Az Olasz Püspöki Kar (CEI) állandó tanácsának ülése-Camillo Ruini bíboros megnyitó beszéde

Szeptember 19-e és 22-e között tartja ülését a CEI állandó tanácsa Rómában. Camillio Riuni bíboros a püspöki kar elnöke hétfőn délután elhangzott megnyitó beszédében érintette azt a kérdést, amelyről ma sok vita folyik az olasz politikai életben, nevezetesen a Polgári Szolidaritási Paktum néven ismert élettársi kapcsolatok törvényes elismerésére vonatkozó javaslatokat.
A bíboros mindjárt XVI. Benedek pápa június 6-án, a római egyházmegye családoknak szentelt ünnepén elhangzott szavaira hivatkozott. „A család és a házasság nem véletlenszerű társadalmi építmény, sajátságos történelmi és gazdasági körülmények gyümölcse. Éppen ellenkezőleg, a férfi és a nő kapcsolatának kérdése az emberi lény lényegéhez tartozik…a házasság intézménye nem társadalmi vagy tekintélyelvi külső követelmény, hanem a házastársi szerelmi kapcsolatból fakadó belső igény…”. A CEI elnöke utalt a Szentszék e kérdéssel kapcsolatos dokumentumaira, főként a Hittani Kongregáció által 2003. június 3-án közzétett Jegyzékére, amely az azonos nemű személyek együttélésének törvényes elismertetésére irányuló törekvésekkel foglalkozik és amely leszögezi, hogy nincs semmi alapja annak, hogy hasonlóságokat vagy akárcsak távoli analógiákat lehetne megállapítani az azonos neműek együttélése és Istennek a házasságra vonatkozó terve között. Ruini bíboros beszédében rámutatott arra a paradoxonra, hogy a törvényhozás ahelyett, hogy a születések arányának állandó csökkenése miatt aggódna, és emiatt jobban támogatná a törvényes családokat, inkább az együttélések jogi elismerésével foglalkozik. Ruini bíboros elismerte, hogy az együttélések növekedő tendenciát mutatnak főként a fiatalok között – bár lényegesen kisebb mértékben más országokhoz képest -, de az együttéléseket legalább részben a családalapítást megakadályozó objektív nehézségek teremtik, amelyeket megfelelő állami támogatással részben meg lehetne szüntetni. A még ritkább homoszexuális párok sem törekednek feltétlenül a jogi elismerésre, sőt sokan e párok közül elvből elutasítják azt és kizárólag privát jellegűnek tekintik a kapcsolatukat. Ezt bizonyítja pl., hogy igen kevesen regisztráltatták magukat az élettársi kapcsolatok nyilvántartási könyvében azokon az olasz településeken, ahol ezt bevezették. A CEI elnöke szerint azon élettársi kapcsolatok számára, amelyek jogi elismerésre vágynak, a közjog eszközéhez lehetne folyamodni, amely igen tág és jól alkalmazható a különböző helyzetekre. Akkor is, ha további, valóban megalapozott igények merülnek fel az együttélések védelmére, nem lenne szabad megengedni, hogy a házassághoz hasonlítható törvényt hozzanak. Ennek a szabályozásnak a személyi jogok és kötelességek körében kellene maradnia és ezeknek a normáknak érvényeseknek kellene lenniük a nem érzelmi vagy szexuális jellegű együttélésekre is. Az Olasz Püspöki Kar elnöke végül emlékeztet az olasz alkotmány 29. pontjára, amely elismeri és védelmezi a különböző neműek házasságán alapuló családot.