"Karácsonyra készülődve ragadjon magával bennünket Szent József áhítattal teli csöndje, amelyre olyan nagy szüksége van napjaink túl zajos világának"- mondta a Szentatya az Úrangyala elimádkozásakor

Advent utolsó napjaiban a liturgia arra szólít fel bennünket, hogy sajátos módon szemléljük Szűz Máriát és Szent Józsefet, akik egyedülálló intenzitással élték meg a várakozás és Jézus születése előkészítésének idejét –mondta Advent negyedik vasárnapján délben a Szentatya, dolgozószobája ablakából köszöntve az Úrangyala elimádkozására a Szent Péter téren összegyűlt híveket. Szent József alakjáról elmélkedve idézte Lukács evangelista sorait, amelyek Máriát mutatják be: „a szűz egy Dávid családjából való férfinek, Józsefnek volt a jegyese”. Szent Máté nagyobb hangsúlyt ad evangéliumában Jézus nevelőapjának ábrázolására, rámutatva arra, hogy József révén az isteni Gyermek törvényesen beleilleszkedett Dávid leszármazottainak sorába, és így beteljesítette az Írásokat, amelyek a Messiást „Dávid fiaként” jövendölték meg. József szerepe természetesen nem korlátozódik erre a törvényes szempontra. Ő az „igaz” ember példaképe, aki jegyesével tökéletes összhangban fogadja be Isten emberré lett Fiát, és őrködik emberi növekedésén. Ezért ezekben a Karácsonyt megelőző napokban ajánlatos egyfajta lelki beszélgetést kialakítani Szent Józseffel, hogy segítsen bennünket a maga teljességében megélni hitünknek ezt a misztériumát.
Szeretett II. János Pál pápánk, aki nagy tisztelője volt Szent Józsefnek, csodálatos elmélkedést hagyott ránk, a Redemptoris custos, a „Megváltó Nevelőatyja” k. apostoli buzdításában. Ebben számos szempont közül különösen hangsúlyozza Szent József csöndjét, amelyet áthat Isten misztériumának szemlélése, az isteni akarat elfogadására való tökéletes készség. Szent József csöndje nem belső ürességet fejez ki, hanem éppen ellenkezőleg, a hit teljességét, amelyet szívében hordoz, amely minden gondolatát és tettét irányítja. Olyan csönd ez, amelynek révén József, Máriával összhangban, megőrzi magában Isten Szavát, amelyet a Szentírás révén ismert meg, és azt szüntelenül összehasonlítja Jézus életének eseményeivel. Olyan csönd ez, amelyet az állandó ima, az Úr áldása, akaratának imádása és a Gondviselésnek való maradéktalan önátadás hat át. Nem túlzás, ha azt gondoljuk, hogy Jézus éppen nevelőatyja, József révén tett szert emberi szinten arra a szilárd lelkierőre, amely a valódi igazságosság előfeltétele, az a „fensőbb rendű igazságosság”, amelyről egy napon majd tanítványainak szól.
Hagyjuk, hogy minket is magával ragadjon Szent József csöndje – mondta beszédében a Pápa. Olyan nagy szükségünk van rá, napjaink olykor túl zajos világában, amely nem kedvez az áhítatnak, Isten hangja meghallásának. Ebben a Karácsonyra készülődő időszakban, ápoljuk belső összeszedettségünket, hogy befogadjuk és megőrizzük életünkben Jézust.
Az Úrangyala elimádkozása után XVI. Benedek pápa franciául, angolul, spanyolul, lengyelül is köszöntötte a Szent Péter teret megtöltő zarándokcsoportokat. Anyanyelvén ismételten szólt a Felső-Ausztriai hívekhez, akik a tartományukból származó Szent Péter téren felállított karácsonyfát kísérték el Rómába.
Az olasz csoportok között üdvözölte a különféle jótékonysági szervezetek tagjait, illetve az Olasz Labdarúgó Szövetség ifjúsági tagozatának képviselőit. Arra buzdította őket, hogy az edzés legyen számukra az életre való felkészülés.