"Krisztus a kezdet, az elsőszülött a holtak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben"

Szerdán délelőtt az általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa a Kolosszeiekhez írt páli levél Krisztus himnuszáról elmélkedett, amelyben az Apostol Krisztusról, a világegyetem és a történelem Uráról fest hatalmas freskót. Ez az ének mind a négy héten át végigkíséri a vesperás liturgiáját.
A himnusz központi részét a 15-20-ig terjedő szakasz alkotja, amikor közvetlen és ünnepélyes módon színre lép Krisztus, a „láthatatlan Isten” „képmása”. A görög „eikon”- ikon szó, különösen kedves az Apostol számára: leveleiben kilenc alkalommal használja Krisztusra, Isten tökéletes képmására, valamint az emberre, Isten dicsőségének képmására alkalmazva. Az emberek azonban, a bűnt választották és „fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó emberek…képmásával”, bálványokat imádtak és azokhoz váltak hasonlóvá.
Nekünk tehát továbbra is arra kell törekednünk, hogy Isten Fiához váljunk hasonlókká, mivel Ő kiragadott minket a sötétség hatalmából és áthelyezett bennünket szeretett Fia országába.
Krisztus, aki „az elsőszülött minden teremtmény között”, előbb van az egész teremtésnél, mivel Isten „Benne teremtett mindent a mennyben és a földön, a láthatókat és a láthatatlanokat. Az ősi héber hagyomány is azt tanítja, hogy az egész világ a Messiás eljöveteléért lett teremtve.
Szent Pál apostol számára Krisztus a világot összetartó erő kezdete, a közvetítő és az a végső cél, amely felé az egész teremtett világ tart. Ő az elsőszülött a sok testvér között, vagyis ő a Fiú, Isten gyermekeinek nagy családjában, amelybe a keresztség révén illeszkedünk be.
A teremtett világról Szent Pál apostol ezután tekintetünket a történelem felé irányítja: Krisztus a „feje a testnek, az egyháznak”, már Megtestesülése révén is. Belépett az emberi közösségbe, hogy azt egyetlen testben, vagyis termékeny összhangban egyesítse. Az emberiség növekedése Krisztusban, a kezdetben gyökerezik. Krisztus, ezzel az elsőbbségével válhat mindenki feltámadásának kezdetévé. Ő „az elsőszülött a holtak közül”, mivel „Krisztusban mindnyájan életre kelnek, Mindenki, amikor sorra kerül: az első Krisztus, majd azok, akik Krisztushoz tartoznak, amikor eljön”.
Vége felé közeledve, a Krisztus-himnusz eljut a teljességre, amely a görög „pleroma” szónak felel meg, és amelyet Krisztus foglal magába, mint az Atya szeretetének ajándékát. Az istenség teljessége sugárzik szét a világegyetemben és az emberiségben, a béke, az egység és a tökéletes összhang forrásává válik.
Ez a „kiengesztelődés”, „kibékülés” a „kereszt vérével” jön létre, amely által mindnyájan megigazulunk és megszentelődünk. Krisztus, amikor vérét öntötte és önmagát adta nekünk, kiárasztotta a földre békéjét, amely a bibliai nyelvezet szerint a messiási javak és az egész teremtett valóságra kiáradó üdvözítő teljesség összegezése.
A himnusz a kiengesztelődés, az egység, az összhang és a béke ragyogó látóhatárával fejeződik be, amely fölé emelkedik mindezek megteremtőjének, Krisztusnak, az Atya „szeretett fiának” ünnepélyes alakja – mondta szerda délelőtti katekézisében XVI. Benedek pápa.