XVI. Benedek pápa homíliája a Szent Péter bazilikában a püspöki szinódus megnyitása
alkalmából
A szentmise első olvasmánya Izajás prófétától és az evangéliumi rész a Szentírás egyik
legnagyobb képét, a szőlő képét jelenteti meg szemünk előtt. A Szentírásban a kenyér
azt jelenti, amire a mindennapi életünkben szükségünk van. A víz, ami termékennyé
teszi a földet, alapvető ajándék. A bor viszont a teremtés finomságát fejezi ki, hiszen
a hétköznapi életen túlmutató ünnep ajándéka, a bor ugyanis „felvidítja a szívet.”
Így tehát a bor és a szőlő a szeretet ajándékának is képévé váltak, amelyben „megízlelhetjük”
Istent. A prófétai olvasmány a szeretet énekével kezdődik: Isten megteremtette a szőlőt
– ez a kép az emberiség és Izrael iránti szeretetének képe. A szentmise olvasmányaival
kapcsolatban az első gondolat ez: Isten a saját képére teremtett emberbe elültette
a szeretet képességét, tehát azt is, hogy szeresse Teremtőjét. „Saját képemre és
hasonlatosságomra teremtettelek” – ezt mondja nekünk az Úr. Én magam vagyok a szeretet
és te oly mértékben vagy képmásom, amilyen mértékben felragyog benned a szeretet és
amilyen mértékben válaszolsz nekem szeretettel. Isten vár bennünket és azt akarja,
hogy szeressük Őt. Most ebben az órában, amikor az Oltáriszentséget ünnepeljük és
amikor megnyitjuk az Eucharisztia Szinódusát, Ő elindul felénk. De mi válaszolunk-e
neki? Vagy az történik velünk is, mint a szőlővel, amelyről Isten Izajás szavaival
ezt mondja: „Azt várta, hogy szőlőt teremjen, de csak vadszőlőt hozott.” Keresztény
életünk gyakran nem sokkal inkább ecet-e, semmint bor, önsajnálkozás, konfliktus és
közöny? Ezzel automatikusan elérkeztünk a szentmise olvasmányainak második alapvető
gondolatához. Ezek az olvasmányok mindenek előtt Isten teremtésének jóságáról és nagyságáról
beszélnek. De szólnak a későbbi történetről is arról, amikor az ember kudarcot
vall. Isten gondosan kiválasztott szőlőt ültetett, ám vadszőlő termett. Mi ennek
a jelentése? A próféta szerint az Isten által remélt jó szőlő az igazságosság és
az egyenesség lett volna. A vadszőlő viszont az erőszakot, a vérontást és az elnyomást
jelenti, az igazságtalanságok súlya alatt szenvedő emberiséget. Az Evangéliumban
megváltozik a kép: a szőlő jó termést hoz, ám a bérlők nem hajlandók azt jogos tudajdonosának
adni, hanem maguknak tartják meg. Megverik és megölik a gazda szolgáit, és még odaküldött
Fiát is. Indítékuk egészen egyszerű: ők akarnak tulajdonosok lenni és elveszik azt
ami nem az övék. Ezzel magát Istent vetik meg és csak saját hatalmukat akarják élvezni.
Jézus példabeszédéből világossá válik, hogy a bérlők nem tűrnek el gazdát maguk felett.
