XVI. Benedek pápa szombaton délelőtt folytatta az ad limina látogatásukat végző lengyel főpásztorok egyenkénti fogadását, majd délben közös kihallgatáson fogadta őket és beszédet intézett hozzájuk.

Meghatottan utalt rá, hogy a lengyelek mindig imáikkal kísérték II. János Pált, pápasága egész idején, különösen azokban a napokban, amikor belépett az Úr dicsőségébe. Háláját fejezte ki, hogy számíthat a lengyel hívek imáira, amelyet ajándéknak tekint, és amelyre szüksége van.
Az egyéni beszélgetések során számos téma került szóba, amelyek közül most a Szentatya a keresztény oktatás kérdését emelte ki. Ez ugyanis az egyház üdvözítő küldetésének egyik alapvető feladata.
II. János Pál pápa „Ecclesia in Europa” k. apostoli buzdításában arra szólított fel, hogy az egyház, földrészünkön fordítson egyre nagyobb figyelmet a fiatalok hitre való nevelésére. Nem pusztán didaktikai módszerekről van szó, hanem a hit, remény, szeretet átadásáról, személyes találkozás révén – mondta a Szentatya, hozzátéve, hogy ebben II. János Pál pápa tökéletes példakép mindannyiunk számára.
Mindenekelőtt a családok helyzetéből kell kiindulni, mert a család továbbra is a személy képzésének bölcsője. Nem lehet továbbá figyelmen kívül hagyni a gazdasági nehézségeket, a munkanélküliséget sem, amely számos lengyel családot sújt. A pozitív jelenségek közé tartozik, hogy a fiatalok érzékenyek mások problémáira, különös tekintettel a szegényekre, a betegekre, a magányosakra, a fogyatékosakra. Nagy számban mutatnak érdeklődést a hit kérdései iránt is, ezt tanúsította a lengyel ifjúság nagyszámú részvétele a lelkigyakorlatokon, a fiatalok európai illetve nemzetközi találkozóin. A hitre való nevelés egyik jó alkalma az önkéntes mozgalom fejlesztése, az evangélium lelkiségének megfelelően. Ezért jó lenne, ha létrehoznák a Caritas ifjúsági csoportjait a plébániákon vagy az iskolákban. A Pápa örömmel állapította meg, hogy Lengyelországban a fiatalok nagy számban és aktívan vesznek részt a vasárnapi szentmiséken. Fokozni kell a liturgiában betöltött szerepüket, arra törekedve, hogy annak szépsége, a szertartást kísérő zene, egyre inkább a szentmisében végbemenő üdvözítő Mysterium olvasható jele legyen.
Az elmúlt 30 évben sok lengyel fiatal vett részt a „Fény és Élet”-nek nevezett „oázis” mozgalmának tevékenységében – említette meg beszédében XVI. Benedek pápa, arra buzdítva a főpásztorokat, hogy továbbra is támogassák ezt a mozgalmat. Utalt rá, hogy II. János Pál pápa, a lengyel püspökök legutóbbi ad limina látogatásán a Katolikus Akció újjáélesztését sürgette, amelynek strukturális felépítése meg is történt.
A Szentatya ezután a családdal és a világi hívekkel való együttműködés témájára tért ki. Az 1989-es politikai változásoknak köszönhetően ez az együttműködés számos területet érint, főleg az iskolai hitoktatást, a fiatalok katekizálását illetően.
A Pápa arra buzdította a lengyel főpásztorokat, hogy fordítsanak nagy gondot a felnőttek hitoktatására is, amely a Szentíráson és az egyházi Tanítóhivatal tanításán alapul. Ehhez nyújt segítséget a Katolikus Egyház Katekizmusa, annak Kompendiuma, valamint az Egyház Szociális Tanításának Kompendiuma. „Sajátos segítséget nyújthat a felnőttek hitoktatásához elődöm, II. János Pál bőséges magisztériuma is, azok a beszédei, amelyeket Lengyelországban tett számos zarándoklata során hagyott gazdag örökségként, amely még nem épült be maradéktalanul az egyház életébe. Enciklikái, Buzdításai, Apostoli Levelei a keresztény bölcsesség kimeríthetetlen forrását képezik” – hangsúlyozta XVI. Benedek pápa.
A Szentatya szólt még az egyetemi lelkipásztorkodásról, valamint a kultúra és a tömegtájékoztatás evangelizálásban betöltött szerepéről. A világi hívek feladata, hogy a sajtó, a rádió, a televízió és az internet révén még szélesebb körben hirdessék az evangéliumi értékeket napjaink társadalmában, amelyet Lengyelországban sem kímélt meg az elvilágiasodás, illetve jelen vannak a keresztény kultúrát fenyegető veszélyek. XVI. Benedek pápa végül a II. Vatikáni zsinat Gravissimum educationis k. nyilatkozatából idézett, miszerint minden megkereszteltnek joga van ahhoz, hogy keresztény neveltetésben részesüljön. A püspökök súlyos kötelessége, hogy erről gondoskodjanak, főleg a fiatalok körében, akik az egyház reményét jelentik.