Római interjú Lech Walesával, a Szolidaritás megalakulásának 25. évfordulójára emlékező
konferencia alkalmából
Kedden és szerdán ezzel
a címmel tartottak megemlékezést Rómában, a Lengyel Nagykövetség és a Lengyel Intézet
szervezésében. A kétnapos rendezvénysorozat főszereplője Lech Wałesa, a szabad lengyel
szakszervezet alapítója és történelmi vezetője volt, aki a béke Nobel-díjasok hagyományos
római találkozójára érkezett az Örök Városba. A rendezvénysorozat kedden este
filmvetítéssel kezdődött: a „Solidarność, Solidarność” c. Andrzej Wajda filmrendező
ötlete alapján készült összeállítás, 13 rövid filmmel idézte fel a szabad szakszervezet
születését, illetve azt a belőle fakadó nagy társadalmi mozgalmat, amely megváltoztatta
Európa arculatát. Szerdán, a Lengyel Intézetben a Szolidaritás történelmi hatásának
elemzésére került sor, azoknak a részvételével, akik Lech Wałesa mellett szereplői,
vagy tanúi voltak a negyed századdal ezelőtt kezdődött eseményeknek. A „Solidarność:
helyi forradalom vagy a Jalta által felállított világrend összeomlása?” c. konferencián
a szakszervezet alapítója mellett felszólalt a küzelmúlt olasz politikai életének
két meghatározó személyisége, Giulio Andreotti és Giorgio Napolitano örökös szenátorok,
illetve Karol Modzelewski lengyel történész. „Én ma is forradalmár vagyok, és
Európának szüksége van forradalomra” – mondta a fiatalkori lelkesedését és karizmáját
ma sem nélkülöző Wałesa. A XX. században az ember ellensége volt embertársának. A
XXI. században, ha életben akar maradni, akkor Szolidaritásra van szüksége. Humoros
történetekkel fűszerezve idézte fel a szakszervezet megalakulásának eseményeit, jól
jellemezve azt a pánikot, amely a szovjet és a lengyel pártvezetésben kitört a lengyel
pápa megválasztásakor. Egyértelmű utalást tett arra, amit hivatalosan még mind
a mai napig nem szögeztek le: a török merénylő kezét Moszkva fegyverezte fel. És
amikor látták, hogy a Pápa „halhatatlan”, a Szolidaritás mozgalom szellemisége pedig
feltartóztathatatlanul egész Kelet-Európában elterjed, akkor végső megoldásként a
kommunizmus megreformálását tűzték ki célul, holott világos volt, hogy olyan rendszerről
van szó, amit nem lehet megreformálni, mert akkor már nem kommunizmus. „II. János
Pál soha nem buzdított harcra bennünket, hanem, mivel jól végezte kötelességét, mindenki,
aki hallgatta szavát, kénytelen volt elgondolkozni a történteken. A Szentatya pusztán
felébresztett minket, és Lengyelországgal együtt más nemzeteket is” – tette hozzá
a Szolidaritás alapítója. A mai helyzetet elemezve megállapította, hogy a hidegháborús
évekkel szemben ma csak egy nagyhatalom van, amely azonban nem rendelkezik sem erkölcsi,
sem politikai tekintéllyel.
Karol Modzelewski lengyel történész beszédében
többször is említést tett az 1956-os magyar forradalomról, amelyet a szovjet tankok
vérbe fojtottak. Szerencsésnek nevezte Lengyelországot, hogy a kommunizmus évtizedei
során mindig elkerülte a szovjet inváziót, ellentétben Magyarországgal vagy Csehszlovákiával.
