Kedden délután folytatódott a szinódus munkája. Ekkor szólalt fel az ortodox egyházak
kilenc küldötte, akik kiemelték, hogy az Eukarisztia egyesíti a katolikus és ortodox
közösségeket, s hogy igen hálásak a szinódusra kapott meghívásért. Johannisz pergamoszi
metropolita, a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkátus képviselője kifejtette, hogy
az Oltáriszentség a legnagyobb dolog, amelyet az Egyház felajánlhat a világnak. Az
Eukarisztia teológiájának terén meglévő egység pedig reményt jelent arra, hogy felül
lehet emelkedni ezer év szakadásán. A moszkvai és a román pátriárkátus képviselői
egyaránt hangsúlyozták, hogy osztoznak a katolikusok aggodalmában, ami a szentgyónást
és az Oltáriszentség hitének elmélyítésének kérdését illeti. Ehhez kapcsolódott a
görögországi Ignatiosz archimandrita felszólalása is, aki kiemelte: az Eukarisztia
teológiai értékelése elválaszthatatlan a hit megélésétől. Amba Barnaba püspök a kopt
ortodox egyház képviseletében kifejtette, hogy a mai világban meglévő rossz arra kell,
hogy késztessen bennünket, hogy a Jézussal való közösségben keressük a jobb világ
reményét és forrását. Az ökumenikus törekvés előrevivőjévé, erőforrásává kell válnia
az Eucharisztiának – ez volt a véleménye John Hindl-nek az anglikán egyház és Per
Lonningnak a Lutheránus Világszövetség képviseletében. Folytatódtak a szinódusi
atyák felszólalásai is. Szót kapott Geraldo Majella Agnelo bíboros, São Salvador da
Bahia érseke, Brazília prímása is, aki kiemelte annak fontosságát, hogy az Eucharisztia
eljusson mindazokhoz, akik bizonyos testi vagy egyéb okokból nem járulhatnak a templomban
szentáldozáshoz, mint a foglyok, betegek, idősek. A laikus áldoztatók, akik a pap
látogatása és a szentgyónás után elviszik hozzájuk az Oltáriszentséget, mintegy kezeivé
válnak Istennek, megtapasztalhatóvá teszik az ő irgalmas szeretetét.