Római interjú Lech Walesával, a Szolidaritás megalakulásának 25. évfordulójára emlékező konferencia alkalmából

Kedden és szerdán ezzel a címmel tartottak megemlékezést Rómában, a Lengyel Nagykövetség és a Lengyel Intézet szervezésében. A kétnapos rendezvénysorozat főszereplője Lech Wałesa, a szabad lengyel szakszervezet alapítója és történelmi vezetője volt, aki a béke Nobel-díjasok hagyományos római találkozójára érkezett az Örök Városba.
A rendezvénysorozat kedden este filmvetítéssel kezdődött: a „Solidarność, Solidarność” c. Andrzej Wajda filmrendező ötlete alapján készült összeállítás, 13 rövid filmmel idézte fel a szabad szakszervezet születését, illetve azt a belőle fakadó nagy társadalmi mozgalmat, amely megváltoztatta Európa arculatát.
Szerdán, a Lengyel Intézetben a Szolidaritás történelmi hatásának elemzésére került sor, azoknak a részvételével, akik Lech Wałesa mellett szereplői, vagy tanúi voltak a negyed századdal ezelőtt kezdődött eseményeknek. A „Solidarność: helyi forradalom vagy a Jalta által felállított világrend összeomlása?” c. konferencián a szakszervezet alapítója mellett felszólalt a küzelmúlt olasz politikai életének két meghatározó személyisége, Giulio Andreotti és Giorgio Napolitano örökös szenátorok, illetve Karol Modzelewski lengyel történész.
„Én ma is forradalmár vagyok, és Európának szüksége van forradalomra” – mondta a fiatalkori lelkesedését és karizmáját ma sem nélkülöző Wałesa. A XX. században az ember ellensége volt embertársának. A XXI. században, ha életben akar maradni, akkor Szolidaritásra van szüksége. Humoros történetekkel fűszerezve idézte fel a szakszervezet megalakulásának eseményeit, jól jellemezve azt a pánikot, amely a szovjet és a lengyel pártvezetésben kitört a lengyel pápa megválasztásakor.
Egyértelmű utalást tett arra, amit hivatalosan még mind a mai napig nem szögeztek le: a török merénylő kezét Moszkva fegyverezte fel.
És amikor látták, hogy a Pápa „halhatatlan”, a Szolidaritás mozgalom szellemisége pedig feltartóztathatatlanul egész Kelet-Európában elterjed, akkor végső megoldásként a kommunizmus megreformálását tűzték ki célul, holott világos volt, hogy olyan rendszerről van szó, amit nem lehet megreformálni, mert akkor már nem kommunizmus. „II. János Pál soha nem buzdított harcra bennünket, hanem, mivel jól végezte kötelességét, mindenki, aki hallgatta szavát, kénytelen volt elgondolkozni a történteken. A Szentatya pusztán felébresztett minket, és Lengyelországgal együtt más nemzeteket is” – tette hozzá a Szolidaritás alapítója. A mai helyzetet elemezve megállapította, hogy a hidegháborús évekkel szemben ma csak egy nagyhatalom van, amely azonban nem rendelkezik sem erkölcsi, sem politikai tekintéllyel.

Karol Modzelewski lengyel történész beszédében többször is említést tett az 1956-os magyar forradalomról, amelyet a szovjet tankok vérbe fojtottak. Szerencsésnek nevezte Lengyelországot, hogy a kommunizmus évtizedei során mindig elkerülte a szovjet inváziót, ellentétben Magyarországgal vagy Csehszlovákiával. A 25 évvel ezelőtti gdanski egyezményt pedig úgy jellemezte, hogy a „kommunisták, saját felfüggesztett halálos ítéletüket írták alá”.
