Eucharisztikus csoda a franciaországi Faverneyben, 1608-ban
A svájci határ mentén fekvő francia városka, Faverney egészen ősi, nyolcadik századi
bencés apátsággal büszkélkedett, amely sok éven át a bencés lelkiség világítótornya
volt az egész környék számára. Az 1600-as évek elején azonban a lutheri eszmék terjedése
kihatott nemcsak a hívek, hanem a kolostor életére is. A monasztikus közösséget ekkor
már csak 6 szerzetes és két novícius alkotta. Nem volt már apátja sem, csak egy gyengekezű
idős és megfáradt perjel, Jean Sarron atya próbálta irányítani a közösség életét,
nem sok sikerrel. Rendtársai alig vettek tudomást róla, a szerzetesek a saját ügyeikkel
foglalkoztak, a közösségi ima megszűnt és a régi dicsőség jelei, könyvtár, a hímzett
miseruhák, misekönyvek lassan elpusztultak. Az egykori szerzetesi jámborságnak már
alig maradtak fenn jelei. Egyike ezeknek az fennmaradt szokásoknak a Mária tisztelet
volt. A kolostor kápolnájában a Fehér Miasszonyunk kegyszobrát őrizték, melynek tiszteletére
Pünkösdkor triduumot tartottak minden évben. Ezen a szent napokon hívek sokasága gyűlt
össze, még távoli vidékekről is jöttek a zarándokok. A búcsú sajátossága az volt,
hogy a Szentlélek ünnepén a Szűzanyát vették körül tisztelettel még pedig úgy, hogy
az Oltáriszentséget három napon és három éjjel kitették a hívek imádatára. E szertartások
során 1608-ban eucharisztikus csoda történt, amely órákon keresztül tartott a hívek
nagy ámulatára. Abban az évben Pünkösd május 25-ére esett. A búcsú az ünnepi szokás
szerint Pünkösd vigíliájának vesperásával kezdődött. Mindjárt az esti imádság után
kitették egy mellékoltárra az Oltáriszentséget. A díszes ezüst monstrancia értékes
ereklyetartó is volt, melyben számos szent ereklyéjét őrizték. A bencés szerzetesek
a szentségtartóra ráhelyezték azt a pápai bullát is, amely a három nap során ide zarándokoló
hívek számára engedélyezett búcsúkat tartalmazta. A hívek este nyolc óráig végezhettek
szentségimádást. Ekkor a sekrestyés eloltotta a gyertyákat és csak az olajmécsesek
fénye világított az éjszaka során. A szentségimádás zavartalanul folytatódott a következő
napon is. Püsködvasárnapról hétfőre virradó éjszaka azonban érthetetlen módon tűz
ütött ki és amikor a sekrestyés reggel kinyitotta a templomot az oltárból, amelyre
a szentségmutatót helyezték, már csak üszök maradt. A sekrestyés azonnal értesítette
a szerzeteseket, akiknek sikerült a tűz utolsó fellobbanásait kioltani és az összeégett
oltár romok között azonnal keresni kezdték a szépséges szentségtartót. Mindhiába.
Egyszer csak egyikük felemelte szemét a mennyezetre és csodák-csodája mintha láthatatlan
kötélen lógna a magasból megpillantotta az érintetlen szentségtartót. De ahogy jobban
szemügyre vették a szerzetesek és az időközben nagyszámban összesereglett hívek láthatták,
hogy nem volt semmiféle kötél, hanem a szentségtartó ott lebegett a magasban minden
ésszerű magyarázat nélkül. A jelenség 33 órahosszat tartott. A szakértők már a lebegés
során a helyszínre érkeztek és megállapították, hogy csodáról van szó. A szerzetesek
ekkor feldíszített asztalt helyeztek a lebegő szentségtartó alá és az szépen leszállt
a magasból május 27-én 11 óra körül. Két hónappal később az egyházmegye püspöke hivatalos
levelet tett közzé, amelyben kezeskedett, hogy a faverneyi apátságban valóban eucharisztikus
csoda történt. A hitélet attól kezdve megerősödött azon a környéken és az eucharisztikus
csoda hírére sokan visszatértek a katolikus egyházba.