"Ádvent a csönd, a virrasztás és az ima liturgikus ideje, amely során Karácsonyra készülünk" - mondta a Szentatya.

Szerdán délelőtt az általános kihallgatás során katekézisében XVI. Benedek pápa a 136. zsoltárhoz fűzte elmélkedését. Ádvent a csönd, a virrasztás és az ima liturgikus ideje, amelynek során Karácsonyra készülünk. Az említett zsoltár, latin nyelvű kezdő soraival vált híressé, amely így hangzik: „Super flumina Babylonis”. A szöveg azt a tragédiát idézi fel, amelyet a zsidó nép élt át Kr. e. 586-ban, Jeruzsálem elpusztításakor, illetve az azt követő babilóniai fogság alatt. A fájdalomtól áthatott nemzet énekét átjárja az elvesztett haza iránti nosztalgia.
Az Úrhoz intézett szívszorongató fohász, hogy szabadítsa meg híveit a babilóniai fogságból, jól kifejezi a remény és az üdvösség várásának érzéseit, amelyekkel megkezdtük ádventi zarándokutunkat – mondta katekézisében a Szentatya.
A zsoltár első négy sorának háttere a száműzetés földje, folyói és csatornái, amelyek öntözték a babilóniai síkságot, ahová a zsidóságot elhurcolták. Mintegy jelképes előrevetítése azoknak a haláltáboroknak, amelyekben az elmúlt évszázadban gyalázatos módon meggyilkolták a zsidó nép gyermekeit. Ez a népirtás kitörölhetetlen szégyenfolt maradt az emberiség történelmében.
A zsoltár második részét az elvesztett, de a száműzöttek szívében tovább élő város, Sion iránti szeretetteljes emlékezés hatja át. „Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon el a jobbom! Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömem elé!” A kéz nélkülözhetetlen a hárfa megszólaltatásához, de megbénítja azt a fájdalom, a hangszereket pedig a fűzfára akasztották. A kiszáradt ínyhez tapadt nyelv sem képes már az énekre, hiába várnak a babilóniai elnyomók örömteli énekeket. „Sion dalai”, melyek az „Úr dalai”, nem arra valók, hogy másokat szórakoztassanak. Csak egy szabad nép liturgiájában szállhatnak fel a mennybe.
Isten, aki a történelem Bírája, megérti és az igazságosságnak megfelelően fogadja majd be az áldozatok kiáltását – folytatta katekézisében XVI. Benedek pápa, majd Szent Ágoston tanítását idézte fel. A nagy egyháztanító a zsoltárról szóló elmélkedésében meglepő megjegyzést tesz: tudja, hogy Babilónia lakói között is vannak olyanok, akik a békéért és a jólétért kötelezték el magukat, bár nem osztoznak a bibliai hitben. Isten végül őket is a mennyei Jeruzsálem felé vezeti, megjutalmazva őket tiszta lelkiismeretükért.
„Ha Jeruzsálem lakói vagyunk, és ezen a földön kell élnünk, a jelen világ zűrzavarában, a jelen Babilóniájában, ahol nem polgárokként, hanem fogolyként élünk, arra van szükség, hogy ne csak énekeljük, hanem meg is éljük a zsoltár szavait: mélyen vágyakozva szívünkben az örök városra”.
Fohászkodjunk azért, hogy azok is, akik nem ismerik Krisztust, érezzék meg szeretetét – tette még hozzá elmélkedéséhez a Szentatya.
A nemhívők között is vannak olyanok, akik egyfajta hittel és reménységgel élnek, és az igazi Jeruzsálem felé haladnak. Azok is, akik nem ismerik Istent, az örökkévalóságra vágynak. Ne álljunk meg a jelen pillanat anyagi valóságánál, hanem induljunk el Isten felé” – mondta szerda délelőtti katekézisében XVI. Benedek pápa.