"Személyes küldetésemnek érzem, hogy II. János Pál pápa tanítását maradéktalanul beépítsem
az egyházba" - XVI. BENEDEK PÁPA ISTEN SZOLGÁJÁRA, II. JÁNOS PÁLRA EMLÉKEZIK
P. Andrzej Majewski jezsuita, a lengyel állami televízió első csatornája katolikus
műsorainak főszerkesztője júniusban, a castel gandolfói pápai rezidencián interjút
készített XVI. Benedek pápával a „Pápa Napja” alkalmából, amelyet október 16-án ünnepeltek
Lengyelországban. Most teljes terjedelmében közöljük az interjút, amelyet a TV Polonia
vasárnap este 20 órakor sugárzott. P. Majewski:- 1978. október 16-án Karol Wojtyła
bíborost Pápává választották és attól a naptól kezdve II. János Pál, több mint 26
éven át, Szent Péter utódaként, mint most Ön, vezette az Egyházat a püspökökkel és
a bíborosokkal együtt. A bíborosok között volt Ön is, Szentatya, akinek személyét
előde különösen nagyra becsülte és értékelte. Ön volt az a személy, akiről II. János
Pál pápa „Keljetek fel, menjünk” c. könyvében a következőt írta: „Köszönetet mondok
Istennek Ratzinger bíboros jelenlétéért és segítségéért. Kipróbált jó barát”. Szentatya,
hogyan kezdődött ez a barátság és Ön mikor ismerte meg Karol Wojtyła bíborost? XVI.
Benedek pápa: - Személyesen csak a ’78-as két konklávé előtti üléseken és a két konklávén
ismertem meg. Természetesen előzőleg már hallottam Wojtyła bíborosról, kezdetben főleg
a lengyel és német püspökök közötti levélváltással kapcsolatban ’65-ben. A német bíborosoktól
megtudtam, hogy milyen rendkívül nagy érdeme és szerepe volt Krakkó érsekének a kiengesztelődésben
és hogy pontosan ő volt a lelke ennek a valóban történelmi levélváltásnak. Egyetemi
barátaimtól hallottam filozófiájáról is és arról, hogy milyen nagy gondolkodó volt.
De amint mondtam, az első személyes találkozásra a ’78-as konklávén került sor. Kezdettől
fogva nagy rokonszenvet éreztem iránta és, Istennek hála, érdemtelenül, az akkori
bíboros, kezdettől fogva megajándékozott barátságával. Hálás vagyok neki ezért a bizalomért,
amellyel megajándékozott, anélkül, hogy megérdemeltem volna. Főleg amikor imádkozott,
akkor láttam és nem csak megértettem, hanem láttam is, hogy Isten embere volt. Ez
volt alapvető benyomásom: egy olyan ember volt, aki Istennel élt, sőt Istenben élt.
Nagy hatást tett rám előítéletek nélküli kedvessége, amelyet irányomban mutatott.
Ezeken a konklávé előtti bíborosi találkozókon többször is felszólalt és akkor lehetőségem
nyílt arra, hogy lássam milyen nagy gondolkodó volt. Nagy szavak nélkül született
így egy szívből jövő barátság, azonnal a megválasztása után. A Pápa több ízben is
Rómába hívott megbeszélésekre, végül kinevezett engem a Hittani Kongregáció prefektusává.
P. Majewski: - Nem érte tehát meglepetésszerűen ez a kinevezés és a római megbízatás? XVI.
Benedek pápa: - Számomra kissé nehéz volt, mert müncheni püspöki szolgálatom kezdete
óta, attól fogva, hogy ünnepélyesen püspökké szenteltek a müncheni székesegyházban,
olyan volt, mintha házasságot kötöttem volna ezzel az egyházmegyével. Többször is
hangsúlyozták, hogy évtizedek után én voltam a város müncheni egyházmegyéből származó
első püspöke. Nagy elkötelezettséget és kötődést éreztem az egyházmegye iránt. Voltak
azután nehéz problémák, amelyek még megoldásra vártak és nem akartam eltávozni az
egyházmegyéből megoldatlan problémákat hagyva magam után. Mindezt megvitattam a Szentatyával,
nagyon nyíltan és azzal a bizalommal, amelyet a Szentatya irányomban tanúsított, nagyon
atyai volt velem. Gondolkozási időt adott, ő maga is még megfontolta a kérdést. Végül
meggyőzött, mert ez volt Isten akarata. Így el tudtam fogadni ezt a hívást, ezt a
nagy és nem könnyű felelősséget, amely önmagában véve meghaladta képességeimet. De
bizakodva a Pápa atyai jóindulatában és a Szentlélek vezetésével igent tudtam mondani. P.
