P. Raniero Cantalamessa utolsó ádventi prédikációja
Szükséges, hogy nagy erővel hirdessük a nagy részében pogánnyá vált világban, hogy
az üdvösség az egész emberiség számára Krisztustól származik, Jézus a világ egyedüli
reménye – mondta Raniero Cantalamessa atya, a Pápai Ház szónoka negyedik ádventi prédikációjában
a Szentatya és az un. Pápai Család tagjainak jelenlétében. A Redemptoris Mater kápolnában
tartott péntek reggeli szónoklata során Cantalamessa atya hangsúlyozta, hogy bizonyos
szempontból visszatértünk az eredetekhez, amennyiben az egész világ evangelizációra
szorul. A mai világban sokan azt gondolják, hogy nincs szükség Üdvözítőre, mert csak
a véletlenben és a tudományban hisznek, és úgy vélik a New Age- dzsel, hogy az üdvösség
magától az embertől és a világegyetem energiáival való harmóniából származik. E ténnyel
szemben újból és újból hangsúlyozni kell azt az igazságot, hogy Krisztus az egyedüli
üdvözítő, ő szabadít meg bennünket a gonosztól, és ő ajándékoz meg bennünket az örök
élettel. Ennek hirdetése akkor lesz igazán hiteles, ha az egyre inkább kitáguló világegyetemmel
szemben, a magát egyre kisebbnek, és jelentéktelenebbnek érző embernek szól. De Jézus
is Júdea kicsiny városában született, Betlehemben, amely igazán nem mondható, hogy
az akkori a világ közepe lett volna. A Krisztusba vetett hit megszabadít bennünket
attól a kényszertől, hogy mindenáron túllépjünk saját korlátainkon ahhoz, hogy valakik
legyünk, megszabadít a nagyok iránti irigységtől is és kiengesztel bennünket önmagunkkal
és azzal a hellyel, amelyet elfoglalunk a világban. Krisztus világba jövetelét a megtestesülés
által évszázadokon keresztül az Eucharisztia tartotta ébren és Krisztussal a szívünkben,
a világ középpontjában érezhetjük magunkat a földünk legeldugottabb falujában is.
Az emberiség ma elsősorban azt kéri, hogy megszabadulhasson a haláltól, való félelemtől.
De mit mond erről a keresztény hit? A legegyszerűbb és a legnagyszerűbb dolgot hirdeti:
azt, hogy Krisztus legyőzte a halált és az ember halála már nem ugyanaz, mint Krisztus
halála előtt volt. A halál többé nem áttörhetetlen fal, hanem átmenet a Húsvét feltámadásába.
A ma emberének, aki azt gondolja, hogy Krisztus nélkül is élhet a keresztényeknek
- Péter apostol tanítása nyomán - tanúságot kell tenniük a bennük élő reménységről,
azaz Krisztustól, mert egyedül ő reménységünk oka.