Az eucharisztikus megújulás kihívásai - néhány gondolat a szinódusi záró üzenetből
Szombaton délelőtt közzétették a XI. rendes püspöki szinódus záró üzenetét, amelyet
már a pénteki sajtóbemutató alapján ismertettünk. Most elmélyítjük néhány gondolatát.
A szinódusi atyák aggodalommal tekintenek a szekularizáció következményeire, elsősorban
Nyugaton, amelyek a vallási közönyhöz, a relativizmus különféle kifejeződéseihez vezetnek.
Bírálattal illetik mindazokat a helyzeteket, amelyek világszerte jelen vannak, mind
az igazságtalanságot, mind a rendkívüli szegénységet illetően. Különösen szenvednek
azonban Latin-Amerika, Ázsia és Afrika népei. Ezek a szenvedések Istenhez kiáltanak,
és felkavarják az emberiség lelkiismeretét. Mivé válik földünk, a globális falu, amelyet
az a veszély fenyeget, hogy önmagát elpusztítja a környezet szennyezése révén? Mit
lehet tenni, hogy a globalizáció korában győzzön a szolidaritás a szenvedés és a nyomor
felett? A főpásztorok felhívást intéznek a nemzetek vezetőihez: fordítsanak megfelelő
figyelmet a közjóra és legyenek minden személy maradéktalan méltóságának előmozdítói,
fogantatása pillanatától kezdve egészen az élet természetes végéig. Arra kérik a politikai
vezetőket, hogy a törvényhozásban tartsák tiszteletben a házasság és a család természeti
jogait. Az egyház továbbra is tevékenyen részt vesz abban a közös elkötelezettségben,
amely az egész emberi család számára meg kívánja teremteni a valódi haladás tartós
feltételeit, hogy senki számára ne hiányozzék a mindennapi kenyér. A szinódusi
atyák ezeket a szenvedéseket és problémákat mind felajánlották a szentmisék és az
Oltáriszentség imádása során. Megemlékeztek továbbá azokról a vértanúkról is, akik
az Eucharisztiában mindig megtalálták az erőt ahhoz, hogy szeretettel győzzék le a
gyűlöletet, megbocsátással válaszoljanak az erőszakra. 40 évvel a II. vatikáni
zsinat után a szinódus ismételten leszögezi, hogy a zsinat megteremtette a hiteles
liturgikus megújulás alapjait. Senki sem sajátíthatja ki magának az egyház liturgiáját.
Az élő hit az elsődleges feltétele a szertartások szépségének, azok beteljesedése
pedig az Isten dicsőségére kimondott ámen- olvashatjuk a szinódus záródokumentumában.
Az egyház eucharisztikus életében található fények c. pontban a szinódusi atyák
kiemelik, hogy XVI. Benedek pápa szinódusi részvétele mindenki számára követendő példát
és értékes segítséget jelentett. Hálát adnak az Úrnak, hogy számos országban, ahol
ezelőtt paphiány volt, vagy a papok illegalitásba kényszerültek, ma az egyház szabadon
ünnepelheti a szent misztériumokat. A hithirdetés szabadsága apránként felébreszti
a hitet az elkereszténytelenedett területeken is. A szinódusi atyák ugyanakkor szeretetükről
biztosítják és bátorítják a ma még üldözött keresztényeket és azt kérik, hogy a kisebbségben
élő testvéreik is egy napon teljes szabadságban ünnepelhessék az Úr napját. Az
eucharisztikus megújulás kihívásai közül elsőként a bűn érzékének elveszítését, a
gyónás szentségének továbbra is fennálló válságát emelik ki. Fontos ez utóbbi jelentőségének
újra felfedezése: megtérés és értékes orvosság, amelyet a Feltámadt Krisztustól kaptunk
a bűnök megbocsátására. A paphiány egyes területeken aggasztó jelensége kérdésessé
teszi a vasárnapi szentmise bemutatását. A főpásztorok tudatában vannak azok szomorúságának,
akik nem járulhatnak szentségi áldozáshoz, mivel családi állapotuk nem felel meg az
Úr parancsolatának. Néhány elvált és újraházasodott hívő fájdalommal veszi tudomásul,
hogy nem áldozhat, és szenvedését felajánlja az Úrnak. Mások nem értik meg ezt a korlátozást.
A szinódusi atyák ismételten leszögezik, hogy bár nem értenek egyet választásukkal,
nincsenek kizárva az egyház életéből. A kihívások közé tartoznak továbbá a szegénység
régi és új formái, az igazságtalanság áldozatainak egyre növekvő száma – olvashatjuk
még a szinódusi záró üzenetben. A szenvedés Krisztus haláltusáját juttatja eszünkbe,
amely a világ végezetéig tart. Nem maradhat azonban idegen az eucharisztikus misztérium
bemutatásától, amely mindenkit arra kötelez, hogy az igazságosságon munkálkodjék,
tevékenyen és tudatosan járuljon hozzá a világ átalakításához.