P. Kondor Lajos SVD felkérte Dziwisz érseket, hogy 2006. május 13-án,
a II. János Pál pápa ellen elkövetett merénylet 25. évfordulóján, vezesse a fatimai ünnepélyes szertartást.

Kondor Lajos atya, Boldog Ferenc és Boldog Jácinta szentté avatási eljárásának vice posztulátora már 51 éve a fatimai szentélyben végzi lelkipásztori szolgálatát.
Mostani római látogatásának egyik célja az volt, hogy személyesen kérhesse fel Stanislaw Dziwisz krakkói metropolita érseket, vezesse jövőre a fatimai Szűzanya liturgikus ünnepén a kegyhelyen bemutatásra kerülő ünnepélyes szertartást. 2006-ban lesz ugyanis negyed százada, hogy Isten szolgája vérét ontotta a Szent Péter téren, az ellene elkövetett merénylet során. Dziwisz érsek elfogadta a kérést, és megígérte, hogy segédpüspökeivel és a krakkói főegyházmegye híveivel együtt külön repülőgépen érkezik Fatimába, hogy még időben haza érhessenek Szent Szaniszló ünnepére. A fatimai Szűzanya emléknapján elkövetett merénylet jel volt az egész egyház számára – mondta az interjúban Kondor Lajos atya.
Arra a kérdésre, hogy vajon a hosszú évek során II. János Pál pápa, Dziwisz érsek, vagy a látnok Lúcia nővér, akikkel Kondor atya számos alkalommal beszélhetett, tettek-e valamilyen megjegyzést arra, hogy ki vagy kik voltak a merénylet értelmi szerzői, a verbita szerzetes a következőket válaszolta: Azt, hogy ki volt a merénylet végrehajtója, tudjuk, hiszen a Pápa személyesen is beszélt vele és nyilvánosan megbocsátott neki. Hogy kik álltak mögötte, erről soha nem esett szó, de meggyőződésem, hogy mind a Pápa, mind Dziwisz érsek jól tudják ezt.
A kérdésre válaszolva még a következő történetet idézte fel, amit több ízben is hallott Joachim Meisner kölni bíboros érsektől: Meisner bíboros megkérte Dziwisz atyát, hogy szerezze meg számára azt a naplót, amiben II. János Pál pápa feljegyezte személyes megjegyzéseit. Ebben 1990. december 1-ét lapozta fel, amikor a Szentatya Gorbacsovot, a Szovjetunió elnökét és feleségét fogadta. Amikor kettesben maradtak, a szovjet politikus bocsánatot kért a Pápától mindazért, amit a szovjethatalom az egyház és személy szerint a Pápa ellen tett. Elmondta, hogy a második világháború után általában nem volt probléma a csatlós államokkal, mivel engedelmeskedtek nekik, kivéve Lengyelországot, ahol Wyszynski bíboros szavára figyeltek az emberek. Jól tudták azonban, hogy mögötte a krakkói bíboros érsek áll. Amikor Karol Wojtyłát megválasztották Péter utódának, ez szinte robbanásszerűen hatott a Kremlben. Amikor azonban a merénylettel sem sikerült kioltani a Pápa életét, belátták, hogy 180 fokos fordulatra van szükség, ennek végrehajtását pedig Gorbacsovra bízták. Lúcia nővér ezzel kapcsolatban csak annyit nyilatkozott, hogy Gorbacsov eszköz volt Isten kezében, hogy Oroszország meginduljon a megtérés útján. Meisner bíboros később bevallotta a Szentatyának, hogy elolvasta naplóját, és kérte a Pápát, hogy nyilvánosságra hozhassa a benne foglaltakat. A Szentatya azonban mindössze ennyit válaszolt: Hagyjuk ezt a történészekre.
Mint tudjuk, a fatimai Szűzanya kérése az volt, hogy a Pápa a világ összes püspökével együtt ajánlja fel az egyházat és a világot Szeplőtelen szívének. A hosszú évtizedek alatt azonban erre végül csak II. János Pál pápasága idején, 1984-ben került sor. Ezt a felajánlást a Szűzanya elfogadta – amint azt Lúcia nővér állította. Külön örömöt jelentett II. János Pál pápa számára, hogy 1984. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony liturgikus ünnepén, amikor a felajánlás a fatimai Szűzanya kegyszobra előtt a Vatikánban a világ minden püspökével együtt megtörtént, hogy a keleti pátriárkák jelezték a Pápának: lélekben csatlakoznak a szertartáshoz.
Annak ellenére, hogy az eredeti tervek szerint a szentévben a Szentatya nem hagyta volna el Rómát, végül mégis úgy döntött, hogy 2000. május 13-án Fatimában emeli az oltár dicsőségére a két kis látnokot, hiszen, mint ahogy ezt Kondor atyának mondta 1999 Karácsonya előtti napokban: „Nagyon sokkal tartozom a fatimai Szűzanyának”.