Giorgio Napolitano örökös szenátor, a 70-es 80-as évek Olasz Kommunista Pártjának vezető személyisége arról a sokkhatásról számolt be, amelyet a Jaruzelski tábornok által kihirdetett rendkívüli állapot, illetve a gdanski egyezményt semmibe vevő, a mozgalmat elfojtó intézkedései váltottak ki az olasz kommunisták körében, akik sokáig azt hitték, hogy a Szovjetunióban a világon először valóban a munkásosztály kezében van a hatalom. Bár ezt már a 68-as prágai események láttán is nehéz lehetett feltételezni, ekkor végleg sor került az OKP Moszkvával való „történelmi szakítására”, amely az akkori főtitkár, Enrico Berlinguer nevéhez fűződik. „Mintegy lehullott egy ideológiai fátyol, amely előzőleg megakadályozta, hogy lássuk a tényleges valóságot” – mondta Napolitano szenátor. Ami II. János Pál pápának a kommunizmus összeomlásában betöltött szerepét illeti, utalt Adriano Roccucci olasz történészre, akinek a Szovjetunió széthullása után alkalma volt a moszkvai történelmi levéltárban kutatnia. Itt egyértelműen olyan dokumentumokat talált, amelyek a szovjet vezetés kétségbeeséséről tanúskodtak a Szentatya első, 1979-ben hazájában tett, minden elképzelést felülmúló apostoli látogatása után.
Ma, Lengyelország az újonnan csatlakozott EU tagok között a legfontosabb helyet foglalja el, történelmét, kultúráját, lakossága számát tekintve is – mondta Napolitano szenátor, majd azzal a kéréssel fejezte be felszólalását, hogy Wałesa elnök járjon közbe hazájában az EU alkotmány ratifikálása érdekében. A dokumentumot szintén elutasító franciákat és belgákat majd az olaszok győzik meg.
A Solidarność alapítója erre így válaszolt: „Az Európai Alkotmány szövegtervezetéből kihagyták a keresztény gyökerekre történő utalást, holott az mindössze a minimum minimuma lett volna. Olyan vezetésről van szó, amely nem tűri meg a kereszténységet, holott önazonosságunk megőrzése forog kockán. Nem azért, hogy másokkal szemben álljunk, hanem saját magunk méltóságának megbecsülése érdekében. Javasolta, hogy dolgozzák ki a közös értékek 10 pontját, egyfajta „Dekalógust”, amelynek alapján a földrész államai közösen haladhatnak előre a politikai, gazdasági életben. „Amikor a Szolidaritás mozgalma elkezdődött, senki a világon nem hitte volna, hogy véget lehet vetni a kommunizmusnak. Erre egyszerűen semmilyen lehetőség nem volt. Mozgalmunk azért győzött, mert Istent helyeztük a középpontba. Elfogadtuk Őt és letérdeltünk előtte. Most is erre van szüksége Európának” – mondta végkövetkeztetésében Lech Wałesa, a „Solidarność” alapítója és elnöke.
A konferencia után Lech Walesa interjút adott műsorunk hallgatói számára.
Arra a kérdésre, hogy az Európai Unió egyfajta újabb Jaltaként választja ketté földrészünket, a következőket válaszolta:
Bizonyos értelemben igen, mivel nagy különbségek léteznek az egyes országok között, de ezt fokozatosan le kell küzdeni, ami hosszú időt vesz igénybe.
Lehet-e napjainkban egy olyan munkásmozgalmat állítani példaképül Európában, mint a Szolidaritás, amely a kereszténység jegyében győzött, a sztrájkolók minden nap szentmisén vettek részt, tömegesen gyóntak, áldoztak?
A jelenlegi légkör alkalmas erre és még javulni fog – mondta Walesa, hozzátéve, hogy célja a mozgalom nemcsak munkásokra, hanem más kategóriákra történő kiszélesítése, hiszen a kereszténység mindenkit magába foglal.
A Vatikáni Rádió magyar műsora hallgatóinak végül a következőket üzente:
„Mi lengyelek és magyarok közösen tapasztaltuk meg a kommunizmust és számos történelmi eseményben osztoztunk. Az a feladatunk, hogy átadjuk tapasztalatainkat Európának és a világ többi részének, hogy elkerüljünk olyan végzetes történelmi döntéseket, mint amilyen a kommunizmus.”