás
mentette meg a Pápa életét, amelyet ő, helyesen a fatimai Szűzanyának tulajdonított,
lévén éppen aznap liturgikus ünnepe. A merényletet követő órák is szörnyűséges aggodalommal
teltek el, attól féltünk, hogy a Pápa túl sok vért veszít, amíg eljut a műtő asztalig,
mindnyájan ott várakoztunk a kórházban, az akkori olasz államelnökkel, Sandro Pertinivel,
a késő éjszakai órákig, amíg nem közölték az orvosok a hírt, hogy az operáció sikerült,
van remény a Pápa életben maradására.” Silvestrini bíboros szerint Karol Wojtyła pápaságának
egyik legszebb epizódja éppen az a látogatás volt, amelyet a Pápa Ali Agca börtöncellájában
tett. Rendkívül nagy hatást gyakorolt mindenkire, hogy atyai szeretettel ölelte át
merénylőjét, szorította meg azt a kezet, amely ki akarta oltani életét. Mindenki előtt
ismeretes, hogy a Pápa már a merényletet követő első Úrangyala elimádkozásakor, kórházi
ágyán fekve, őszintén megbocsátott a terroristának, és arról biztosította, hogy imádkozik
érte. A Pápa továbbra is úgy érezte, hogy a Szűzanya oltalmát élvezi, - jelmondatának
megfelelően, Totus tuus, teljesen a tiéd vagyok – soha nem mutatott félelmet,
pápasága minden lépését hatalmas tömegek követték, utazásai, kihallgatásai során soha
nem mondott le a hívekkel való közvetlen találkozásról.
Ami az olasz világi
közvéleményt illeti, megszólaltak mindazok a bírák, ügyészek, akik főszerepet
játszottak a török terrorista ellen lefolytatott perben. Egyértelműen annak a véleményüknek
adtak hangot, hogy Ali Agca élete szabadulása után veszélyben forog majd, hiszen
kezében összpontosulnak a nemzetközi terrorizmus szerteágazó, kusza szálai, amelyek
a hetvenes évektől kezdve Moszkvától Washingtonig behálózták a világot, Kelet-és Nyugat-Európát,
a Közel-Keletet és akaratlanul is a Pápa mellett kulcsfigurájává vált a földrészünkön
bekövetkezett politikai változásoknak.
2002. május 7-én létrejött a „Mitrohin
dosszié” elnevezésű olasz parlamenti bizottság, amelynek egyik alapvető
célkitűzése, hogy felkutassa, milyen szerepet játszottak Olaszországban a kommunista
országok kémhálózatai, különös tekintettel a KGB tevékenységére. A 20 szenátorból
és 20 parlamenti képviselőből álló bizottság elnöke, Paolo Guzzanti szenátor,
2005 februárjában, miután megjelent II. János Pál „Emlékezet és Identitás” c. önéletrajzi
írása, hivatalosan bejelentette, hogy újra kezdi a Szentatya elleni merénylettel kapcsolatos
nyomozást. Mint ismeretes, az említett könyvben Karol Wojtyła annak a meggyőződésének
adott hangot, hogy az ellene elkövetett merénylet a múlt század ideológiáinak egyik
utolsó csapása volt.
Most röviden ismertetjük azt az újságcikket, amelyet
január 9-én, Ali Agca szabadulásának hírét követoen tett közzé Paolo Guzzanti olasz
szenátor az Il Giornale c. napilap hasábjain:
Nemsokára elhagyja a legnagyobb
biztonságú török börtönt Ali Agca, aki 1981-ben a lengyel Pápa életére tört. Őrültnek
tetette magát, és hagyta, hogy életfogytiglani börtönre ítéljék, lehetetlenné téve
az ellene megindított per lefolytatását. Majd kegyelmet kapott és kiadták szülőhazájának.