A 25 évvel ezelőtti gdanski egyezményt pedig úgy jellemezte, hogy a „kommunisták,
saját felfüggesztett halálos ítéletüket írták alá”. Giorgio Napolitano örökös szenátor,
a 70-es 80-as évek Olasz Kommunista Pártjának vezető személyisége arról a sokkhatásról
számolt be, amelyet a Jaruzelski tábornok által kihirdetett rendkívüli állapot, illetve
a gdanski egyezményt semmibe vevő, a mozgalmat elfojtó intézkedései váltottak ki az
olasz kommunisták körében, akik sokáig azt hitték, hogy a Szovjetunióban a világon
először valóban a munkásosztály kezében van a hatalom. Bár ezt már a 68-as prágai
események láttán is nehéz lehetett feltételezni, ekkor végleg sor került az OKP Moszkvával
való „történelmi szakítására”, amely az akkori főtitkár, Enrico Berlinguer nevéhez
fűződik. „Mintegy lehullott egy ideológiai fátyol, amely előzőleg megakadályozta,
hogy lássuk a tényleges valóságot” – mondta Napolitano szenátor. Ami II. János Pál
pápának a kommunizmus összeomlásában betöltött szerepét illeti, utalt Adriano Roccucci
olasz történészre, akinek a Szovjetunió széthullása után alkalma volt a moszkvai történelmi
levéltárban kutatnia. Itt egyértelműen olyan dokumentumokat talált, amelyek a szovjet
vezetés kétségbeeséséről tanúskodtak a Szentatya első, 1979-ben hazájában tett, minden
elképzelést felülmúló apostoli látogatása után. Ma, Lengyelország az újonnan csatlakozott
EU tagok között a legfontosabb helyet foglalja el, történelmét, kultúráját, lakossága
számát tekintve is – mondta Napolitano szenátor, majd azzal a kéréssel fejezte be
felszólalását, hogy Wałesa elnök járjon közbe hazájában az EU alkotmány ratifikálása
érdekében. A dokumentumot szintén elutasító franciákat és belgákat majd az olaszok
győzik meg. A Solidarność alapítója erre így válaszolt: „Az Európai Alkotmány szövegtervezetéből
kihagyták a keresztény gyökerekre történő utalást, holott az mindössze a minimum minimuma
lett volna. Olyan vezetésről van szó, amely nem tűri meg a kereszténységet, holott
önazonosságunk megőrzése forog kockán. Nem azért, hogy másokkal szemben álljunk, hanem
saját magunk méltóságának megbecsülése érdekében. Javasolta, hogy dolgozzák ki a közös
értékek 10 pontját, egyfajta „Dekalógust”, amelynek alapján a földrész államai közösen
haladhatnak előre a politikai, gazdasági életben. „Amikor a Szolidaritás mozgalma
elkezdődött, senki a világon nem hitte volna, hogy véget lehet vetni a kommunizmusnak.
Erre egyszerűen semmilyen lehetőség nem volt. Mozgalmunk azért győzött, mert Istent
helyeztük a középpontba. Elfogadtuk Őt és letérdeltünk előtte. Most is erre van szüksége
Európának” – mondta végkövetkeztetésében Lech Wałesa, a „Solidarność” alapítója és
elnöke. A konferencia után Lech Walesa interjút adott műsorunk hallgatói számára. Arra
a kérdésre, hogy az Európai Unió egyfajta újabb Jaltaként választja ketté földrészünket,
a következőket válaszolta: Bizonyos értelemben igen, mivel nagy különbségek léteznek
az egyes országok között, de ezt fokozatosan le kell küzdeni, ami hosszú időt vesz
igénybe. Lehet-e napjainkban egy olyan munkásmozgalmat állítani példaképül Európában,
mint a Szolidaritás, amely a kereszténység jegyében győzött, a sztrájkolók minden
nap szentmisén vettek részt, tömegesen gyóntak, áldoztak? A jelenlegi légkör alkalmas
erre és még javulni fog – mondta Walesa, hozzátéve, hogy célja a mozgalom nemcsak
munkásokra, hanem más kategóriákra történő kiszélesítése, hiszen a kereszténység mindenkit
magába foglal. A Vatikáni Rádió magyar műsora hallgatóinak végül a következőket
üzente: „Mi lengyelek és magyarok közösen tapasztaltuk meg a kommunizmust és
számos történelmi eseményben osztoztunk. Az a feladatunk, hogy átadjuk tapasztalatainkat
Európának és a világ többi részének, hogy elkerüljünk olyan végzetes történelmi döntéseket,
mint amilyen a kommunizmus.”