Relatio Postdisceptationem – közzétették a 11. rendes püspöki szinódus első szakaszát összegző dokumentumot
 

Október 12-én, szerdán délután Angelo Scola bíboros, velencei pátriárka, a szinódus általános referense ismertette azt a 16 oldalnyi latin nyelvű dokumentumot, amely összefoglalja a szinódusi atyák eddig elhangzott közel 230 előadásaiban és a 150 hozzászólásban fölmerült kérdéseket, főbb problémákat. Mint Scola bíboros emlékeztetett, az elmúlt másfél hét során nagyon sok témát érintettek, amelyeknek a „relatio postdisceptationem” természetesen csak egy kivonatát tartalmazza. A jelentés összefoglalja továbbá az circoli minori - kis körökben, azaz nyelvi csoportokban lezajlott megbeszélések és a szabad hozzászólások főbb pontjait. (A szinódus második szakaszának terméséből születik majd meg az ún. „propositiones”, amelyet a főpásztorok a Pápa elé bocsátanak jóváhagyásra.)
A pátriárka kiemelte még, hogy a szinódusi atyák rendkívül szabadon és őszintén fejtették ki álláspontjukat a különböző - olykor kényes - kérdésekről az Eucharisztiával kapcsolatban.
A püspöki szinódus első kilenc napján sok főpásztor szólt a keresztények objektív nehézségeiről, akik egy elvilágiasodott kultúrában próbálják hinni és ünnepelni az Eucharisztia misztériumát. Ez a világ gyakran közömbös a szemlélődéssel, az ingyenességgel és a megosztással szemben, de képes rögtön felismerni a jót, amellyel találkozik. Ugyanakkor mélységesen ki van éhezve a szépre és az igazra – állapították meg a szinódusi atyák, akik annak az erőteljes véleményüknek adtak hangot, hogy a lelkipásztorok vállán súlyos felelősség nyugszik az evangelizáció, illetve az új evangelizáció terén.
Aláhúzták még a paphiány problémáját és fölmerült a cölibátus esetleges eltörlésének gondolata is, amelyet azonban sok főpásztor nem tart helyesnek. Ezzel kapcsolatban Angelo Scola bíboros azt javasolta, hogy a papok célszerűbb elosztásával orvosolják az aggasztó paphiányt anélkül, hogy alábecsülnék a kulturális és nyelvi különbözőségeket. A szinódusi általános referense emlékeztetett még a teremben lezajlott eszmecserére azzal kapcsolatban, hogy az Eucharisztia ajándék-e, vagy pedig jog. Ez magában foglalja a lelkipásztorok azon kötelességét, hogy minél rendszeresebben mutassanak be vasárnap szentmisét a hívők számára, lehetőleg ott is, ahol nagy a paphiány. Több szinódusi felszólalás érintette az Eucharisztia és a bűnbánat szentségének kapcsolatát és a papokat e téren nagyobb hajlandóságra buzdították. Néhány atya hangsúlyozta a bűnbánat szentségére vonatkozó szabályok szigorú megtartását. Több felszólalás érintette az élettársi kapcsolatban vagy polgári házasságban élők, valamint az elváltak és újraházasodottak által képviselt problémákat, akik abban a fájdalmas helyzetben vannak, hogy nem áldozhatnak. Ebben a kérdésben sokan elfogadóbb lelkipásztori magatartásra buzdítottak. A szinódusi üléseken több ízben fölmerültek még az alábbi témák: a misszió, a vértanúság, a vallásközi párbeszéd, a kultúra az Eucharisztia viszonyában. Az ökumenikus út lehetőségei és nehézségei, a II. vatikáni zsinat óta megkezdett liturgikus reform jótékony hatása mellett szóltak még a művészet és az építészet fontosságáról a liturgiában.