Ezek a bérlők egyfajta tükröt tartanak elénk is. Mi emberek, akikre Isten rábízta
a teremtés kezelését, visszaélünk a teremtéssel. Első személyben mi magunk akarunk
a gazdák lenni, uralkodni akarunk a világ és saját életünk felett bármiféle korlátozás
nélkül. Isten egyszerűen utunkban áll. Vagy elintézzük őt jámbor fohásszal, vagy teljesen
megtagadjuk és kirekesztjük a közéletből. Az a tolerancia, amely Istent csak magánvéleményként
engedi meg, nem tolerancia, hanem képmutatás. Ott ahol az ember a világ egyedüli gazdájává
és önmaga egyedüli tulajdonosává teszi meg magát, ott nem létezhet igazságosság. Ott
egyedül a hatalom és az érdekek önkénye uralkodik. Természetesen ki lehet dobni a
szőlőből és meg lehet ölni Isten Fiát, hogy önző módon egyedül élvezzük a föld gyümölcseit,
ám akkor a szőlőföld mielőbb parlaggá válik, amelyet felver a bozót. Így érkezünk
el a mai olvasmányok harmadik gondolatához. Az Ó és az Újszövetségben egyaránt az
Úr hirdeti, hogy ítélkezni fog a hűtlen szőlőskert felett. Izajás ítélete az asszírok
és a babilóniak által véghez vitt nagy háborúkban és száműzetésekben valósult meg.
Az Úr Jézus által hirdetett ítélet főként a jeruzsálemi templom 70-ben történt elpusztítására
vonatkozott. De az ítélet minket, az európai és nyugati egyházat és általában a nyugatot
is érinti. Az Úr hozzánk is intézi a Jelenések könyvének figyelmeztetését: „tarts
bűnbánatot… különben fellépek ellened és elmozdítom helyéről a gyertyatartódat.”
Az Úr tőlünk is elveheti a világosságot és jól tesszük, ha engedjük lelkünkben felhangozni
teljes komolyságában a figyelmeztetést, miközben az Úrhoz kiáltunk: segíts minket,
hogy megtérjünk. Ne engedd, hogy világosságod kihunyjon közöttünk. Erősítsd meg hitünket,
reményünket és szeretetünket, hogy jó gyümölcsöt teremhessünk. Ezen a ponton azonban
felmerül a kérdés: a mai szentmise olvasmányaiban nincs semmiféle vigasztaló szó?
Nem, nem így van. Az ígéret szavát az evangélium előtti vers tartalmazza, amelyet
Szent János evangéliumából vettek: „Én vagyok a szőlőtő és ti a szőlővesszők. Aki
bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz.” János evangélista ezekkel a szavakkal
Isten szőlejének utolsó igazi eredményét mutatja meg. Isten végül mindig győz, mert
mindig a szeretet a győztes. A Fiú halálából élet fakad, új szőlő jön létre. Ő, aki
a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta, vérét az igaz szeretet borává tette és
így változik át bor az ő vérében. Az utolsó vacsorán elővételezte halálát, saját maga
ajándékává változtatta, vére ajándék és szeretet, ezért tehát az az igazi bor, amelyet
a Teremtő várt. Ily módon Krisztus maga vált jó termést hozó szőlővé. Ezek a
példabeszédek végül az Eucharisztia misztériumához vezetnek, amelyben az Úr ajándékul
adja nekünk az élet kenyerét és szeretetének borát és meghív bennünket örök szeretetének
ünnepére. Az Eucharisztiát abban a tudatban ünnepeljük, hogy a Fiú halálának ez volt
az ára. De tudjuk azt is, hogy ebből a halálból élet fakadt, mert Jézus halála áldozattá
vált, a szeretet tettévé, amellyel legyőzte a halált. Ha egységben maradunk vele,
akkor mi is termést hozunk, akkor belőlünk már nem az önteltség és az Istennel és
teremtésével szembeni elégedetlenség savanyú ecetje erjed, hanem bor, Isten örömének
és a testvérek iránti szeretetének jó bora. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy a most kezdődő
szinódus három hete alatt ne csak szép szavakat mondjunk az Oltáriszentségről, hanem
éljünk mindenek előtt az Eucharisztia erejéből. Kedves szinódusi atyák, kérjük ezt
az ajándékot Mária közbenjárásával, hogy a Szentlélek kegyelmével tudjuk segíteni
a világot, hogy Krisztusban és Krisztussal Isten bő termést hozó szőlővé váljon.