"Isten és ember közösen haladnak előre a történelemben. A templomnak az a feladata, hogy ezt a közösséget látható módon jelezze" - mondta XVI. Benedek pápa

Szerdán délelőtt az általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa a 131. zsoltárról elmélkedett katekézisében. Számos Szentírás szakértő véleménye szerint ezt a himnuszt a Szövetség Ládája átvitelére emlékező ünnepélyes szertartás során énekelték. A frigyláda ugyanis annak a jele, hogy Isten jelen van Izrael népe körében, Jeruzsálemben, a Dávid által kiválasztott új fővárosban. Ennek a történetnek a bibliai elbeszélése szerint Dávid király az Úr ládájának átvitelekor „teljes erejéből” táncolt, vászon efod – (öv) övezte. Sámuel könyve szerint „így vitte fel Dávid és Izrael háza ujjongás és harsonaszó kíséretében az Úr ládáját.” A 113. zsoltár az ősi történet évfordulójának megünnepléséről szól, miután Dávid a sioni szentélyben végső hajlékot adott a frigyládának.
A himnuszt minden valószínűség szerint a liturgia során, körmenetben énekelték, papok és hívek, egy kórus részvételével. A vesperás liturgiáját követve – folytatta katekézisét XVI. Benedek pápa – most a zsoltár első 10 verssorát elemezzük. Ennek a szakasznak a középpontjában áll Dávid király ünnepélyes esküje. Megesküdött ugyanis az Úrnak, „Ígéretet tett Jákob Erősének”. Ennek az ünnepélyes elkötelezettségnek a jelentőségét világosan kifejezik a zsoltár sorai: az uralkodó nem lép be a jeruzsálemi királyi palotába, nem hajtja nyugalomra fejét, mindaddig, amíg nem talál méltó hajlékot az Úr szövetségládája számára.
A társadalmi élet középpontjában is tehát kell, hogy valami felidézze a természetfeletti Isten misztériumának jelenlétét. Isten és ember közösen haladnak előre a történelemben, és a templomnak az a feladata, hogy ezt a közösséget látható módon jelezze.
Dávid szavai nyomán – talán egy liturgikus kórus előadásában – most a múlt emléke bukkan fel. A zsoltár felidézi, amikor megtalálták a Jaar mezején, Efrata térségében a szövetség ládáját. Hosszú ideig maradt ezen a helyen, majd a filiszteusokon aratott győzelem után ismét Izrael birtokába került. A frigyládát ekkor hozzák el a szent városba ünnepélyes szertartással, amelyen részt vesz a liturgikus gyülekezet, valamint ismét láthatóvá válik az Úr jelenléte és működése, „hatalma ládája” révén, amelyet Sion templomában helyeztek el.
A liturgia középpontja ez a találkozás a papok és a hívek, valamint az Úr között. A 131. zsoltár első részét mintegy lepecsételi a Dávid király utódaiért mondott fohász: „Szolgádnak, Dávidnak kedvéért, ne vesd meg fölkented arcát!” Könnyű felfedezni ennek a könyörgésnek a messiási dimenzióját, amely támaszért esd a zsidó uralkodó számára az élet megpróbáltatásai során. A „fölkent” kifejezés a héber nyelvben ugyanis „Messiást” jelent: a zsoltáros tekintete tehát túlhalad Júda királyságán, és a tökéletes „Fölkent”, a Messiás várakozása felé irányul, aki Isten küldötte lesz, aki az Úr előtt mindig kedves, akit mindig szeret és megáld.
Ez a messiási értelmezés uralja majd az egész zsoltár keresztény olvasatát. A jeruzsálemi Hészükhiosz, az ötödik század első felében élt pap, Jézus megtestesülésére alkalmazza. A szövetség ládája Szűz Mária, akiben Isten Igéje testté lesz, hogy közöttünk lakozzon – mondta szerda délelőtti katekézisében XVI. Benedek pápa.