"A katolikusok feladata, hogy a korunkat fenyegető veszélyekkel szemben még fokozottabban hirdessék a béke evangéliumát" - írja Béke Világnapi üzenetében XVI. Benedek pápa

„Az igazságban a béke” – ez a címe XVI. Benedek pápa üzenetének, amelyet a 2006. január elsején esedékes, 39. Békevilágnapra írt
Az üzenetet kedden délben mutatták be a Szentszék Sajtóirodájának II. János Pál pápáról elnevezett termében. A sajtótájékoztatón felszólalt Renato Martino bíboros, a Iustitia et Pax Pápai Tanács elnöke, valamint Giampaolo Crepaldi püspök, a tanács titkára illetve Frank J. Dewane atya, titkárhelyettes.
XVI. Benedek pápa 16 pontból álló béke világnapi üzenetét december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén látott el kézjegyével.
A Szentatya mindenekelőtt őszinte háláját fejezi ki elődeinek, VI. Pál és II. János Pál pápáknak, akik a béke rendkívüli munkásai voltak. Mindkettőjüket a nyolc boldogság lelkülete hatotta át, és a pápaságukat megjelölő számos történelmi eseményben felfedezték Isten gondviselésszerű beavatkozását. Az evangélium fáradhatatlan hírnökeiként minden embert arra szólítottak fel, hogy Istentől kiindulva mozdítsák elő a föld minden térségében az emberek békés együttélését. Első béke világnapra írt üzenetében a Szentatya elődei nemes tanítását folytatva kívánja ismételten leszögezni a Szentszék szilárd elhatározását, hogy továbbra is szolgálja a béke ügyét.
„Maga a Benedek név, amelyet Péter székébe történt meghívásom napján választottam, jelöli meggyőződéses elkötelezettségemet a béke érdekében. Az állt szándékomban, hogy utaljak mind Szent Benedekre, Európa védőszentjére, aki az egész földrészen a megbékélés civilizációján fáradozott, valamint XV. Benedek pápára, aki elítélte az első világháború esztelen vérontását, és azon munkálkodott, hogy mindenki elismerje a béke mindenek feletti létjogosultságát” –írja üzenetében a Pápa, majd a harmadik pontban rátér az idei téma elemzésére:
„Az igazságban a béke” azt a meggyőződést fejezi ki, hogy az igazság elfogadása szinte törvényszerűen elvezet bennünket a béke útjára.
A Gaudium et spes k. zsinati konstitúció megállapítja, hogy az egyetemes emberi család csak akkor tud az egész földkerekségen mindenki számára egy igazán emberibb világot építeni, ha mindenki megújhodott lélekkel, az igaz békéért, a béke igazságáért fáradozik. A béke ugyanis magába foglal egy lényegéből fakadó és legyőzhetetlen igazságot. A béke mennyei ajándék és isteni kegyelem, amely mindenki részéről azt igényli, hogy az emberi történelmet az isteni rendhez alakítsa igazságban, igazságosságban, szabadságban és szeretetben.
A béke – az említett zsinati dokumentum tanítása szerint - „a rend gyümölcse, melyet isteni Alapítója lehetőségként az emberi társadalomnak ajándékozott, és a mind tökéletesebb igazságosságra szomjazó embereknek kell megvalósítaniuk.” A béke igaz, mert megfelel annak a vágynak, amelyet a Teremtő öntött minden ember szívébe. Az emberi természetnek mély elvárásai vannak: a zsinati tanítás emlékeztet a népek természetjogának és e jog egyetemes elveinek állandó hatályára. Amikor az emberi cselekedetek nem tartják tiszteletben a dolgok rendjét, a „párbeszéd nyelvtanát”, amelyről II. János Pál pápa 1995. október 5-én az ENSZ Közgyűlés előtt mondott beszédében szólt, amikor megszorításokkal korlátozzák az emberek életét, megakadályozzák annak fejlődését, amikor elviselhetetlen terheket rónak a népekre, nem beszélhetünk többé békéről, az igazság tiszteletben tartásáról.
A béke Szent Ágoston szavai szerint „tranquillitas ordinis”, vagyis olyan állapot, amely lehetővé teszi az emberről szóló igazság maradéktalan kibontakozását.
