XVI. Benedek pápa beszéde november 19-én az Egészségügyi Pápai Tanács vatikáni ülésének résztvevőihez

 
A Szentatya az Apostoli Palota Kelemen termében fogadta az Egészségügyi Pápai Tanács XX. nemzetközi értekezletének résztvevőit. A november 17-e és 19-e között lezajlott értekezlet során nemzetközi hírű kutatók és szakértők – olasz, amerikai, német, szlovák, spanyol – tudósok az „emberi génkészlet” kérdésével foglalkoztak kifejezetten az egészségügy és a gyógykezelés szempontjából. A megbeszélés három lépésben történt: a jelenlegi helyzet elemzése, megfontolások e valóságról Isten Szavának fényében és utak a cselekedetek számára.
A Szentatya köszönetet mondott az értekezletet megszervező Pápai Tanácsnak és a Tanács elnökének, Javier Lozano Barragán bíborosnak, valamint az értekezlet minden résztvevőjének, akik között voltak püspökök és papok is. Az előadások és megbeszélések során felkerült problémákat a kérdésben kompetens egyházi hatóságok figyelmesen tanulmányozni fogják. A Szentatya örömét fejezte ki azért, hogy az orvostudomány kutatási területei ma új lehetőségeket kínálnak fel az egyház számára, hogy megvilágítsa az emberek lelkiismeretét, hogy így minden új tudományos felfedezés valóban az ember javát és méltóságának tiszteletét szolgálja. A szekularizált világban senki sem vitatja el a tudomány autonómiáját, ám a gyökeres elvilágiasodás már nem elégíti ki a figyelmesebb és nagyobb öntudattal rendelkező szellemeket. Ez azt jelenti, hogy új lehetőségek nyílnak a társadalommal való párbeszéd számára, főként amikor az emberi élettel kapcsolatos nagy kérdésekről van szó.
A hivő ember jól tudja, hogy az evangélium belső összhangban áll az emberi természetben foglalt értékekkel. De sok esetben még olyan személyek is, akik ma már nem tagjai az egyháznak, sőt elveszítették a hit világosságát, figyelemmel vannak az emberi értékekre és arra a pozitív hozzájárulásra, amelyet az emberek és a társadalom java szempontjából jelentenek. A XX. század és az új évezred kezdetének rettenetes eseményei fogékonyabbá tették az embereket annak megértésére, hogy az ember méltósága nem azonosítható DNS-ének génjeivel és ez a méltóság nem csökken az esetleges fizikai különbség vagy genetikai hiányosság miatt. A „diszkrimináció mellőzésének” alapelve fizikai vagy genetikai tényezők miatt ma már mélyen beivódott a lelkiismeretekbe és formailag az emberi jogok nyilatkozatai is leszögezték azt.
Az ember igazi méltósága abban rejlik, hogy Isten saját képére és hasonlóságára teremtette őt. Ennek a méltóságnak a jelenléte felismerhető az emberi élet minden szakaszában, kezdve a fogantatás pillanatától. Az egyház ezt az igazságot hirdeti és ajánlja és nem csak az evangélium tekintélyével, hanem az értelem erejében is, és éppen ezért felhívással fordul minden jóakaratú emberhez, hogy ennek az igazságnak az elfogadása csak hasznára válhat az egyes embereknek és az egész társadalomnak. Óvakodnunk kell ugyanis az olyan tudománytól és technológiától, amely teljes autonómiát igényel magának, az emberi természetbe beleírt erkölcsi normákkal szemben. Az egyházban nem hiányoznak olyan tudományos szervezetek és akadémiák, amelyek képesek megítélni a tudomány és főként az orvostudomány és a biológia területén jelentkező újdonságokat. Ezen túl vannak olyan tanbeli kérdésekkel foglalkozó szervezetek, amelyeknek kifejezett feladata a védelemre szoruló erkölcsi értékek meghatározása. Végül pedig a lelkipásztori dikasztériumok, mint az Egészségügyi Pápai Tanács feladata az, hogy kidolgozza a megfelelő módszereket az egyháznak a lelkipásztorkodás területén való részvétele számára. Ez a harmadik momentum rendkívül értékes, nem csak az orvostudomány humanizálása szempontjából, hanem azért is, hogy azonnal lelki segítséget tudjon nyújtani az egyes emberek számára. Szükség van a lelkipásztori javaslatok megújítására és elmélyítésére, számolva azzal a ténnyel, hogy a médián keresztül egyre több ismeret jut el a társadalomhoz. Nem szabad elhanyagolni azt a szempontot sem, hogy összetett és kvalifikált tudományos ismereteket igénylő problémákban nemcsak a törvényhozók döntenek, hanem gyakran az állampolgárok véleményét is kikérik. Ha hiányzik a megfelelő felkészítés, sőt a tudatok megfelelő formálása, a közvéleményben könnyen hamis értékek és helytelen információk kerülnek fölénybe. Az egészségügyben dolgozók lelkipásztori szolgálatának területén tehát ezért nagy szükség van képzett és kompetens szakértőkre – hangsúlyozta végül a Szentatya az Egészségügyi Pápai Tanács által összehívott nemzetközi értekezlet résztvevőinek.