Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében XVI. Benedek pápa
utalt a délelőtti boldoggá avatási szertartásra. A Szent Péter bazilikában Saraiva
Martins bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa az oltár dicsőségére emelte
Charles de Fouocauld francia papot, valamint két olasz szerzetesnőt, Maria Pia Mastena
nővért, a Szent Arc nővérek kongregáció alapítónőjét, valamint a Keresztre feszített
Mária nővért, Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz Kármelita misszionáriusnők kongregáció
alapítónőjét. Az új boldogok csatlakoznak azoknak a hosszú sorához, akik II. János
Pál pápasága során jutottak el az oltár dicsőségére, felmutatva példájukat azoknak
az egyházi közösségeknek, amelyben éltek. Minderre a II. Vatikáni zsinat tanításának
szellemében került sor, miszerint minden megkeresztelt meghívást kapott a keresztény
élet tökéletességére. A zsinat ugyanis nagy figyelmet fordított a világi hívek
szerepére és az egyházról szóló Lumen gentium k. konstitúció negyedik fejezetét teljes
egészében nekik szentelte – emlékeztetett rá XVI. Benedek pápa. A dokumentum meghatározta
a világi hívek hivatását és küldetését, amelyek a keresztség és a bérmálás szentségében
gyökereznek, és amelyekből fakad az a feladat, hogy „az ideig való dolgok intézése
és Isten szerint való rendezése által keressék Isten országát.” 1965. november 18-án
a zsinati atyák jóváhagytak egy sajátos dekrétumot a világiak apostolkodásáról, amelynek
címe „Apostolicam actuositatem”. Ez megállapítja, hogy „Mivel az egyház egész apostolkodásának
forrása és kiindulópontja Krisztus, az Atya küldötte, nyilvánvaló, hogy a világiak
apostolkodásának termékenysége attól függ, hogy mennyire eleven a kapcsolatuk Krisztussal”.
Olyan szilárd lelkiségre van szükség, amelyet a liturgián való aktív részvétel táplál
és amelyet az evangéliumi nyolc boldogság megélése fejez ki. A világiak számára továbbá
nagyon fontos a foglalkozásukhoz szükséges felkészültség, a család, az állampolgári
felelősségtudat és a társadalmi erények gyakorlása. Igaz, hogy a világi hívek egyénileg
kaptak meghívást arra, hogy személyes tanúságot tegyenek, és ez különösen értékes
ott, ahol az egyház szabadsága akadályokba ütközik, ugyanakkor a zsinat hangsúlyozza
a szervezett apostolkodás jelentőségét, amelynek feladata, hogy befolyást gyakoroljon
a közvéleményre, a társadalmi körülményekre, az intézményekre. Erre vonatkozóan a
zsinati atyák a világi híveket a különféle társulások létrehozására buzdították, aláhúzva
az apostolkodásra való felkészítésük, kiképzésük jelentőségét is. A Szentatya még
emlékeztetett arra is, hogy II. János Pál pápa a világiak hivatásának és küldetésének
szentelte az 1987-es szinódust, amelyet követően közzétette a „Christifideles laici”
k. apostoli buzdítását. A Szentatya végül arra emlékeztetett, hogy egy héttel
ezelőtt, vasárnap, a vicenzai székesegyházban boldoggá avatták Eurosia Fabris családanyát,
akit „Róza mama” néven ismertek, és aki a világi életállapot keresztény példaképe
volt. A Pápa végül Isten egész népét a már a mennyei hazába jutottak, a szentek, és
mindenekelőtt Szűz Mária és Szent József oltalmába ajánlotta. Azért fohászkodott,
hogy minden megkeresztelt egyre inkább tudatára ébredjen: arra kapott meghívást, hogy
elkötelezetten és eredményesen munkálkodjon Isten szőlejében. Az Úrangyala elimádkozása
után XVI. Benedek pápa emlékeztetett rá, hogy Olaszországban ezen a napon tartották
a Hálaadás Napját. A Pápa csatlakozott a hívek, különösen a mezőgazdaságban dolgozók,
vidéki közösségek imáihoz, arra szólítva fel mindenkit, hogy adjon hálát Istennek
jótéteményeiért. Bárcsak az olasz püspökök „Lelkipásztori jegyzéke”, amelyet a mezőgazdaság
világának szenteltek, hozzájárulna ahhoz, hogy a társadalomnak ez a fontos rétege
megőrizze gazdag vallási és kulturális örökségét, az egész ország javára. A Charles
de Foucauld testvér boldoggá avatására érkezett francia nyelvű zarándokokat a Szentatya
arra buzdította, hogy kövessék az új boldogot lélekben a názáreti úton, a sivatagban
megtapasztalt csöndben. Ebben a csöndben fedezhetjük fel Máriával együtt Krisztus
misztériumát, aki alázatosan szegénnyé lett a mi üdvösségünkért, azért, hogy ugyanannak
az Atyának gyermekei, az emberi családban pedig testvérek lehessünk. Károly testvérhez
hasonlóan az Oltáriszentségből és a szemlélődésből merítsük az erőt életünkhöz és
ahhoz, hogy tanúságtételünkkel hozzájáruljunk az evangelizáláshoz. A Pápa ezután
angolul, németül, spanyolul, lengyelül, majd olaszul köszöntötte a Szent Péter teret
megtöltő zarándokcsoportokat, mindenkinek szép vasárnapot kívánva.