A mesterséges megtermékenyítés katolikus megítélése – beszélgetés Harsányi Pál Ottó
ferences atyával, a Pápai Antonianum Egyetem adjunktusával
November végén kétnapos
nemzetközi összejövetelt tartottak a római Tor Vergata egyetem orvostudományi karának
rendezésében: Tudomány és etika egy felelős apaság-anyaságért. Camillo Ruini bíboros,
pénteken, az olasz katolicizmus és az ország jövője témájában megrendezet VII. Fórumon,
amely az olasz helyi egyháznak a társadalmi életben betöltött szerepével foglalkozik,
külön kitért az asszisztált humán reprodukció kérdésére. Az olasz püspöki kar elnöke
hangsúlyozta, hogy a bioetikai kérdések terén különösen nagy szükség van a tudósok,
a kutatók, a katolikusok, más vallásúak és a nem hívők együttműködésére. A mesterséges
megtermékenyítés katolikus megítélése Beszélgetés Harsányi Pál Ottó ferences atyával,
a Pápai Antonianum Egyetem adjunktusával Kedves Ottó atya! Ön a Pápai Antonianum
Egyetemen a bioetikát tanítja. Hogyan tudná nekünk röviden összefoglalni, mi Egyházunk
tanítása a mesterséges megtermékenyítésről? Ottó OFM: A mesterséges megtermékenyítésnek
az ivarsejtek eredetét tekintve két fajtája van. Az egyik a heterológ, amennyiben
nem az apa ivarsejtjével és/vagy nem az anya petesejtjével történik a megtermékenyítés.
Egyházunk elítéli ezt a fajta megtermékenyítést, mert az nem tiszteli a házasságban
a férj és feleség kettős-egységét és kizárólagosságát. Ezen kívül más aggályos szempontok
is felmerülnek. A másik a homológ megtermékenyítés, amely bizonyos fenntartásokkal
elfogadható. Csak azon esetben, amennyiben a megtermékenyítés/foganás a házastársak
testén belül történik és az emberi közreműködés a segítés jegyeit ölti magára. Vajon
mely tanítóhivatali dokumentum az, amely mindezt alátámasztja? Ottó OFM: A Tanítóhivatal
a Donum vitae Instrukció alapján áll (1987. február 22), az Evangelium vitae enciklika
(1995. III. 25.) ezt csak idézi. A Donum vitae instrukció szövegét Dr. Gresz Miklós
magyar fordításában olvashatjuk, megjelent a Magzatvédő Társaság kiadásában, illetve
elérhető az interneten is (Donum vitae, Instrukció a kezdődő emberi élet tiszteletéről
és az utódnemzés méltóságáról Róma, a Hittani kongregáció székhelyén, Joseph Ratzinger
bíboros prefektus... www.katolikus.hu/roma/bio.html) A Donum vitae két
értéket próbál védeni: Az embrió fizikai integritását és a házastársi aktus méltóságát,
azaz a gyermek ne egy személytelen „technika” terméke legyen.
Ajánlható-e a
katolikus hívek számára a homológ megtermékenyítés alkalmazása?
Ottó OFM: Híveink
számára a homológ megtermékenyítés eljárásának alkalmazása csak fenntartásokkal ajánlható.
A probléma ugyanis az, hogy hazánkban jobbára csak a katolikus szempontból aggályosnak
tartható ún. FIVET eljárással találkoznak, a külföldön az utóbbi években alkalmazott
és egyre inkább terjedő az anya szervezetében végrehajtott eljárásokat az itthoni
klinikák még nem vezették be. A lombikbébi program (FIVET, Fertilization in Vitro
and Embryo Transfer, azaz mesterséges körülmények között történő megtermékenyítés
és embrió átültetés) fő problémája nem is annyira a 3-4 embrió beültetése, hiszen
ezekből rendszerint csak egy vagy kettő indul fejlődésnek, és az anya szervezetében
elpusztuló embrió(k) már nem írható(k) közvetlenül az emberi beavatkozás számlájára.
Így pl. normális élettani körülmények között is a nő termékeny időszakában megvalósuló
aktusból csak 20-30%-ban születik gyermek, azaz elég sok spontán abortusz történik
a magzati fejlődés kezdeti szakaszában, amelyek túlnyomó többségéről az anya tudomást
sem vesz. Ez az embrióveszteség nem tekinthető közvetlen és szándékos embriópusztításnak. A
fő baj az, hogy ebben a programban több embriót hoznak létre mesterséges körülmények
között (in vitro), mint amennyi beültetésre kerül (3 vagy 4). A számfeletti embriókat
lefagyasztják egy esetleges következő beültetésre, kísérletezésre használják, vagy
egy idő után elpusztítják. Ez a fő erkölcsi probléma. Itt már szándékos embriópusztítással
állunk szemben. Angliában és az USA-ban rengeteget vitatkoztak azon, hogy amikor lejár
a törvényben meghatározott kriokonzerválási idő (igen alacsony hőmérsékleten történő
embriókonzerválás), akkor milyen engedély, bírósági döntés vagy irányelv alapján lehet
az embriókat valamilyen célra felhasználni vagy elpusztítani.
Melyek azok a
módszerek, amelyeket a katolikus hívő elfogadhat? Ottó OFM: Ezek a szervezeten
belüli módszerek, amelyek esetében nincs embrióveszteség és a házastársi aktus is
kevésbé sérül. Ilyen módszer a mesterséges inszemináció, azaz a hímivarsejtek női
ivar utakba történő juttatása. Ez a női ivarutak bizonyos átjárhatósági problémáit
hivatott leküzdeni. A módszert Magyarországon is alkalmazzák. A másik közismert
szervezeten belüli módszer a GIFT (Gamete Intra-Fallopian Transfer) mindkét ivarsejt
méhkürtbe történő juttatása. Ebben az esetben a megtermékenyülés az élettani helyen,
a petevezetékben (méhkürtben) történik. Ezt és a hozzá hasonló más szervezeten
belüli módszereket (pl.: LTOT, Low Tubal Ovum Transfer, azaz a petesejtnek a petevezető
petefészekhez közelebb eső szakaszába történő juttatása) Magyarországon nem alkalmazzák.
Olvashatunk-e
ezekről a problémákról a püspökkari körlevélben? Ottó OFM: A püspökkari bioetikai
körlevélben a magzatvédelem biológiai és teológiai alapjait találhatjuk meg. Az asszisztált
humán reprodukció kérdéséhez azért nem nyúltunk hozzá, mert abban nincs világos tanítóhivatali
álláspont a Donum vitae óta, amely csak a szervezetek kívüli lombikbébi programról
beszél. Ezt valószínűleg azért is teszi, mert a szervezeten belüli módszerek csak
később terjedtek el.
Mi a morálteológusok véleménye e kérdéssel kapcsolatban? Ottó
OFM: A morálteológusok véleménye megoszlik a szervezeten belüli módszereket illetően.
Egy szakcikkben már le lehet írni több mindent, de egy körlevélben ezt nem tartottuk
volna bölcs dolognak, hiszen az tanítóhivatali megfontolás (lásd az "Apostolos suos"
kezdetű instrukciót). Elvben egy püspöki kar kétharmados többséggel mondhat egy kicsit
mást is, mint az egyetemes tanítóhivatal, de ez esetünkben nem lett volna tanácsos.
Végül is mérvadó a 2004-es olasz törvény, amelyet állítólagosan komoly egyházi közreműködéssel
jött létre. A "Medicina e Morale" című folyóirat 2004/1-es tematikus száma sok érdekeset
ír erről. Kedves Ottó Atya, köszönjük a beszélgetést.