Szerdán délután fél öttől este hétig tartott a XI. rendes püspöki szinódus ötödik teljes ülése, amelyen 246 szinódusi atya volt jelen.

Most ismertetünk néhány felszólalást:
Yannis Spiteris korfui érsek, thesszaloniki „ad nutum Sanctae Sedis” apostoli adminisztrátor, felszólalásában az Oltáriszentség közösségi dimenziójára mutatott rá, amely tapasztalata szerint háttérbe szorult. A gyakorlatban megfigyelhető az a tudat alatti tendencia, hogy elválasztják Krisztust, a Főt, Testétől, az Egyháztól. Ahhoz, hogy visszatérjünk az Eucharisztia és az egyház közötti szoros összefüggéshez, figyelembe kell venni pneumatológiai szempontjait is. Ugyanis a Szentlélek az, aki véghez viszi az átváltoztatás csodáját, Ő az, aki révén „mindnyájan eggyé válunk Krisztusban”. Ne felejtsük el, hogy a Lélek hozza el Krisztust az emberekhez és Krisztus hozza el a Szentlelket: ott, ahol jelen van a Szentlélek, jelen van Krisztus is és ott, ahol jelen van Krisztus, jelen van a Szentlélek is. Ha valóban arra törekszünk, hogy az egyház „mindkét tüdejével lélegezzen”, akkor a katolikus teológiának teljes egészében ismét magáévá kell tennie azt Oltáriszentség pneumatológiai szempontját – hangsúlyozta Yannis Spiteris korfui érsek.
Juan Francisco Sarasti Jaramillo, a kolumbiai Cali érseke szerint az Oltáriszentség válasz korunk kultúrájának negatív vonásaira. Mindenekelőtt válasz a halál-kultúrájára, amely fegyverekkel kereskedik, nagy hatóerejű pusztító rendszereket épít, törvényesíti az abortuszt, megengedi az emberi embriókkal való kísérletezést. Ezzel szemben Jézus magát „az Élet Kenyerének” nevezi, és önmagát adja nekünk. Napjaink kultúráját a gyűlölet és a terrorizmus jelöli meg, amelynek főbb állomásai: a new yorki , a madridi és a londoni merényletek. Az Eucharisztia az Istennel és a testvérekkel való kiengesztelődés állandó lehetősége. Korunk másik jellemzője – folytatta felszólalásában a kolumbiai főpásztor – a tudományos pozitivizmus és a relativizmus. Ezzel szemben az Oltáriszentség a „misztérium” valóságát állítja, azt, hogy a hit és a szeretet a megismerés útját jelenti. Az eucharisztikus hittel, amelyet alátámaszt az Úr szavaira épülő egyházi hagyomány, valódi bizonyosságokhoz juthatunk el. A mai embert sújtó magánnyal és kétségbe eséssel szemben az Oltáriszentség – mint az emmauszi tanítványoknak – úgy nekünk is mély barátságot és az örök élet ígéretét kínálja fel.
Pierre Tran Dinh Tu, a vietnami Phú Cuong püspöke, hazája egyházának tapasztalatait osztotta meg a szinódusi atyákkal. A vietnami katolikusok valóban gyakorolják hitüket. A hívek mintegy 80%-a jár vasárnap szentmisére, hétköznapokon pedig 15%-os a szentmiséken való részvétel. Nagy ünnepek, Karácsony és Húsvét idején pedig számuk eléri a 95%-ot. Az Eucharisztikus Évben minden egyházmegye külön programot dolgozott ki és a hívek megismerkedtek a Tanítóhivatal vonatkozó dokumentumaival. A vietnami püspökkari konferencia által szervezett Eucharisztikus Kongresszuson, amelyet a lavangi Mária szentélyben tartottak meg, 500 ezren vettek részt. A plébániák az Oltáriszentség imádására alkalmas termeket rendeztek be, hogy biztosítsák a napi több órás adoráció lehetőségét. Mindez máris kézzel fogható eredményeket hozott a helyi egyház életében, tapasztalható a nagyobb szeretetközösség, a családok jobban segítik egymást, fellendült a plébániai közösségi élet.
Joseph Powathil indiai főpásztor, Changanacherry szír-malabár szertartású érseke hangsúlyozta, hogy az Eucharisztia – és a liturgia a maga teljességében – az a legkiváltságosabb és legerőteljesebb eszköz, amely révén az egyház tovább adja az Apostoloktól kapott hitletéteményt. A keleti egyházak nagy gondot fordítanak az Eucharisztia ünneplésére, és a liturgia szertartására. Számukra a liturgia ünnepli az Apostolok által átadott hitet, a teológia elmagyarázza azt, hogy mit ünneplünk, míg az egyházfegyelem védőburokként óvja azt, amit ünneplünk, és megélünk. A liturgikus hagyományok sokszínűsége arra szolgál, hogy kifejezze Krisztus misztériumának és az üdvösségre vonatkozó isteni tervnek a gazdagságát.
Sajnos a történelem viszontagságai során a keleti egyházak nem tudták teljes egészében megőrizni hagyományaikat, napjainkban pedig a globalizáció és az uniformizálás korában fennáll annak a veszélye, hogy ezek a kis egyházak még inkább elszegényednek. Az indiai érsek annak a kívánságának adott hangot, hogy Péter utóda segítse a keleti egyházakat értékes örökségük megőrzésében. Ez minden bizonnyal megerősíti majd a keresztények egységének ügyét és erőteljesebbé teszi Krisztus misztériumának hirdetését.