Mi az, ami megakadályozhatja a béke megvalósítását? – Erre a kérdésre a Teremtés könyvében találjuk meg a választ: a történelem elején elhangzott hazugság, amely a „hazugság atyjától” származik. A hazugsághoz kapcsolódik a bűn drámája, annak minden perverz következményével, amelyek továbbra is pusztító hatással vannak az egyének és a nemzetek életére. Elég, ha arra gondolunk, hogy mi történt az elmúlt évszázadban, amikor aberrált ideológiai és politikai rendszerek programozott módszerekkel meghamisították az igazságot, férfiak és nők ijesztő sokaságát, egész családokat és közösségeket gyilkoltak le. Hogyan ne aggódnánk ilyen tapasztalatok után napjaink hazugságait látva, amelyek a világ nem kevés térségében keretül szolgálnak vészjósló halálmezőknek? – teszi fel a kérdést a Szentatya. A béke valódi keresése induljon ki annak a tudatából, hogy az igazság és a hazugság problémája minden embert érint, és döntő jelentőségű földünk békés jövője szempontjából.
A béke mindenki szívében jelen lévő elpusztíthatatlan vágy, függetlenül a kulturális önazonosság sajátos jegyeitől. Minden ember ugyanis ugyanannak az egyetlen családnak a tagja. A különbségek végsőkig menő felmagasztalása ellentétben áll ezzel az alapvető igazsággal. Ismét el kell mélyíteni a közös, legvégső fokon természetfeletti elhivatottság tudatát, nem egymással szembe állítva a kultúrákat, hanem megvalósítva azok együttműködését.
A béke igazságának akkor is fel kell ragyogtatnia jótékony világosságát, amikor a háború tragikus helyzete áll elő. A Gaudium et spes k. dokumentumban a zsinati atyák hangsúlyozzák, hogy „ha már szerencsétlen módon kitört a háború, ezáltal nem válik minden megengedetté a harcoló felek között”. A Nemzetközi Közösség rendelkezésére áll a nemzetközi humanitárius jog, amelynek feladata, hogy a lehető legnagyobb mértékben korlátozza, a háború pusztító következményeit főleg a polgári lakosság számára. A Szentszék számos alkalommal kifejtette, hogy támogatja ezt a humanitárius jogot, amely a béke igazságából származó követelmények leghatékonyabb kifejezése.
XVI. Benedek pápa üzenetében elismerését fejezi ki azoknak a Nemzetközi Szervezeteknek, és minden személynek, aki ennek a jognak a gyakorlati alkalmazásán fáradozik, megemlékezve azokról a katonákról, akik békefenntartó műveletekben kötelezték el magukat. Idéz ismételten a Gaudium et spes. k. zsinati tanításból: „Akik katonaként szolgálják hazájukat, úgy tekintsék magukat, mint akik a népek biztonsága és szabadsága fölött őrködnek, s míg szolgálatukat ebben a szellemben végzik, valóban a béke megszilárdításához járulnak hozzá”.
Napjainkban, a béke igazságát továbbra is drámai módon tagadja a terrorizmus, amely fenyegetéseivel és bűntetteivel az egész világot aggodalomban és bizonytalanságban tartja. A Szentatya utal elődei, VI. Pál és II. János Pál pápákra, akik több ízben is rámutattak a terroristák szörnyű felelősségére és elítélték pusztító, halált hozó terveik esztelenségét.
II. János Pál pápa 2002-es béke világnapi üzenetében írta: „Aki terrorista tettekkel ont ki életet, az az egész emberiség iránt megvetést érez, megvetést fejez ki az élet és a jövő iránt: a terroristák ilyen távlatokban mindent gyűlölnek, és mindent elpusztíthatnak”. Nemcsak a nihilizmus, hanem a ma gyakran fundamentalizmusnak nevezett vallási fanatizmus is táplálhatja a terrorizmust.
II. János Pál pápa, kezdettől fogva keményen elítélte azt a fenyegető veszélyt, amelyet a fanatikus fundamentalizmus jelent. Így írt: „Aki másokra erőszakkal rákényszeríti azt, amit igazságnak tart, az megsérti az emberi méltóságot, és végső fokon meggyalázza Istent, akinek az ember a képmása”.
