XVI. Benedek pápa homíliája Urunk megjelenésének ünnepén
„Karácsony éjszakájának dicsősége, amely megvilágította a betlehemi istálló sötétségét,
ahol Mária, József és a pásztorok csöndesen imádták a Kisjézust, ma felragyog mindenki
számára. Epifánia a fény, a világosság misztériuma, melyet jelképesen a napkeleti
bölcsek útját vezető csillag jelöl. Ám a világosság igazi forrása Krisztus. A karácsony
misztériumában Krisztus világossága kiárad az egész világra és koncentrikus körökben
terjed. Mindenek előtt a názáreti családot világítja meg, majd ez a fény kiárad a
betlehemi pásztorokra, akik az angyal szavára a barlang istállóhoz siettek, ahol megtalálták
a „jelet”: a pólyába takart és jászolba fektetett kisdedet. A pásztorok Máriával
és Józseffel „Izrael maradékát”, a szegényeket képviselik, nekik hirdetik ugyanis
az örömhírt. Krisztus ragyogása végül eljut a Napkeleti bölcsekhez, mert ők alkotják
a pogány népek elsőszülötteit. Homály borítja azonban a jeruzsálemi palotákat, ahová
a Messiás születésének híre paradox módon a Napkeleti Bölcseken keresztül érkezik
el, ám ahol nem okoz örömet, hanem inkább félelmet és ellenséges érzelmeket kelt.
Mindez Isten titokzatos terve: „A világosság a világba jött, de az emberek jobban
szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak.” De mi
ez a világosság? A karácsonykor kigyúlt világosság most megnyilvánul minden nép előtt
és ez a világosság nem más, mint Istennek a megtestesült Ige Személyében feltáruló
szeretete. A karácsonyi időszak liturgiájában gyakran visszatér a 97. zsoltár
következő verse: „Kinyilvánította az Úr üdvösségét, igazságát feltárta a pogányok
előtt.” Az egyház ezeket a szavakat arra használja fel, hogy hangsúlyozza a megtestesülés
epifániai perspektíváját: vagyis azt, hogy Isten Fia emberré lett, belépett a történelembe
és ez jelenti a tetőpontját Isten önkinyilatkoztatásának Izrael és minden nép számára.
A betlehemi gyermekben Isten az emberi forma alázatában, a szolga, sőt a megfeszített
alakjában nyilatkoztatta ki önmagát. Ez keresztény pradoxon. Éppen ez a rejtőzködés
alkotja ugyanis Isten legmagasabb rendű megnyilatkozását, tehát az alázat, a szegénység,
sőt a kínszevedés borzalma által ismerjük meg valóban Istent. A Fiú arca hűségesen
felfedi az Atya arcát. Ezért tehát a karácsony misztériuma, úgymond teljes epifánia,
megjelenés. A napkeleti bölcsek feltűnése nem ad hozzá valami idegent Isten tervéhez,
hanem örök és alkotó távlatát fedi fel, vagyis az Efezusi levél szavai szerint: „a
pogányok Jézus Krisztusban társörökösök, egy testhez tartozók, és az evangélium által
az ígéret részesei.” A népeket, a pogányokat megvilágító világosság a megszületett
Messiás dicsősége, aki az írások szerint Betlehemben, Dávid városában született. A
Háromkirályok a Mária karján lévő egyszerű gyermeket imádtak, mert felismerték benne
az őket vezérlő kettős világosság forrását: a csillag fényét és az Írások világosságát.
Felismerték benne a Zsidók Királyát, Izrael dicsőségét, aki minden nép Királya is.
Urunk megjelenése ünnepének liturgiájában megnyilvánul az egyház misztériuma és
missziós dimenziója is. Az egyház hivatása arra szól, hogy felragyogtassa a világban
Krisztus világosságát, amely önmagában is felvillan, amint a holdban visszatükröződik
a nap fénye. Az egyházban teljesedtek be a Jeruzsálemre vonatkoztatott ősi jövendölések,
mint Izajás próféta gyönyörű próféciája: „Kelj föl, ragyogj fel, mert elérkezett világosságod,
az Úr dicsősége felragyogott fölötted.” Ez az, amit Krisztus követőinek meg kell
valósítaniuk és a boldogságok szellemében élve és a szeretet tanúságtétele által minden
embert Isten felé kell vonzaniuk. „Így világítson világosságotok az emberek előtt,
hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat.” „Jézus e szavait hallgatva,
nekünk, akik az egyház tagjai vagyunk, el kell ismernünk a bűn által megjelölt emberi
körülményeik elégtelenségét. Az egyház szent, de olyan emberekből áll, akik hibákat
követnek el és korlátok között élnek. Csak Krisztus és egyedül Ő, Akitől a Szentlelket
kaptuk, tudja átalakítani emberi nyomorúságunkat és csak ő képes állandóan megújítani
minket. Ő a lumen gentium, a népek világossága, aki úgy akarta, hogy az egyházon keresztül
árassza el világosságával a világot. De hogyan történik meg ez – kérdezzük mi
is Máriának az Úr angyalához intézett szavaival. És Mária, Krisztus és az Egyház Anyja
megadja nekünk is a választ: „fiat mihi secundum verbum tuum”: történjék velem szavaid
szerint. Mária tanít meg bennünket arra, hogy az Úr Epifániája, megjelenése legyünk,
azzal, hogy megnyitjuk szívünket a kegyelem ereje előtt, hogy hűséggel ragaszkodunk
Fia szavához, aki a világ világossága és a történelem végső célja.