Visszatekintés a 2005-ös év egyházi eseményeire 1. rész
A 2005-ös év rendkívüli volt a katolikus egyház életében, hiszen véget ért II. János
Pál 26 és fél éven át tartó pápasága, és XVI. Benedek néven Joseph Ratzinger bíboros
lett Krisztus új földi helytartója. Most következő visszatekintésünk első részében
a „sedes vacans” – a megüresedett péteri szék kezdetéig bezárólag idézzük fel az egész
világ figyelmének középpontjában álló eseményeket Január: Cunami a neve
annak az új tragédiának, amely a világ közvéleményét foglalkoztatta az idei év első
napjaiban. A dél-kelet ázsiai térséget 2004. Karácsony másnapján sújtó minden emberi
képzeletet felülmúló természeti katasztrófa áldozataiért és hozzátartozóiért magánkápolnájában
mutatott be engesztelő szentmisét II. János Pál pápa a tavalyi év utolsó napján. Küldötte,
Paul Cordes érsek, a Cor Unum Pápai Tanács elnöke pedig január végén kereste fel az
érintett térséget, hogy elvigye a Szentszék konkrét anyagi támogatását a katasztrófa
által sújtott lakosságnak. Az év első napjára, amely a 38. béke világnap, II. János
Pál a következő üzenetet intézte: „Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz, hanem a jóval
győzd le a rosszat”. Erra a témára is utalt január 10-én, a diplomáciai testület tagjaihoz
intézett hagyományos éveleji beszédében, amelyben a nemzetközi közösség négy kihívását
jelölte meg: élet, a kenyér, a béke és a szabadság. 2005 januárjában emlékeztünk
meg az auschwitzi haláltábor felszabadításának 60., később pedig a Nostra aetate k.
zsinati nyilatkozat kihirdetésének 40. évfordulójáról. Ez utóbbi nyitotta meg az utat
a zsidók és katolikusok közötti párbeszéd számára. A Pápa, aki a zsidókat „idősebb
testvéreinknek” nevezte, illetve a jeruzsálemi sirató falnál bocsánatot kért a keresztények
zsidó ellenes tetteikért, mindkét évfordulóról megemlékezett: az elsőről egy üzenetben,
a másodikról pedig Celestino Migliore érsek révén, január 25-én, a Szentszék nevében,
az ENSZ-ben mondott beszédében. A Pápa január 18-án a „Pave the Way Foundation”
– a Kövezd ki az Utat Alapítvány tagjait, a világ minden részéről érkezett 160 zsidó
rabbit, kántort illetve hozzátartozóikat fogadta a Vatikánban, akik hálájukat fejezték
ki II. János Pálnak mindazért, amit pápasága során a zsidók érdekében tett. A hagyományos
évelejei fogadások közül még említésre méltó a Rota romana szentszéki bíróság auditoraihoz
intézett beszéd, a bírósági év kezdetén, január 29-én. Ehhez kapcsolódik a néhány
nappal később közzétett „Dignitas connubii” k. instrukció, amely egyfajta útmutató
az egyházmegyei bíróságok számára, a házasságok semmissé nyilvánítási eljárásához.
Mint az előző években, a Pápa az erkölcsi dimenzió szem előtt tartására szólította
fel a bírákat, óvva attól, hogy minden sikertelen házasságot semmisnek nyilvánítsanak,
névlegessé téve ezáltal a különbséget a válás és a házasság semmissége között. Február:
ebben a hónapban veszi kezdetét azoknak a Pápa egészségi állapotához fűződő drámai
eseményeknek a sorozata, amelyek kevesebb, mint 90 nap elteltével a Szentatya halálához
vezetnek. Február elsején, késő este, Joaquín Navarro-Valls, szentszéki szóvivő
bejelenti, hogy az influenza, amelynek következtében a Pápa már három napja felfüggesztette
a kihallgatásokat, komplikációkat idézett elő, és akut légzési zavarok miatt szükségessé
vált a Szentatya azonnali kórházi kezelése. Ezért Karol Wojtyłát – pápasága kezdete
óta immár kilencedszer – ismét a Gemelli kórházba szállítják. A megfelelő terápiák
és ellenőrző vizsgálatok után február 10-én tér vissza a Szentatya a Vatikánba. Egészségi
állapotának alakulását az egész világ aggodalommal és szeretetteljes érdeklődéssel
kíséri, amelyet a Pápa február 6-án, a kórházi ablakból adott áldásával viszonoz az
Úrangyala elimádkozásakor. Február 9-én, Hamvazószerdán kórházi szobájában mutat be
szentmisét, amelyen részt vesznek kezelő orvosai és az ápoló személyzet. Kevesebb,
mint két hét elmúltával azonban ismét szükségessé válik a kórházi ápolás. Erről február
24-én döntenek orvosai. Visszatér influenzája, és ismét fellép a légzési elégtelenség,
amely szükségessé teszi a sebészeti beavatkozást, a gégemetszést. Ezt követően a Szentatyának
pihentetnie kell hangszálait, majd légzési és hangképzési rehabilitációt folytat. A
két kórházi tartózkodás közötti időszakban II. János Pál két fontos hivatalos megnyilvánulására
kerül sor. Az egyik a francia püspökökhöz intézett levele, az állam és az egyház kettéválasztását
kimondó és ma is életben lévő törvény jóváhagyásának századik évfordulója alkalmából.
