Isten kőbe vésett szava – keresztény archeológiai kiállítás a Vatikáni Múzeumokban

Két, egymás mellé helyezett szimbolikus tárgy adja a rendhagyó tárlat szintézisét: Márk evangéliumának IV. századi vatikáni (ún. „B”-) kódexe mellett egy briliánsokkal kirakott aranytoll, amellyel XXIII. János pápa aláírta a II. Vatikáni Zsinat megnyitását jelentő dokumentumot. A Szentírás divulgálását célzó Dei Verbum –k. zsinati konstitúció kiadásának 40. évfordulója alkalmából szeptember 30-án nyílt meg az „Isten kőbe vésett szava” – a Biblia a keresztény művészet kezdetén” – címet viselő kiállítás a Vatikáni Múzeumokban kialakított, IX. Piusz pápa által alapított Keresztény Múzeumban.
Az ókeresztény művészet voltaképpen még fölfedezésre vár – mondta bevezetőjében Umberto Utro, a Vatikáni Keresztény Múzeum igazgatója, aki egyben a kiállítás egyik kurátora. A Biblia jelentette ennek a művészetnek az alapját, s a tárlat újdonsága éppen az, hogy a – túlnyomó részben – szarkofágokból álló gyűjtemény gyöngyszemei mellett elolvashatjuk a megjelenített szentírási részt is: például Lázár feltámasztásának jelenetét, vagy a Vörös-tengeren való átkelést, az ember teremtését…A kiállítás egyik legszebb darabja az a szarkofág, amelyen első ízben ábrázolták Jónás bibliai történetét: a hallatlan művészi teljesítmény gazdag szimbólumrendszerrel párosult, az alakok szinte térben is kiemelkednek a síkból, életre kelnek. A cethal helyett még a pogány kultúrából ismert tengeri szörnyet látjuk; gyakori volt ugyanis, hogy a kereszténység első századaiban az ókori mitológia formavilágát átemelték az új vallás még ki nem alakult, vagy meg nem szilárdult ikonográfiájába. Így fordulhat elő többek között, hogy Krisztust a Jó Pásztor alakjában apollói arcvonásokkal ábrázolják.
Miként az első, úgy a tárlat utolsó darabja is különleges jelentést hordoz: a legősibb keresztény felirattal rendelkező síremlék a III. század elejéről való és görög nyelven örökíti meg az akkor élt Abercius püspök legendáját, számos közvetlen utalással a Szentírásra, Pál apostol alakjára.
Umberto Utro, a Keresztény Múzeum igazgatója további érdekes részleteket tárt föl a kiállítással kapcsolatban. Mint mondta, a szakértők olykor meg tudják állapítani, melyik évben, sőt milyen műhelyben faragták a márványszarkofágokat, a szobrokat és domborműveket. Egyes szarkofágokon akkor bukkantak elő a míves faragások, amikor a restaurálási munkálatok során eltávolították a mészkövet, ami az évszázadok folyamán rárakódott. Ennek oka nem más, mint hogy Rómában elterjedt szokás volt – sőt a mai napig láthatunk a városban rá példát – az ókori szarkofágokat medencének használni a kutaknál.
Az ókeresztény archeológiai kiállítás darabjai keletkezési idejüknél fogva még az egyházszakadás előtti egység korszakát idézik és – a szervezők reményei szerint – hidat képezhetnek a régmúlt és a jelen között. Nem véletlen tehát, hogy az ünnepélyes megnyitóra számos keresztény egyház és felekezet képviselői meghívást kaptak.
A Biblia a keresztények egységének alapja és jövőbeli megvalósulásának záloga – fejtette ki az újságírók kérdéseire válaszolva Eleuterio Fortino, apostoli protonotárius a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának titkár-helyettese. Az általa képviselt vatikáni dikasztérium, a Nemzetközi Bibliaszövetség, illetve az Olaszországi Biblia Társulat szervezte időszakos kiállítás január 7-ig látogatható a Vatikáni Múzeumokban.