Most kiszabadul a börtönből az, aki mindent tud. Arra szólítom fel – írja az olasz
Mitrohin bizottság elnöke – hogy beszéljen, és én cserébe megvédelmezem életét: igazságot
kérek cserébe a biztonságért. Minden bizonnyal Ali Agca nem őrült. A közelmúltban
levelet kaptam tőle, mint a Mitrohin bizottság elnöke, mivel hivatalosan elindítottam
a Wojtyła pápa elleni gyilkossági kísérlet ügyének újratárgyalását, mivel a Pápa,
halála előtt nem sokkal végre elismerte, hogy Moszkva célpontja volt. Agca arra kért,
hogy segítsek neki kiszabadulni, cserébe azt ígérte, hogy mindent elmond, amit tud,
azt is, hogy hol van Emanuela Orlandi – az a ma már negyven év körüli hölgy, akit
fiatal lány korában elraboltak és nevét összefüggésben hozták a merénylettel. Agca,
miután letartóztatták a Szent Péter téren, kezében a még füstölgő pisztollyal, mindent
elmondott Martella ügyésznek: azt, hogy szovjet ügynökök szervezték be, hogy a Szürke
Farkasok fedezték, felettük ugyanis a szovjet katonai elhárítás, a GRU rendelkezett,
hogy mi volt a szerepe a bolgár légitársaság állomásfőnökének, Antonovnak, akit ugyan
felmentettek, de akit én bűnösnek tartok, mivel egy orvosi szakértői vizsgálat minden
kétséget kizárólag azonosította személyét a lövést leadó Ali Agca mögött álló férfiban.
A téren jelen volt több lövész is, akiket azonban még nem azonosítottak. Agca azonban
őrültnek tettette magát, miután a római börtönben felkereste őt egy magát bolgár bírónak
feltüntető személy, aki a valóságban azonban szófiai titkos ügynök volt, is aki halálosan
megfenyegette a terroristát, ha nem vonja vissza vallomásait. Ezt az életveszélyes
fenyegetést támasztotta alá a két fiatal lány elrablása, - mindkettőjük édesapja vatikáni
alkalmazott volt. Velük akarták az olasz államot arra kényszeríteni, hogy engedjék
szabadon Agcát, hogy azután eltehessék láb alól. Tudjuk – folytatja a cikkben Paolo
Guzzanti szenátor, az olasz parlamenti bizottság elnöke, hogy a Pápa meggyilkolását
Moszkvában tervezték meg, kivitelezését Agcára bízták és másokra, akiknek az lett
volna a szerepük, hogy a római bolgár nagykövetség már készen várakozó, diplomáciai
mentességet élvező teherautójával menekítsék ki a merénylőt Olaszországból. Guzzanti
szenátor ezután utal arra a tavaly megjelent, „Kártyavár” c. kötetre – Cardboard Castle
– amely összegyűjti a Varsói Szerződés 1955 és 1991 közötti védelmi miniszteri gyűléseinek
jegyzőkönyveit. Ezekből minden kétséget kizárólag kitűnik, hogy a Szovjetunió váratlan
csapással két hét leforgása alatt be akarta kebelezni Nyugat-Európát, ami természetesen
Lengyelország lerohanásával kezdődött volna. A tervek között szerepelt Lech Walesa
fizikai megsemmisítése is. Ezzel is Agcát bízták volna meg, 1981 elején, amikor már
Rómában tartózkodott, de a nem vállalta a megbízatást, mivel nem arra képezték ki,
hogy robbanóanyagokat használjon. (Agcát egyébként a szovjet fennhatóság alatt álló
Jemenben, illetve Bulgáriában képezték ki.) Az olasz Mitrohin bizottság elnöke továbbá
hivatkozik Jean Louis Bruguière francia ügyvédre is, akit egy évvel ezelőtt hallgatott
ki, és aki szintén biztos forrásokra hivatkozva állította, hogy a Pápa ellen elkövetett
merénylet mögött a Kreml és a szovjet honvédelmi minisztérium áll. A KGB szerepe
volt az általános koordináció, a kelet-német STASI feladata volt az ügynökök beszervezése
és a félretájékoztatás nemzetközi szinten való megszervezése. A Paolo Guzzanti által
írt cikk arra is rávilágít, hogy a történet egyik szereplője a római CIA állomás vezetője
az az Aldrich Ames volt, aki 1985-től kezdve 2 millió dollárért eladta a merényletről
szerzett információkat a KGB-nek. Az áruló jelenleg életfogytiglani börtönbüntetését
tölti Pennsylvániában.
Guzzanti olasz szenátor hosszú cikke végén ismételten
megígéri az olasz illetékes szervek legnagyobb fokú védelmét, amennyiben
Agca, annyi félrevezető tanúvallomás után, végre hajlandó felfedni az igazságot. Vajon
válaszol-e felhívására a török bérgyilkos?