Jakubinyi György, gyulafehérvári római katolikus érsek
Karácsonyi üzenete
 

Krisztusban Kedves Testvéreim! D. a J. Kr.!Elröpült az Advent, a várakozás és az előkészület ideje. Megváltónk születésnapját ünnepeljük, de szent hitünk szerint megmaradt mégis az adventi lelkület: továbbra is várjuk Urunk Jézus Krisztus második eljövetelét a világ végén, amikor eljön „ítélni eleveneket és holtakat”, ahogy a nagyobb Hiszekegyben valljuk.
Egész Advent liturgiája erre a kettősségre hívta fel figyelmünket. Lélekben megismételtük a több ezer éves ószövetségi várakozást, de ugyanakkor liturgikus szövegeink figyelmeztettek: ti is, most is adventi lelkek vagytok, mert éberen kell virrasztanunk várva Urunk Jézus Krisztus második eljövetelét. „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát." (Mt 25,13)
Keresztelő Szent János, az előfutár, volt az Ószövetség utolsó prófétája, aki rámutathatott Megváltónkra a Jordán partján, háromszor is: „Íme az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn 1,29) A hozzá özönlő tömegnek megmutatta a Messiásvárás útját. Izajás prófétát idézte, hogy saját küldetését igazolja: „A pusztában kiáltónak a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat l:ordjátok el, ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden test meglátja az Isten üdvösségét." (Lk 3,4-6 vö. Iz 40,3-5)
Ebben benne volt az adventi Karácsonyvárás minden vágyakozása, de benne volt az Úr Jézus második eljövetele várásának a programja is. Részletezzük, mert Karácsony örömünnepével befejeztük ugyan az első Adventet, de folytatjuk örök második Adventünket, készülünk Urunk Jézus Krisztus második eljövetelére. A cél világos: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” Az utat nagy vendégek, államfők és méltóságok fogadásara szokták "egyengetni". Így kell hát az Üdvözítőt is fogadni. Egyengetjük lelkünkbe vezető útját. De a Próféta, és nyomában Keresztelő Szent János, részletezi az út egyengetést.
l. „A völgyeket töltsétek fel!”. Mi a völgy? Gödör, földhiány, tehát hiányosság. Ha beletekintünk a Szent Evangéliumba, mennyi völgyet, gödröt, hiányosságot feledzhetünk fel lelkünkben. Elsősorban mulasztásaink a kötelességteljesítés terén. Saját lelkemmel szemben, családunkban, az iskolában, a munkahelyen, a közéletben. Mindig megvallottam hitemet minden körülmény között? Krisztus követője, azaz keresztény voltam mint családapa, családanya, mint földműves vagy gyári munkás vagy hivatalnok, az iskolában és a munkahelyen, az országgyűlésen vagy az egyháztanácsban? Látjátok, annyi a völgy, az űr, a hiány, amit mind a ma született Megváltó kegyelmével kell ezután kitöltenünk.
2. „A hegyeket, halmokat hordjátok el!” Mennyi gőg, beképzeltség van bennem, amikor a példabeszédbeli farizeus módjára összehasonlítom magam embertársaimmal, szomszédaimmal és büszkén vallom: Nem vagyok olyan, mint ők. (vö. Lk 18,11) Az isteni Gondviselés szabályát már az Ószövetség megénekelte, és visszhangozta a Boldogságos Szűzanya Szent Erzsébet látogatásakor: „Letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte.” (Lk 1,52) Legyünk alázatosabbak, és akkor könnyebb lesz a megbontott egységért küzdeni vallási, társadalmi és nemzeti téren is. A betlehemi Jászol előtt eltűntek az ellentétetek, mert Szent Pál szerint a keresztény „új teremtmény.” (2 Kor 5,17) „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28)
3. „Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá!” Ebben benne van minden, ami elferdülés a szent Evangéliumtól. Tekintsünk önmagunkba. Mennyi elhajlás van bennem a keresztségi fogadásoktól, amelyeket bérmáláskor megismételtem, minden évben húsvét éjszakáján gyertyával a kezemben megismétlek, majd a házasság szentségében, vagy szerzetesi örök fogadalmammal vagy az egyházi rend felvételével, szerpap és papszentelésben megismételtem. Itt az ideje, hogy a Szent Evangéliumot, a Jézus Krisztus hozta Megváltás örömhírét vegyük a kezünkbe és mintegy lelki tükörbe beletekintve fedezzük fel elferdüléseinket. Egyenesítsük ki újra az Úr útját, egyengessük, hogy a Karácsonytól is folytatott második Advent folyamán ismét szívünkhöz találhasson a kegyelem órájában.
Kegyelemteljes Karácsonyi ünnepeket és áldott, boldog Újesztendőt kívánok minden kedves Olvasónak és minden jóakaratú embernek!
Gyulafehérvár, 2005. december 25-én, Szent Karácsony napján
Jakubinyi György, gyulafehérvári római katolikus érsek