"Isten megszabadít bennünket az elnyomástól és mellettünk áll. Bár természetfeletti, közel van teremtményeihez, mivel Krisztus Megtestesülésében belép a térbe és az időbe" - mondta katekézisében a Szentatya.

Szerdán délelőtt, az általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa folytatta a 135. zsoltár elemzését. Katekézise elején utalt rá, hogy előző szerdán a Nagy Hálaének néven ismert zsoltár első részéről elmélkedett, amely elénk tárja a teremtés isteni műveit, a világegyetem csodáit. A zsoltáros megvallja a teremtő Istenbe vetett hitét, aki teremtményeiben nyilatkoztatja ki magát a világegyetemben.
A második részben a zsoltáros örömteli énekével, amelyet a judaista hagyomány Hallel zsoltárnak, vagyis a legmagasztosabb Istent dicsőítő himnusznak nevez, tekintetünk a történelem látóhatára felé irányul. Tudjuk, hogy a bibliai Kinyilatkoztatás ismételten hirdeti, hogy az üdvözítő Isten jelenléte különösen megnyilvánul az üdvtörténetben.
A zsoltáros felsorolja az Úr felszabadító tetteit, amelyek középpontjában az egyiptomi fogságból való kiszabadulás áll. Ehhez az eseményhez szorosan kapcsolódik a Sínai pusztaságában való, szenvedésekkel teli vándorlás, amelynek végső állomása az ígéret földje, az isteni ajándék, amelyet Izrael a Biblia minden oldalán megtapasztal.
A kettéválasztott Vörös-tengeren való híres átkelés nyomán születik meg a szabad nép, amely fontos küldetésre kapott meghívást, és dicsőséges elrendeltetés vár rá. Ez a keresztény olvasatban a rossztól, a gonosztól való maradéktalan megszabadulás a kereszténységben kapott kegyelem révén. A zsoltárban megnyílik a pusztaságban való vándorlás útvonala: az Úr ekkor harcosként jelenik meg, aki tovább folytatja felszabadító művét, amelyet a Vörös-tengeren való átkeléskor kezdett meg. Népe mellé áll, lesújtva az ellenségre. A sivatag és a tenger jelképezik a rosszon, az elnyomáson való áthaladást, amelyre azért van szükség, hogy elnyerhessük a szabadság és az ígéret földjének ajándékát.
A zsoltáros végül annak az országnak a képével zárul, amelyet a Biblia lelkesen magasztal. Termékeny földről van szó, olyan ország, „ahol patakok, források és folyók erednek a völgyekben és a hegyekben, … van búza és árpa, szőlőtőke, fügefa és gránátalma, ..vannak olajfák s van méz, ahol nem kell aggódnod élelmed miatt s nem szenvedsz hiányt semmiben, ..ahol a kő vasat tartalmaz s a hegyekből rezet bányászhatsz.”
Ezek a lelkes sorok túlhaladnak a földi valóságokon, hogy még inkább felmagasztalják az isteni ajándékot. Olyan ajándékról van szó, amely lehetővé teszi a nép számára, hogy szabad legyen, ajándék, amely – az Úr szeretetteljes irgalmából, Izraellel kötött szövegségéhez való hűségéből fakad. Ezt ismétli szüntelenül a héber „hesed” szó, amely a zsoltár minden második verssorában refrénként visszatér. A „megaláztatás”, vagyis a megpróbáltatások és a továbbiakban bekövetkező elnyomás során, Izrael mindig felfedezi a szabadság és a szeretet Istenének üdvözítő kezét. Az éhség és a nyomor idején is színre lép az Úr, hogy az egész emberiségnek „táplálékot adjon”, ismét megerősítve, hogy ő a Teremtő.
A 135. zsoltárban tehát összefonódik ugyanannak az isteni Kinyilatkoztatásnak a két módozata: kozmikus és történelmi jellemzője. Isten, mint a lények teremtője és bírája, természetfeletti, ugyanakkor közel van teremtményeihez, mivel belép a térbe és az időbe. Jelenléte közöttünk Krisztus Megtestesülésében éri el csúcspontját.
Ezt hirdeti a zsoltár keresztény olvasata, mint ahogy ezt tanúsítják az egyházatyák, akik az üdvösség történet csúcspontját, az Atya irgalmas szeretetének legmagasabb rendű jelét látják a Fiúban, akit az emberiségnek ajándékoz, mint Üdvözítőt és mint Megváltót.
Szent Cipriánusz, a tevékeny szeretetről és az alamizsnáról szóló írásában csodálattal szemléli Isten műveit, amelyeket Fiában, Krisztusban vitt véghez. Isten elküldte Fiát, hogy az emberek Fiának is nevezzék és minket is Isten gyermekeivé tegyen. Krisztus elfogadta a halált, hogy a halandóknak felkínálja a halhatatlanságot. Ezek az isteni irgalmasság nagy ajándékai – mondta végül szerda délelőtti katekézisében XVI. Benedek pápa.
Ezt hirdeti a zsoltár keresztény olvasata, mint ahogy ezt tanúsítják az egyházatyák, akik az üdvösség történet csúcspontját, az Atya irgalmas szeretetének legmagasabbrendu jelét látják a Fiúban, akit az emberiségnek ajándékoz mint Üdvözítot és mint Megváltót.