Majewski: - Ez a tapasztalat azonban több mint 20 éven át tartott. XVI. Benedek
pápa: - Igen, ’82 februárjában érkeztem és egészen a Pápa haláláig tartott. P.
Majewski: - Ön szerint, Szentatya, melyek II. János Pál pápaságának legjelentősebb
mozzanatai? XVI. Benedek pápa: - Két szempont szerint válaszolnék: egyrészt, hogy
mit jelentett (II. János Pál pápa) ad extra – a világ, másrészt ad intra
– az egyház számára. Ami a világot illeti, azt hiszem, hogy a Szentatya, beszédeivel,
személyével, jelenlétével, meggyőző képességével, új fajta érzékenységet teremtett
az erkölcsi értékek, a vallások világban betöltött jelentősége iránt. Ez azt eredményezte,
hogy új nyitás következett be, új érzékenység a vallási problémák, az ember vallási
dimenziójának szükséglete iránt, és mindenekelőtt hihetetlenül megnőtt Róma Püspökének
jelentősége. A különbözőségek, és annak ellenére, hogy a nem katolikus keresztények
nem ismerik el Péter utódát, minden keresztény elfogadta, hogy Róma püspöke a kereszténység
szócsöve. A világon senki más nem szólhat a kereszténység nevében egyetemes szinten
és nem adhat hangot és erőt a mai világban a keresztény valóságnak. De a nem keresztények
és más vallások számára is ő volt az emberiség nagy értékeinek szócsöve. Azt is meg
kell említeni, hogy sikerült neki megteremteni a nagy vallások közötti párbeszéd légkörét
és azt a közös felelősséget, amely mindnyájunkat kötelez a világgal szemben, és azt
is, hogy az erőszak és a vallások egymással összeegyeztethetetlenek és közösen kell
keresnünk a békéhez vezető utat, közös felelősséget vállalva az emberiségért. Most
fordítsuk figyelmünket az egyház helyzete felé. Azt mondanám, hogy mindenekelőtt lelkesedést
tudott önteni a fiatalokba Krisztus iránt. Ez egy új jelenség, ha a ’68-as ifjúságra,
és a hetvenes évek fiataljaira gondolunk. Azt, hogy a fiatalok lelkesedjenek Krisztusért
és az egyházért, és a nehéz értékekért is, csak az ő karizmájával rendelkező személy
érhette el, csak Ő tudta mozgósítani a világ ifjúságát Isten ügyéért és Krisztus szeretetéért.
Az egyházban, azt hiszem, új szeretetet gyújtott az Eucharisztia iránt. Még tart az
Eucharisztikus Év, amelyet Ő akart, olyan nagy szeretettel, továbbá új értelmet adott
az Isteni Irgalmasságnak, és nagy mértékben elmélyítette a Szűzanya iránti szeretetet
és ezáltal elvezetett bennünket a hit benső elmélyítéséhez és ugyanakkor a hit nagyobb
hatékonyságához. Természetesen meg kell említenünk, hogy – ahogyan mindnyájan tudjuk
– alapvető volt hozzájárulása a’89-ben bekövetkezett nagy változásokhoz, az ún. valós
szocializmus összeomlásához. P. Majewski: - Szentatya, II. János Pállal való személyes
találkozásai és megbeszélései során, mi tett Önre a legnagyobb benyomást? Elmesélné
legutolsó, esetleg ebban az évben történt találkozásait II. János Pállal? XVI.
Benedek pápa: - Igen. Az utolsó két találkozás közül az elsőre február 5-én vagy 6-án
került sor a „Gemelli” kórházban, és a másodikra egy nappal halála előtt, szobájában.
Az első találkozás során a Pápa láthatóan szenvedett, de teljesen öntudatánál volt,
és mindenről pontosan tudott. Egy egyszerű munkatalálkozó volt, azért kerestem fel,
mert szükségem volt néhány döntésére. A Szentatya – bár szenvedett – nagy figyelemmel
kísérte, amit mondtam. Néhány szóval közölte velem döntéseit, áldását adta, németül
köszöntött és biztosított teljes bizalmáról és barátságáról. Számomra nagyon megható
volt látni, hogy egyrészt szenvedése mennyire egységben van a szenvedő Krisztussal,
mintha szenvedését az Úrral együtt és az Úrért hordozná, másrészt látni belső derűjének
ragyogását és teljesen világos gondolkodását. A második találkozásra a halála előtti
napon került sor: természetesen még jobban, láthatóbban szenvedett, orvosok és barátok
vették körül. Még mindig teljesen öntudatánál volt, áldását adta rám. Már csak kevéssé
tudott beszélni. Számomra türelme a szenvedésben nagy tanítást jelentett, mindenekelőtt
azt, hogy láttam és éreztem, hogy Isten kezében van, átadta magát Isten akaratának.
