Celestino Migliore érsek, a Szentszék ENSZ állandó megfigyelőjének felszólalása az ENSZ-nek az idősekről megrendezett második ülésén

Migliore érsek beszéde elején utalt a 3 évvel ezelőtti madridi ülésen megfogalmazott szentszéki véleményre az idősekről: „ők a kollektív memória őrzői és azoknak a hiteles értékeknek a közvetítői, melyek meghatározták életüket”. Majd kiemelte, hogy az a tény, hogy manapság az emberek hosszú életűek megköveteli, hogy újra gondoljuk az idősek szerepét a társadalomban és a fejlődés folyamatában. Lehetőségeket kellene teremteni képességeik, tapasztalataik és szakértelmük kihasználására, ezáltal továbbra is bekapcsolódhatnának a társadalomba és folytathatnák tevékenységüket önkéntes vagy fizetett munka formájában. Mindemellett talán a legfontosabb az idősek jelenlétének elismerése a családban, ami megóvja őket a társadalmi kirekesztéstől.
Míg igaz, hogy az idősek szociális védelme a kormányok felelőssége, a Szentszék hangsúlyozza a család alapvető szerepét az idősek általános biztonsága, valamint mentális, fizikai és lelki egészsége területén is. Saját részéről a Szentszék segítséget nyújt az időseknek a számos támogatási programján keresztül, az egész világon több mint 13 ezer intézményben, melyek közül 500 Afrikában, 3000 Amerikában és 1400 Ázsiában található. A szociális biztonság és a gyógyszertámogatások mellett a szentszéki delegáció szerint alapvető fontosságú az idősek iránti együttérzés, szeretet, tisztelet, elismerés és gyöngédség. A Szentszék ösztönzi a kormányokat, hogy az iskolákban tanítsák ezeket az értékeket az idősek iránti figyelmességgel együtt. Továbbá ösztönzi a civil társadalom tagjait, hogy ápolják a családban is és népszerűsítsék a médiában is ezeket az értékeket.
A várható demográfiai átalakulás az idősek számának növekedése terén 2050-re drámai növekedést jelez mind a fejlett mind a fejlődő országokban. A statisztikák szerint jelenleg több mint 600 millió a 60 év felettiek száma, míg becslések szerint 2050-re megháromszorozódik ez a szám. 2030-ra az idős lakosság 71%-a él majd a fejlődő országokban és 12-16%-a a fejlett országokban. Ez a tendencia két dolgot állít elénk: egyrészt, hogy minden országnak a „minden korosztály számára nyitott társadalommá” kell válnia, ahogy azt a 2002-es madridi csúcson megfogalmazták; másrészt különös elővigyázatosság ajánlott, amikor költségvetési és nemzetközi intézkedéseket hoznak a munka gazdaságos megszervezése terén.