II. János Pál Máriáról szóló tanítása áll az „Év vége Máriával” római tanulmányi összejövetel középpontjában

Róma: Immár 26. alkalommal kerül megrendezésre december 28. és 30. között az „Év vége Máriával” összejövetel, amelyet „Az Egyház Anyja” központ szervez az Egyház Leányai kongregáció szerzetesnőivel együtt. A lelkipásztori jellegű találkozót papok, szerzetesek, szerzetesnők számára tartják, de nagy számban vesznek részt világi hívek is. Idén a következő témáról hallgatnak meg előadásokat: hogyan járult hozzá II. János Pál pápa tanítása az egyház Máriára vonatkozó teológiai megfontolásaihoz? Rádiónknak adott interjújában erre a kérdésre a következőket válaszolta Ermanno Toniolo atya, „Az Egyház Anyja” központ igazgatója, az összejövetel szervezője:
II. János Pál minden téren mélyreszántóan járult hozzá a mariológiához. Redemptoris Mater k. Enciklikája egyben jelentett új állomást és fordulatot, ugyanakkor folytatása volt a zsinati tanításnak. Felvázolta Mária lelki útját, amely nemcsak a Megváltó, hanem minden megváltott Anyjává tette, továbbá rámutatott anyai közvetítésére. II. János Pál bevezette ezt a vitatott kifejezést Mária közvetítő szerepére vonatkozóan, illetve az ökumenizmus távlataiban, a keresztények teljes egysége felé haladva értelmezte Mária Magnificat-ját, ezt a minden keresztény felekezethez szóló himnuszt. II. János Pál tanításának lelkisége a Máriával való mély kapcsolatból fakad. Ez a kapcsolat egyénileg, közösségileg és egyházi szinten is Szűz Máriához fűz bennünket, akit VI. Pál 1964. november 21-én, a harmadik zsinati ülésszak lezárásakor az Egyház Anyjának, „Mater Ecclesiae”-nek hirdetett ki. II. János Pál sajátos módon elmélyítette ezt a lelkiséget, különös tekintettel a Máriába helyezett bizalomra, amely számára alapvetően meghatározóvá vált. Miközben apostoli látogatást tett minden földrészen, minden közösséget, nemzetet, intézményt Isten Anyjának oltalmába ajánlott. Ez nem csak azt jelentette, hogy Mária védelméért fohászkodott, hanem azt is, hogy kövessük őt a hit útján, az Úrhoz való hűségben. Ezt a mély máriás lelkiséget kívánja hangsúlyozni a mostani római találkozó.
Az ökumenizmus témájához P. Toniolo még a következőket fűzte hozzá:
Ezen a téren II. János Pál rendkívül nagy örökséget hagyott, amely reményt jelent az ortodox és a református egyházakkal való párbeszéd jövőjét illetően. Pápasága utolsó felében Mária alakjáról és személyéről mély teológiai értekezések folytak a lutheránus és az anglikán közösségekkel.
A Pápa meghirdette a Rózsafüzér évét, bevezette a Világosság titkait, amelyek évszázadokon át fennmaradó kincset jelentenek az egyház számára. Önátadását, „Totus tuus ego sum”, teljesen a tiéd vagyok, még halálos ágyán is megismételte. Jelmondata egyben szolgálatának következetes programja is volt: maradéktalanul a Szűzanya oltalmába ajánlotta az Egyházat, önmagát és küldetését, hogy Isten Anyjával együtt osztozzon a világ aggodalmaiban, reményeiben, hogy elvigye az emberiség számára az élet forrását, amely Krisztus, hiszen Mária az az út, amely elvezet bennünket az egyetlen Úrhoz, az egyetlen közvetítőhöz, Jézushoz – mondta még interjújában P. Ermanno Toniolo, a Mária Szolgái kongregáció tagja.