XVI. Benedek pápa beszéde a keresztény egyházak képviselőihez

A Szentatya beszédét azzal a megállapítással kezdte, hogy mivel ő is német, jól ismeri azt a szomorú helyzetet, amelyet ebben az országban a keresztények megosztottsága jelent az egyes emberek és egész családok számára. Éppen emiatt is, amikor megválasztották Péter utódának azonnal kinyilvánította azt a határozott szándékát, hogy magára vállalja a keresztények teljes és látható egysége megteremtésének ügyét, mint pápasága prioritását. Ezzel tudatosan két nagy elődje, VI. Pál és II. János Pál nyomdokaiba lépett. VI. Pál volt az, aki 40 évvel ezelőtt aláírta az Unitatis redintegráció k. ökumenikus zsinati dekrétumot, míg II. János Pál számára ez az irat egész tevékenységét inspiráló dokumentum volt. Az ökumenikus párbeszédben Németország különösen fontos jelentőséget játszik, részben mivel a Reformáció országa, részben pedig mivel éppen innen indult el a XX. századi ökumenikus mozgalom. A múlt századi migrációs hullámok következtében az ortodox és az ősi keleti egyházak keresztényei is új hazára találtak Németországban. Mindez kétségkívül elősegítette a kölcsönös megismerést. Most együtt örülhetünk annak, hogy az idő múlásával újrafelfedeztük a testvériséget és a különböző egyházak és közösségek keresztényei között nyitottabbá és bizakodóbbá vált a légkör.
A keresztények közötti testvériség nem egyszerűen csak érzelem, de nem is az igazság iránti közöny jele. A testvériség a keresztség természetfölötti valóságán alapul, a keresztségben ugyanis mindnyájan Krisztus egy testének tagjai leszünk. Közösen valljuk Jézus Krisztust Istenünknek és Urunknak, és elismerjük, hogy Ő az egyedüli közvetítő Isten és az emberek között. Erre az alapra építve a párbeszéd gyümölcsöt termett. Az 1999-ben közzétett Megigazulás tanára vonatkozó közös nyilatkozat olyan kérdésben hozott megoldást, amely a kezdetektől, tehát a XVI. századtól hitvitákat váltott ki. Hálás szívvel kell elismernünk számos közös állásfoglalás kinyilvánítását is olyan fontos kérdésekben, mint az élet védelme és az igazságosság és a béke előmozdítása. A Szentatya itt megjegyezte: „Tisztában vagyok azzal, hogy Németországban és nem csak itt, sokan további konkrét lépések megtételét várják és én is ezek közé tartozom. Az Úr parancsára és a jelen pillanat sürgetésére válaszolva meggyőző módon folytatnunk kell a párbeszédet az egyházi élet minden szintjén. Ennek azonban őszintén és a realitások talaján állva kell megtörténnie, türelemmel, kitartással a lelkiismeret iránti hűség jegyében. A párbeszéd nem válhat az igazság kárára, a szeretetben és igazságban kell megvalósulnia.”
A Szentatya a párbeszéd témáiból most csak egyet emelt ki – ez a feladat ugyanis a püspökökkel együttműködő teológusokra vár. Az egyháztani kérdések és főként a megszentelt szolgálat, azaz a papság, elválaszthatatlanul összefüggnek a Szentírás és az Egyház kapcsolatának kérdésével, vagyis Isten Szavának helyes értelmezésével és annak fejlődésével az egyház életében.
Az ökumenikus párbeszéd legsürgősebb kérdései között a Szentatya említést tett még a korunk által felvetett nagy etikai kérdésekre, amelyekre az emberek jogosan várják a választ a keresztényektől és hála Istennek, sok esetben meg is érkezik a válasz. „Megosztottságunk ellentétes Jézus akaratával és emiatt hitelünket veszítjük az emberek előtt” – mondta a Szentatya, éppen ezért hangsúlyozta a közös evangéliumi tanúságtétel fontosságát.
Mit jelent a keresztények egységének helyreállítása? – tette fel a kérdést a Pápa. A katolikus egyház törekvése az, hogy a teljes és látható egységet a II. Vatikáni Zsinat különböző dokumentumainak meghatározása alapján érje el, nevezetesen a Lumen gentium és az Unitatis redintegratio szelleme szerint. A katolikus felfogás szerint „az egység a katolikus egyházban elveszíthetetlenül megvan” (Unitatis redintegratio, 4. pont). Ez azonban nem jelent egyformaságot a teológia, a lelkiség, a liturgia és az egyházfegyelem megnyilvánulási formáiban. XVI. Benedek pápa itt több részletet idézett a zsinati megnyilatkozásokból és az Ut unim sint enciklikából, majd konklúzióként ezt mondta: „az ökumenizmus legjobb formája abban áll, hogy az evangélium szerint élünk.”
XVI. Benedek pápa beszéde befejező szakaszában biztatónak nevezte azt, hogy a különböző egyházak és egyházi felekezetek katolikus és keresztény híveit egyfajta lelki háló fűzi egybe: amelyben mindenki elkötelezi magát az imádságban, élete felülvizsgálásában, az emlékezet megtisztításában és a szeretetben való megnyílásban. Az ökumenizmus spirituális atyja, Paul Couturier ezzel kapcsolatban „láthatatlan kolostorról” beszélt, amelynek falai között élnek Krisztus és az egyházat szenvedélyesen szerető lelkek. „Én meg vagyok arról győződve – mondta a Pápa -, hogy ha egyre több ember csatlakozik az Úr imájához, hogy „legyenek mindnyájan egyek”, akkor a Jézus nevében mondott ima nem lesz hiába való. Mennyei segítséggel megtaláljuk meg a még nyitott kérdésekben is a megvalósítható megoldásokat és végül az egység vágya megvalósul, amikor és ahogyan az Úr akarja. Mindenkit arra kérek, hogy velem együtt haladjon ezen az úton” – zárta beszédét XVI. Benedek pápa.