XVI. Benedek pápa ezután – az üzenet 10. pontjában – arra mutat rá, hogy mind a nihilizmus, mind a fanatikus fundamentalizmus tévesen viszonyul az igazsághoz: a nihilisták tagadják bármiféle igazság létezését, a fundamentalisták pedig erőszakkal akarják saját igazságukat másokra kényszeríteni. Mind a két irányzatban közös az ember és az élet, végső elemzésben pedig Isten megvetése. Ennek a tragikus felfogásnak az alapja az Istenről szóló igazság kiforgatása. A nihilizmus tagadja Isten létezését és gondviselő jelenlétét a történelemben. A fundamentalizmus pedig eltorzítja Isten szeretetteljes és irgalmas arcát, azt bálványokkal helyettesítve.
Azokkal a kockázatokkal szemben, amelyek korunk emberiségét fenyegetik, minden katolikus feladata, hogy a világ minden részén még fokozottabb erővel hirdesse a béke evangéliumát, és tanúságot tegyen róla, hangoztatva, hogy az Istenről szóló teljes igazság nélkülözhetetlen feltétele a béke igazsága megszilárdításának. Isten maga az üdvözítő Szeretet, szerető Atya, a remény kimeríthetetlen forrása. Isten és csakis egyedül Isten teszi hatékonnyá a jóra és a békére irányuló tetteket. A történelem bőségesen megmutatta, hogy Istent kiirtani az emberek szívéből, olyan választásokhoz vezeti a megfélemlített és kifosztott emberiséget, amelyeknek nincs jövője. Ez ösztönözze a Krisztushívőket a nagyobb ökumenikus együttműködésre, a más vallásúakkal és minden jóakaratú emberrel való közreműködésre.
A Szentatya a jelenlegi világhelyzet pozitív jelei közül kiemeli a fegyveres konfliktusok számának csökkenését. Félénk lépésekről van szó, de reményre ad okot Jézus Földje, Palesztina lakossága számára, valamint egyes afrikai és ázsiai térségekben, amelyekben megkezdődött a kiengesztelődés folyamata. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy továbbra is számos helyen dúlnak véres testvérgyilkos, pusztító háborúk. A hatóságok, ahelyett, hogy minden tőlük telhetőt megtennének a béke érdekében, ellenséges gyűlöletet szítanak az állampolgárokban más népek ellen. Egyes kormányok atomfegyverekkel akarják garantálni országuk biztonságát. Egy nukleáris háború esetén, azonban nem lennének győztesek, csak áldozatok. A béke igazsága azt kívánja, hogy azok a kormányok, amelyek nyíltan vagy burkoltan atomfegyverekkel rendelkeznek, vagy azok megszerzésére törekednek, - változtassanak irányt, és szilárd döntésekkel haladjanak a nukleáris leszerelés felé. A Szentatya üzenetében sajnálattal állapítja meg a katonai kiadások aggasztó növekedését, a fegyverkereskedelem virágzását, miközben általános közönybe süllyed a leszerelési folyamat. A Nemzetközi Közösség bátran és bölcsen döntsön a leszerelésről, amelynek előnyeit elsősorban a szegény országok élvezik majd. Fejlődéshez való jogukat a közelmúltban ismét ünnepélyesen leszögezte az ENSZ Közgyűlése, a világszervezet alapításának 60. évfordulója alkalmából. A katolikus egyház bízik az ENSZ-ben és ezért javasolja olyan intézményes és operatív megújulását, amely lehetővé teszi, hogy válaszoljon korunk megváltozott igényeire, különös tekintettel a globalizáció széleskörű jelenségére. Az ENSZ legyen egyre hatékonyabb eszköze az igazságosság, a szolidaritás és a béke értékei előmozdításának – írja béke világnapi üzenetében a Szentatya, majd a következő felhívással fordul minden Krisztushívőhöz: legyenek az Úr készséges tanítványai. Fokozzák imáikat, mivel a béke mindenekelőtt Isten ajándéka, amelyért szüntelenül kell fohászkodnunk. Az isteni segítségnek köszönhetően meggyőzőbbé válik a béke igazságának hirdetése, annak tanúsítása.
Az újév kezdetén Mária, a Béke Fejedelmének Anyja nyújtson segítséget Isten népének ahhoz, hogy minden helyzetben a béke munkása lehessen. Közbenjárására az emberiség növekedjen ennek az alapvető jónak az értékelésében, megszilárdításában, hogy biztonságosabb jövő elé nézhessenek az eljövendő nemzedékek.