Éljen Krisztus Király! – a szombaton boldoggá avatott spanyol vértanú papok ezzel a hitvallással az ajkukon vállalták a halált

Október 29-én, szombaton délután öt órai kezdettel José Saraíva Martins bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa a Szent Péter-bazilikában ünnepélyes szentmise során az oltár dicsőségére emelte Isten szolgái José Tapies Sirvant atyát hat vértanú társával együtt, valamint María De Los Ángeles Ginard Martí nővért. A szertartás befejező részében XVI. Benedek pápa megjelent a bazilikában, hogy lerója tiszteletét az új boldogok ereklyéi előtt, majd röviden üdvözölje az egybegyűlt nagyszámú hívősereget. A koncelebrálók között volt Antonio Maria Rouco Varela bíboros, madridi érsek, a spanyol püspöki kar több tagja, valamint több, mint száz pap.
Az urgelli egyházmegyéből származó hét új boldog lelkipásztort 1936. augusztus 13-án, a spanyol polgárháború alatt végezték ki. Ezt az időszakot, az ún. második köztársaság kikiáltásától kezdve a terror, a fenyegetés és a vallásüldözés jellemezte. José Tapies Sirvant atya hat társával együtt elmenekülhetett volna, de ők közel akartak maradni híveikhez, védelmezni plébániáikat és elsősorban megakadályozni az Eucharisztia megszentségtelenítését. Amikor a kivégzés helyszínére, a temető falához állították őket, egyikük így szólt az egyik katonához: „Itt van száz pezeta, osszátok el magatok között. Én megbocsátok nektek. Éljen Krisztus Király!” Ekkor valamennyi pap csatlakozott hozzá és együtt kiáltották: Éljen Krisztus Király! – s a kivégző osztag golyózápora közepette hét vértanú hullott a földre.
A mallorcai egyházmegyéből származó Boldog María De Los Ángeles Ginard Martí nővér is a spanyol polgárháború véres vallásüldözésének áldozata lett: 1936. október 29-én vesztette életét. Miután el kellett hagynia kongregációja kolostorát, amelyet lefoglaltak a fegyveresek, María nővér egy közeli család otthonában kapott menedéket, ahol sikerült elrejtőznie üldözői elől. Amikor azonban meghallotta, hogy egy asszonyt letartóztattak, hogy elhurcolják, előbújt rejtekhelyéről és odakiáltotta a kommunista-anarchista fegyvereseknek: „Engedjétek szabadon ezt az asszonyt, ő nem apáca. Az egyedüli apáca az épületben én vagyok.” Így María megmentette a nő életét. Egy napra rá kivégezték.
Az új boldog nagylelkű szeretete azt üzeni nekünk, hogy – amint azt az első korok és napjaink vértanúi tették – az ünnepelt, imádott és magunkhoz vett Eucharisztiából kell erőt, bátorságot merítenünk, valamint azt a nagylelkűséget, amellyel másoknak ajándékozzuk magunkat.