A február 12-én közzétett üzenet 7 pontban foglalja össze az állam helyesen értelmezett
laicitását, amely lehetőséget nyújt arra, hogy építő párbeszédet folytassanak a francia
forradalom értékeinek szellemében. A másik dokumentum a Pápa „A gyors fejlődés”
k. Apostoli levele, amely az Inter mirifica k., a tömegtájékoztatási eszközök témájával
foglalkozó zsinati határozat 40. évfordulójáról is megemlékezik, és amelyet február
21-én mutattak be. A szöveg, amely mind kulturális, mind pedig teológiai szempontból
elemzi a tömegtájékoztatás témáját, megállapítja, hogy a médiumok „csodálatos” eszközök.
Felhívást intéz a keresztényekhez, hogy azokat felelősségteljesen használják, védelmezve
a személy és méltóságának központiságát. Február 22-én mutatták be a Pápa ötödik
könyvét. Mindössze 9 hónap telt el a „Keljetek föl, menjünk” c. kötet megjelenése
óta, ez alkalommal pedig az „Emlékezet és Identitás, beszélgetések az ezredfordulón”
című írást tették közzé, amelynek gondozói a következő személyek: P. Ptasznik, a Vatikáni
Államtitkárság lengyel szekciójának vezetője, Józef Tischner és K. Michalski lengyel
filozófusok, a Pápa barátai. A velük 1993-ban megkezdett beszélgetés írásba öntött
formájáról van szó, amelyben a Szentatya a XX. Század totalitárius rendszereiről,
a történelmet és személyes életét mélyen megjelölő nácizmusról és kommunizmusról elmélkedik.
Februárban az egyház a Pápához különösen közel álló két személy halálát gyászolja:
13-án Lucia Dos Santos nővér, az utolsó fatimai látnok, majd 22-én Luigi Giussani
prelátus, a „Comunione e Liberazione” közösség alapítója adja vissza lelkét Teremtőjének.
Lucia nővér látomásai alapján megerősítette, hogy a fatimai jelenések ún. harmadik
titka a Szentatya ellen 1981. május 13-án elkövetett merényletre vonatkozott, így
2000-ben ezt nyilvánosságra hozták. Don Giussani pedig a II. Vatikáni zsinat nyomán
válaszolni kívánt az egyházi megújulás igényére, különös tekintettel a laikátus szerepére.
Az általa létrehozott, számos országban elterjedt mozgalom kivívta II. János Pál nagyrabecsülését.
Lucia nővér temetésén Bertone bíboros, Giussani atya temetésén pedig Ratzinger bíboros
képviselte a Szentatyát. Március – A Pápa elhúzódó, 13-ig tartó kórházi
ápolása ráébreszti az egyházat és a világot annak a tudatára, hogy betegsége kritikus
fázisba lépett. A Vatikánba való visszatérése után, több kísérlet és az objektíven
sikeres műtét ellenére, már nem tud megszólalni. 30-ától már szondán keresztül táplálják
a Szentatyát, ágya mellett éjjel-nappal jelen vannak kezelőorvosai, szakorvosok, ápoló
személyzet. Március 25-én, a Kolosszeumnál megtartott hagyományos nagypénteki Keresztutat
a Pápa magánkápolnájában, a Televízió képernyője előtt ülve követi. A Via Crucis-t
római helynöke, Camillo Ruini bíboros vezeti, az elmélkedéseket, a Pápa felkérésére,
Joseph Ratzinger bíboros tartja. A Szentatya, akit a nézők csak profilból láthattak,
mély átéléssel követte az egyes állomásokat, kezében tartva és magához szorítva egy
feszületet, saját keresztútját. Az ezt követő nyilvános megjelenések során a Pápa
már csak némán adta áldását a hívekre, szenvedésének megrázó képsorai bejárták az
egész világot. Március 31-én, fertőzés következtében, hirtelen magasra szökött láza,
és újabb szív komplikációk léptek fel. II. János Pál elutasította a harmadik kórházi
ápolást, és úgy döntött, hogy a Vatikánban marad. Április: A Szentatya egészségi
állapotának rohamos gyengülése mozgásba hozza a globális méretű információs gépezetet,
amely világszerte már évek óta cinikusan készült a hamarosan bekövetkező eseményre.
