Karácsonykor Emberré lett Isten Szeretete -
Török Csaba atya elmélkedése

Gabriel Macel ezt írta: „Szeretni valakit, annyit tesz, mintha azt mondanánk neki: nem fogsz meghalni”. Ez a gondolat mindig megragadott, mert kifejezi az emberi lét egyik alapproblémáját, szeretet és halál kapcsolatát.
Most Karácsonyra készülünk, Karácsonyra, amelyet sokan és sokszor a szeretet ünnepének neveztek. Ám ez a szeretet más, több mint a marcel-i szeretete. Isten emberré lett Szeretete mást hirdet: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jó akaratú embernek” – zengik az angyalok a pásztoroknak a Szent Éjszakán. A kis jászolban, egy újszülött csecsemőben ragyog Isten dicsősége, és belőle árad a béke. Isten szeretete ez: megmutatja nekünk dicsőségét, hogy mi is részesülhessünk benne, és nekünk adja a békét, amelyet keresünk. Azonban amikor Isten ezt teszi, akkor nem olyan valamit ad ajándékba az embernek, ami a tulajdona, amivel rendelkezik, hanem azt adja nekünk, ami létének szíve, lényege. A dicsőség és a béke ajándékozása megmutatja nekünk a legnagyobbat: a Szeretetet. Mert csak a Szeretet ösztönözhet arra valakit, hogy önmagát adja ajándékul. Istennél a „szeretni valakit”, a „szeretni az embert” annyit tesz, mint odaadni magamat neki. Ezért Isten Szeretete nem csak annyit mond nekünk: nem fogsz meghalni, hanem ezt mondja: élni fogsz, mert az Élet neked ajándékozta magát. Reviczky Gyula így ír Karácsony c. versében:
Szeretni nem bűn e hideg,

Ez érdekhajszoló világba',

Mert szeretett s nagy volt szíve,

Magdolnának meg lőn bocsátva.
Ő mondta ezt, az emberek

Nagy vértanúja, messiása,

Nem bűnös az, ki itt szeret,

Szeretni nem bűn e világba'.
Mit is tegyen, mit is tehet

Az ember itt gömbjén a bűnnek?...

Óh, boldog, a ki csak szeret,

Mig egy csöpp vér erébe' lüktet.
Óh, Betlehem szelid fia,

Szived is megdobbant szeretve!

S Magdolna benned annyira,

E dobbanó szivet szerette.
(Reviczky Gyula: Karácsony)
Igen, Karácsony valóban a Szeretet ünnepe. De nem a szentimentális, érzelgős, romantikus szereteté – az pusztán klisé. Karácsony az igazi Szeretet ünnepe, a Szereteté, aki bár más volt, mint mi, mégis eggyé akart válni velünk. Azt mondta nekünk: élni fogsz, mert az Élet neked ajándékozta magát. Karácsony misztériuma ez a Szeretet, s ezt csak az érti, értheti meg, aki maga is szeret. A betlehemi Kisded szívdobbanását, amely szeretetről, dicsőségről és békéről szól, csak az értheti meg, akinek a szíve ugyanezt a nyelvet beszéli. A bűnbánó Mária Magdolna megértette, és a megtestesülés karácsonyi titokzatos fénye áthatotta az életét. Ő meglátta a titkot. Karácsonykor mi is megkapjuk a különös lehetőséget, hogy egy Újszülött szemében felfedezzük a világmindenség és az ember létének végső titkát, forrását és csúcsát: a Szeretetet.
Mi mást kívánhatnánk, mint azt, hogy a még hátralévő napok során elő tudjunk készülni az Ünnepre? Így lesz valóban szent, áldott és boldog Karácsony, az igazi Szeretet ünnepe.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves Hallgatónak békés, Szeretet-teli Karácsonyt, és áldott, boldog Új Esztendőt!