Naplójegyzetek Rómából
Ahogy egy itt élő magyar megélte -
P. Somorjai Ádám OSB
2005 április

Halála estéjén
Hosszú volt az agónia. Elsőszombaton, a Szűzanya estéjén, a rózsafüzér ima végén hunyt el. Az általa meghirdetett Isteni Irgalmasság vasárnapjának vigíliáján. A Menny ránk mosolyog. Sok-sok szenvedés után győz. Az erőtlenségben van ereje.
 
Csütörtök
Este, a magyar szentmise után sétálok haza az Aventinóra. Róma nyugodt, áhítatos, vigíliás. Spontán ifjúsági világtalálkozó. Egyben az egész világ politikusainak is találkozója. Felettünk az égboltot AWACS-ok és II. azaz Nagy János Pál vigyázza, hajnali kettőtől este hat óráig kocsimmal nem indulhatok el, a körgyűrű körül rakétakilövő állomások, a három polgári repülőtér lezárva. Éjjel 1.40-kor engedik érkezni a Wizzair délutáni járatát, nem Ciampinóra, amely a katonai repülőtér, ahol Mádl elnök úr és kísérete is érkezik, hanem Fiumicinóra. Más repülőket, hallom utólag, be sem engedtek Rómáig, Firenzében szállították le.
A belvárosban lehet kocsival közlekedni, legalábbis a Lungoteverén, azaz a rakparton, ahol az este megfordultam oda is, vissza is, a Circus Maximusban többtucatnyian sátrakban lakoznak, közben megy az adás a maxi-monitoron, elmélkedés, virrasztás a Lateránból. Hátul egészségügyi sátrak, önkéntesek.
A Nagy Jubileum alatt begyakoroltuk, most az egész város spontán felállt, nincsen semmi olyan túlzott jelenség, mint amit a magyar médiák sugallnak.
Ma délben, ma délután, ma este, magyar, lengyel személykocsik érkeztek, rendben, mintha mi sem történt volna. Néhány lengyellel beszéltem, hálásak voltak, néhány eligazító szó.
A rendőrök mosolyognak, a rengeteg önkéntes mindenütt jelen, a polgári védelem (protezione civile) az itteni BNV-n berendezett ötezer ágyat ágyneművel, Tor Vergata felállt, fogadják a lengyel buszokat. A városban 25 téren maxi-monitor, lehet követni az eseményeket. A protezione civile rengeteg félliteres ásványvizet rakott le már két napja és folyamatosan, mindenütt, ahol a nagy tömeg van, ingyen lehet vinni. Sok helyen elhagyva, lerakva, sokszor föl sem bontva, sokszor félig, ingyen volt...
Érkezett egy SMS a protezione civilétől, amelyben tőszavakban informáltak a fővárosi közlekedés nehézségeiről. Kollégáim is kaptak. Ez volt a nyugta, hogy a cunami idején küldünk nekik egy eurót, egy sms-formájában. Akkor 12 milliónyi euró gyűlt össze. 12 milliónyi sms-t küldtek szét.
Impozáns. Áhítatos. Maxi.
Ilyen még nem volt.
Általában áhítat, néha heppening.

A végrendelet
Olvasom a vatikáni internetes honlapon. Van benne egy hely, idézet: ¨nunc dimittis¨.
Simeon hálaéneke, amelyben búcsúzik a - földi élettől... Ezt félreértette a Spiegel, pedig: dimettersi, lemondani, de olaszul, a latinban az Úr bocsátja el idős szolgáját… naponta imádkozzuk a kompletóriumban. A tömegkommunikáció a hibás értelmezést harsogja. Accattoli, a Corriere della Sera szakértője már megírta, olvasom előzetesben, az internetes kiadásban, hogy ez nem így értendő.
 
Péntek
A Szentatya temetésével kapcsolatosan mindenkit megragadott a szél játéka. A bíborosok miseruhája a szélben. Most tűnődjünk el a következő részleten, amit mindannyian láthattunk. Akik tévén látták, azok még hamarabb felfigyelhettek rá, mert felülről mutatták nekünk.
 
