Ha felismerem, hogy életem nem evangéliumi, mivel válaszolok? - Török Csaba atya elmélkedése a vasárnapi evangéliumról 

Az évközi huszonnyolcadik vasárnap evangéliumi szakasza újból egy jézusi példabeszédet állít elénk. A király fiának mennyegzoje biblikus képekbol, elemekbol építkezik, értelmezése ezért eléggé világos. A király maga az Atyaisten, a fia pedig Jézus Krisztus. Az o esküvojérol van szó. A jegyes személye az Egyház, Isten Népe (bár vannak páran, akik úgy vélik, hogy az emberi lélek a jegyes, ám ez kevésbé valószínu értelmezés). A meghívottak pedig nem más, mint a választott nép, a zsidóság. Oket Isten arra választotta ki, hogy várják a Messiást, s amikor elérkezik, akkor az o körükben teljesítse be a megváltás muvét, ülje meg mennyegzojét. Csakhogy ezt a meghívást a választottak visszautasították, s amikor elérkezett az évszázadok óta várt Messiás, nem ismerték fel ot, nem lettek részesei mennyegzojének. Ezért a király megint elküldi szolgáit – akik az apostolok –, hogy mindenkit hívjanak meg a mennyegzore, vagyis az Egyházba.
„A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.” Az Egyház születésének és elterjedésének képes leírása ez. Mindenki felé elvitték az evangélium örömhírét az apostolok, távoliak és közeliek, egykor gonoszok és jók is helyet kaptak Isten lakodalmas házában. Csakhogy amikor a király megérkezik, észreveszi, hogy egyesek nincsenek mennyegzos ruhában – oket kidobatja a külso sötétségre.
Mit is jelent mindez? Két szempontot kell szemünk elott tartanunk. Az egyiket maga Jézus adja meg: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak” – vagyis sokan vannak olyanok, akiket elér Isten hívó hangja, akár az ószövetségi választott népben, akár a világban, az utakon mindenfelé; ám csak kevesen fogadják meg ezt a hívó szót, kapnak helyet a lakodalmas asztalnál. Azonban a ruha alkalmatlansága miatt kidobott vendég egy második szempontot is elénk idéz: nem elég az asztalhoz leülni, nem elég az Egyházba belépni, ez még nem garancia az üdvösségre. Lehet úgy is kiesni az üdvözülok seregébol, hogy elotte már beléptünk a lakodalmas házba. A ruha jelképe a léleknek – s az az ember, akinek lelke nem felkészült, nem tiszta, az leülhet az asztalhoz, de a lakoma tulajdonképpeni megülésekor (ami a végso napon lesz) már nem lehet ott. Szépen fejezi ezt ki a magyar egyházi népének: „Mennyegzos köntösbe öltözködjetek, szívben megtörodve ide jöjjetek; Jézus étkül adja nékünk itt magát, Nincs, aki felfogja ezt a nagy csodát.”
Valóban, a lakoma csodája a király fiának és jegyesének eggyé válása, Krisztus és az üdvözült Egyház, Krisztus és az ember egységre, közösségre lépése. Erre azonban az még nem jelent feltétlen biztosítékot, hogy ott ülünk a mennyegzos házban – ehhez még az is kell, hogy a „mennyegzos köntös” rajtunk legyen. Miben is áll ez?
Az evangéliumi példabeszéd elso szakasza, a meghívást nyíltan visszautasítók példája ad ebben útmutatást számunkra. Miért is nem jönnek el? „... az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sot meg is ölték oket.” A mennyegzotol való távolmaradás fo oka tehát az, hogy az ember a hasznát, a saját anyagi javát helyezi teljességgel az elotérbe. Ez a mentalitás sokszor megnyilatkozik az emberben, bennünk is. Isten, az imádság, a lélek iránti kötelezettségek várhatnak, fontosabb most a munkám, üzletem, hasznom, elorejutásom, anyagi vállalásom. Az értékrend válsága ez: hiszen a lakodalom, a mennyegzo egyfelol abszolút érték (erre utal a lakodalmas ház és az azon kívül uralkodó külso sötétség ellentéte), másfelol pedig nem ideig tartó, hanem örökös (erre utal a mennyegzo, a visszavonhatatlan szövetségre lépés motívuma). Ezzel szemben áll a föld, az üzlet – vagyis csupa olyan jó, ami egyfelol véges, esetleges, másfelol pedig csak ideiglenes. Az e ketto között szükséges sorrend és a mennyegzos érték elsodlegességének elveszítése az emberi értékrend meghasonlását, kifordulását, értelmetlenné válását jelenti.
Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a király eloször még türelmes: szolgákat küld. Ám nem egynek közülük a verés, az életáldozat lesz a sorsa. Mi ennek az oka? Valószínuleg arról van szó, hogy az ember még a felborult értékrendben is kényelmesen be tud rendezkedni, talán még ideológiát is kitalál magának, hogy miért jó, miért helyes az értékrend kifordítása. Azonban egy küldött megjelenése ezt az otthonosan berendezett válságot és meghasonlást, amelyet már természetesnek és kényelmesnek fogadtunk el, megzavarja. Olyasmirol kezd beszélni, ami egyértelmuen megköveteli a változtatást, az új sorrend, az új értékrend megalkotását, mert rávilágít arra, hogy az, ami most van, hibás, rossz, nem felel meg az ember végso céljának. Egy ilyen küldött, egy ilyen szó mindig irritáló, idegesíto – a verés, a gyilkosság az elnémítás útja.
Itt nem kell feltétlenül fizikai eroszakra gondolnunk. Ilyen szellemi, lelki „verés” például a hit kivetése a közösség életébol, mondván, hogy az magánügy – vagyis a közösségben elnémítom a hit hangját, hogy ne zavarjon. Ilyen „verés” az is, ha a hit és a végso értékek kérdését besorolom sok más kérdés közé – pluralista világ van, s a tolerancia azt is jelenti, hogy nincs joga senkinek azt mondani, hogy o a végso, a teljes igazságról szól. Ne akarjon senki végso dolgokról szólni, mert az intoleráns. Az értékrend válságát fogadja el mindenki, s ne mondja azt, hogy ez így nem jó. A király, Isten küldöttének elnémítása ez is.
A sort még lehetne folytatni – ám a fo kérdés kettos: Az én személyes életemben hogy áll ez az értékrend? Egyáltalán: Kész vagyok-e tárgyilagosan, elfogulatlanul szemlélni életemet, készen arra, hogy a hibát a maga teljes súlyában felismerjem? S a második kérdéskör ebbol fakad: Ha felismerem, hogy életem nem evangéliumi, mivel válaszolok? Ideológiát gyártva megvédem a magam otthonos értékrendi válságát, vagy kész vagyok magamat kitenni az isteni kritikának, hagyva, hogy a Végtelen keze faragjon rajtam?
Nagy kérdések ezek. De aki nem csak meghívott, hanem választott; nem csak választott, de mennyegzos köntösbe öltözött választott akar lenni, annak válaszolnia kell rájuk.