Stanislaw Dziwisz, krakkói metropolita, szombaton délelőtt ünnepélyes szertartás keretében elfoglalta érseki székét a Wawel székesegyházában

II. János Pál pápa személyi titkárát, aki csaknem 40 éven át volt Karol Wojtyła legközvetlenebb munkatársa, XVI. Benedek pápa június 3-án nevezte ki a krakkói főegyházmegye élére. Dziwisz érsek a 78 éves Franciszek Macharski bíborost követi a krakkói székben. Az olasz Televízió 5-ös csatornája pénteken este exkluzív interjút sugárzott Dziwisz érsekkel, aki arra a kérdésre, hogy tudatában volt-e annak, hogy egy szent mellett élt, a következőket válaszolta: Azt hiszem ez mindenki számára világos volt. Miért keresték volna őt a fiatalok, ha nem azért, hogy elvezesse őket Istenhez? Ez haláltusája idején is világossá vált, amikor fiatalok ezrei töltötték meg a Szent Péter teret, hogy elkísérjék végső útjára. „Hagyjátok, hagy menjek az Úrhoz” – ezek voltak a Pápa szavai – aki utolsó pillanatig tudatánál volt. A még életében közbenjárásának tulajdonított csodákról soha nem akart beszélni, ezt ismételte: "A csodákat Isten csinálja, én csak imádkozom" – mondta még Stanislaw Dziwisz az olasz televízió számára adott interjújában.
Krakkó új metropolita érsekét 1963-ban szentelték pappá, és 1966-ban Karol Wojtyła titkára lett. A Pápa 1998-ban nevezte ki püspökké és 2003-ban emelte érseki rangra. Nem rendelkezik tehát lelkipásztori tapasztalatokkal, de a II. János Pál pápa szolgálatában eltöltött hosszú évek mélyen megjelölték papi hivatását.
Az áprilisban véget ért több mint 26 éves pápaságra vonatkozóan számos „kincset” örökölt – ezek közé tartoznak azok a levelek, személyes iratok, feljegyzések, írások, amelyeket Wojtyła pápa végrendeletében meghagyott utasítására el kellett volna égetnie, de amelyekről Stanislaw érsek úgy döntött, hogy megőrzi őket. Ezeket az iratokat magával vitte Krakkóba, azzal a személyes naplóval együtt, amelyet a Pápa melletti szolgálata során vezetett és amelybe szinte minden nap írt feljegyzéseket.
Több kötetet kitevő, nagy jelentőségű tanúságtételről van szó, amely nyilvánvalóan sokáig foglalkoztatja majd a történészeket.