A látható fájdalmak ellenére derűs volt, mert az Isteni Szeretet kezében volt. P.
Majewski: - Ön, Szentatya, beszédeiben gyakran felidézi II. János Pál alakját és azt
mondja róla, hogy nagy Pápa, szeretett és tisztelt előde volt. Mindig emlékezünk Szentatya
szavaira, amelyeket április 20-án mondott a szentmisén, éppen II. János Pál pápa emlékének
szentelve. Ön mondta, Szentatya: „olyan, mintha erősen fogná kezemet, látom nevető
szemét és hallom szavait, amelyeket ebben a pillanatban nyomatékkal intéz hozzám:
’ne félj’. Szentatya, végül egy nagyon személyes kérdés: Ön továbbra is érzékeli-e
II. János Pál pápa jelenlétét, és ha igen, hogyan? XVI. Benedek pápa: - Természetesen.
Először kérdése első részére válaszolok. A beszélgetés elején, amikor a Pápa örökségéről
szóltam, elfelejtettem megemlíteni azt a sok dokumentumot, amelyet ránk hagyott. –
14 Enciklikát, számos lelkipásztori levelet és egyéb írásokat – mindez rendkívül gazdag
örökséget jelent, amelyet az egyház még nem tett teljesen magáévá. Alapvető és személyes
küldetésemnek érzem, hogy ne tegyek közzé sok új dokumentumot, hanem arra törekedjek,
hogy ezek a dokumentumok épüljenek be az egyházba, mivel rendkívül gazdag kincsek,
amelyek a II. Vatikáni zsinat hiteles értelmezései. Tudjuk, hogy a Pápa a zsinat embere
volt, aki legbensőbb énjében magáévá tette a zsinat lelkiségét és tanítását és ezekkel
a szövegekkel megérteti velünk, hogy a zsinat valóban mit akart és mit nem. Ahhoz
segít hozzá bennünket, hogy valóban korunk és az eljövendő kor egyháza legyünk. Most
rátérek kérdése második részére. A Pápa mindig mellettem van írásai révén: hallom
és látom, amint beszél, és szüntelen párbeszédet folytathatok a Szentatyával, mert
ezekkel a szavakkal mindig szól hozzám, ismerem számos szöveg eredetét is, emlékszem
azokra a párbeszédekre, amelyeket folytattunk egyik-másik szöveg kapcsán. Folytatom
a párbeszédet a Szentatyával. Természetesen ez a közelség a szavak révén nemcsak a
dokumentumokból fakad, hanem a személyből is, a szövegek mögött ott érzem magát a
Pápát. Olyan ember, aki az Úrhoz megy, nem távolodik el. Egyre inkább érzem, hogy
aki az Úrhoz megy, még közelebb kerül hozzánk, és érzem, hogy az Úrnál van és közel
van hozzám, mivel én is közel vagyok az Úrhoz, közel vagyok a Pápához, és ő most segít
nekem, hogy közel legyek az Úrhoz és megpróbálok lelki közösségre lépni vele az imán
keresztül, belépni az Úr szeretetébe, a Szűzanya szeretetébe, és imáiba ajánlom magam.
Így állandó párbeszédet folytatok vele és állandóan közel vagyunk egymáshoz, új módon,
de rendkívül mélyen. P. Majewski: - Szentatya, várjuk Önt Lengyelországban. Olyan
sokan kérdezik, hogy mikor jön a Pápa Lengyelországba? XVI. Benedek pápa: - Igen,
szándékomban áll Lengyelországba utazni, ha Isten is úgy akarja, és ha elfoglaltságom
megengedi. Beszéltem Dziwisz érsekkel az időpontot illetően és azt mondják, hogy június
lenne a legmegfelelőbb időszak. Természetesen még mindent meg kell szervezni, az illetékes
szervekkel. Ebben az értelemben egy ideiglenes ígéret, de úgy tűnik, hogy talán jövő
júniusban, ha az Úr megengedi, Lengyelországba utazhatom. P. Majewski:- Szentatya,
minden TV néző nevében, szívből köszönöm az interjút. Köszönöm, Szentatya.