Soha nem látott számban rohamozzák meg a Vatikánt és környékét a föld minden sarkából
érkezett Tv és rádiótudósítók, újságírók csapatai. Április elsején Navarro-Valls,
szentszéki szóvivő három nyilatkozatot tesz közzé: reggel fél hétkor, déli fél egykor
valamint délután fél hétkor. Szavai szerint a Pápa tudatánál van, szentmisét mutat
be ágyában, követi a Keresztúti ájtatosságot, zsolozsmázik, fogadja legközvetlenebb
munkatársait. Este azonban ismét súlyosbodik állapota. Április másodikán reggel fél
nyolckor szentmisét mutatnak be szobájában, késő délelőtt fogadja Angelo Sodano bíboros
államtitkár látogatását. Délután fél négy felé elhaló hangon, lengyelül, szófoszlányokban
kifejezve kéri: „Hagyjátok, hogy visszatérjek az Atyai házba”. Este 7 óra előtt veszti
el eszméletét, lengyel hagyomány szerint szobáját egy gyertya lángjának félhomálya
világítja meg. Este 8 órakor „a haldokló Pápa ágyánál” személyi titkára, Stanisław
Dziwisz érsek, továbbá Marian Jaworski bíboros, Stanisław Rylko érsek ésMieczysław
Mokrzyicki atya mutatják be az Isteni Irgalmasság szentmiséjét, az ünnep vigíliájára
való tekintettel. Eközben a Szent Péter téren már napok óta hatalmas tömeg virraszt
éjjel-nappal, csöndben és közös imával, búcsúzik szeretett Pápájától. Az esti órákban
is főleg fiatalok töltik meg a teret, válaszként nekik szóló utolsó szavaira: kerestelek
titeket, eljöttetek, köszönöm nektek. A világosság titkairól elmélkedő szentolvasó
elimádkozása után hangzottak el Leonardo Sandri érsek szavai: „Szeretett II. János
Pál pápánk ma este 21.37 perckor visszatért az atyai házba.” 84 évet és 10 hónapot
élt meg, 26 és fél éven át teljesítette péteri szolgálatát. Megkezdődik a „sedes vacans”
időszaka, amelynek eseményei még élénken élnek a világ közvéleményében: az április
8-ára kitűzött temetést megelőzően három millió zarándok áll türelemesen sorba, átlag
13 órán át, hogy leróhassa kegyeletét a Szent Péter bazilikában elhelyezett ravatal
előtt. Az egész világ gyászol, mindenki osztozik a nagy veszteségben, a gyász méretei
arányban állnak a pápaság rendkívüli karizmájával. A temetést, amelyet sokan a politikusok
világ csúcstalálkozójának neveztek, 137 TV csatorna közvetítette, 6000 volt az akkreditált
újságírók száma. A szertartást 157 bíboros mutatta be 700 érsekkel és püspökkel együtt,
169 külföldi delegáció vett részt a szertartáson polgári vezetők képviseletében, továbbá
50 vallási küldöttség volt jelen. A Szent Péter teret és környékét 500 ezer hívő töltötte
be, míg Róma többi terén 600 ezren követték a szertartást kivetítő vásznakon. A temetési
misét Joseph Ratzinger bíboros, a bíborosi testület dékánja mutatta be, szavait számtalanszor
a hívek ütemes tapsa nyugtázta, hosszú perceken át hangzott fel kérésük, amelyet transzparensek
is hirdettek: „Santo subito” – azonnal szent. „Biztosak lehetünk abban, hogy szeretett
pápánk az Atyai Ház ablakából lát és megáld most minket” – mondta mintegy válaszként
Ratzinger bíboros. A II. János Pál pápa Universi dominici gregis k. apostoli konstitúció
értelmében, amely előírja a „sedes vacans” tennivalóit, illetve a pápaválasztás szabályait,
a bíborosok már április 4-től kezdve Rómába érkeztek a világ minden részéről. A temetés
és az április 18-ra kitűzött konklávé közötti időszakban felolvasták és közzétették
a Szentatya végrendeletét.