Evangéliumoskönyv
 
A koporsón rajta volt az evangéliumoskönyv. Az evangéliumoskönyvben lapozott egy ideig a szél. Aztán becsukta. Vajon miért? Egyik lehetséges magyarázat: Azért, mert kereste, melyik idézetet válassza erre a pápaságra, hol maradjon nyitva. Aztán föladta. Becsukta, mert hiszen az elhunyt a teljes evangéliumot hirdette, nem csak egy-egy részét. Becsukta, mert az elhunyt már nem hirdetheti földi szájával az evangéliumot. Nem is nyitotta ki már utána.
Becsukta, de hogy? Melyik oldalon? Hát ahonnan a szél fújt, mondaná a nem hívő. Hát a szíve felől, mert az ikonokon is az evangéliumot a szent a szíve felől tartja... Mondja a hívő. Egy moszkvai ortodox fiú hívta fel rá figyelmemet, és ezt ő jelnek tartotta, hogy föntről is igent mondtak rá. Nagy János Pál pápánk, aki az ikonokon az evangéliumoskönyvet fogja tartani, ahogy az ikonfestés mestersége szorosan előírja.
Íme a temetés rejtett ökumenikus üzenete. A látható: a pátriárkák és metropoliták eléneklik görögül, arabul a “Krisztus feltámadott halottaiból” tropáriont. “Hrisztosz aneszti ek nekrón”.
 
Valóban feltámadunk
A végén az utolsó jelenet, amikor a szediáriusok felmutatják a koporsót. Hosszan. Sokan könnyeztünk. Sokan tapsoltak. Valaki észrevette – ez az ortodox fiú, talán azért, mert könnyei nem hullottak olyan sűrűn: fölötte a gobelinen ott a Feltámadott... A Feltámadott, aki diadalt arat a halálon.
Ez keresztény hitünk. Jézus Krisztus, aki Isten Fia, és megváltott minket, így a bűntől és annak következményétől, a haláltól.
 
Szombat
A lengyel pápa már nem hirdeti többé földi szájával az evangéliumot. Halála óta azonban hangja erősebb, legalábbis ezen az első héten, mint életében. Az elmúlt évek a betegség, a fájdalom emberének formáját adták. Már lassan hozzászoktunk. Bizonyára le is bénított minket. Mindenünnen hangok: miért nem vonul vissza? Miért nem mond le? Végrendeletét olvasva most már tudjuk válaszát: a Szűzanya megmentette életét a merényletkor, s ez a jel számára, hogy szükség van rá. Mindvégig ki kell tartania. A szenvedés embereként is.
És most vulkánikus erővel tört ki egyházából az eddig lebénított energia és életkedv. Mindannyian tanúi voltunk.
A béke hírnöke most talpalatnyi helyre zsúfolta össze a világ nagyjait, akik egymással kezet fogtak. Mi ez, ha nem a világbéke szolgálata – idáig el nem képzelt, mert el sem képzelhető módon?
 
Német-lengyel tengely
A tudós teológus, a német bíboros temeti a lengyel pápát. 23 évig szolgálta közvetlen munkatársaként. A német és lengyel egymás mellett. Vajon elképzelhettük-e volna ezt két nemzedékkel ezelőtt? Mi ez, ha nem a katolicizmus diadala a nemzeti bezárkózás fölött? A tartós béke alapja. A lengyeleknek az elégtétel, hogy küzdelmeik nem voltak hiábavalóak. Nem kell ehhez hívőnek lenni, csak be kell kapcsolni a tévét.
Nekünk, magyaroknak, mikor adatik meg hasonló katartikus élmény?
 
A Szentlélek
A Szentlélek, akinek frissítő szelét kívánta nekünk Győrött, a szentmise végső szavaként, amikor már csak ô és Szaniszló atya, titkára voltak fent, és mi fáztunk a hideg szélben (ők még inkább), a Szentlélek az, aki elénk varázsolta az ő ikonját temetése napján. Ez a Szentlélek vezette az Egyházat, ez a Szentlélek vezeti át az Egyházat ezen a liturgikusan erős időszakon is és mutat rá méltó utódjára.