XVI. Benedek pápa üzenete a FAO főigazgatójához, az Élelmezési Világnap alkalmából

A Szentatya Jacques Dioufhoz, a FAO főigazgatójához intézett üzenetében utal az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete megalapításának 60. évfordulójára, majd megállapítja, hogy az emberi családot sújtó egyik legnagyobb botrány napjainkban a továbbra is fennálló éhség és rosszul tápláltság, ami egyre sürgetőbbé teszi a FAO tevékenységét.
Még ma is emberek milliói nélkülözik a létfenntartásukhoz szükséges megfelelő táplálékot. Ez nem kerülheti el a nemzetközi közösség figyelmét, hiszen mindnyájunk kötelessége, hogy gondoskodjunk testvéreinkről. Az éhínség ugyanis nem függ pusztán egy adott földrajzi helyzettől, éghajlati viszonyoktól, vagy a termés betakarításának kedvezőtlen feltételeitől. Az éhséget maga az ember idézi elő önzése által, amely gyakran fakad a társadalmi szervezettség hiányából, a gazdasági struktúrák merevségéből, amennyiben ez utóbbi kizárólagos célja a nyereséghajhászás. Okozhatják még az emberi élet elleni gyakorlatok, vagy azok az ideológiai rendszerek, amelyek a személyt megfosztják alapvető méltóságától, és eszközzé fokozzák le.
Ezzel szemben a valódi világméretű fejlődés azt igényli, hogy objektíven felismerjük az emberi helyzeteket, feltárjuk a nyomor okait, és konkrét választ adjunk a problémákra.
Az idei Élelmezési Világnap témája: „Mezőgazdaság és a kultúrák párbeszéde” arra szólít fel bennünket, hogy a párbeszédet tekintsük olyan hatékony eszköznek, amellyel megteremthetjük az élelmezési biztonság feltételeit. A párbeszéd azt igényli, hogy egyesítsük a személyek és nemzetek erőfeszítéseit, a közjó érdekében. A hatékony együttműködés hozzájárulhat a valódi béke megteremtéséhez – írja üzenetében a Pápa. Ez pedig lehetővé teszi, hogy legyőzzük a konfliktusokat, amelyek a különböző kulturális felfogásokból, az etnikai hovatartozásból vagy fejlődési szintkülönbségből adódnak.
Meg kell őrizni a fejlődési modellek, valamint a technikai segélynyújtás formáinak különbözőségét, figyelembe véve minden ország és közösség sajátos helyzetét, gazdasági, környezetvédelmi, társadalmi, kulturális és spirituális szempontokból.
A műszaki haladás addig nem lesz valóban hatékony, amíg nem foglalják azt egy tágabb keretbe, amelynek középpontjában az ember áll.
Ez lehetővé teszi majd minden nép számára, hogy saját értékeiből merítve megossza lelki és anyagi gazdagságát másokkal, mindenki javára.
A FAO csak akkor valósíthatja meg összetett célkitűzéseit, ha minden erőfeszítésének fő szempontját az emberi méltóság védelme, alapvető jogainak kezdete és vége jelenti.
A katolikus egyház is részt kíván venni a valóban harmonikus fejlődés megvalósításában és arra bátorítja a FAO-t, hogy támasszon valódi párbeszédet a kultúrák között, hozzájárulva ezáltal az élelmiszerellátás növeléséhez, tiszteletben tartva a biodiverzitást. Az emberek ugyanis nem boríthatják fel a természet egyensúlyát, amely a teremtés gyümölcse, hanem meg kell óvniuk azt a jövő nemzedékei számára.