„Szeretném ösztönözni a zsidók és a keresztények őszinte és gyümölcsöző párbeszédét, mert csak ezáltal jutunk el a még fennálló problémák tisztázásához” - XVI. Benedek pápa beszéde a kölni zsinagógában

„Shalom lechem” – „Béke veletek” – ezzel a héber köszöntéssel fordult XVI. Benedek pápa a kölni zsinagógában a zsidó közösség képviselőihez, majd mindjárt hangsúlyozta: nagyon vágyott arra, hogy - miután megválasztották Péter apostol utódának - első németországi útja során találkozzék a kölni és a német zsidóság képviselőivel. „Ezzel a látogatással szeretnék csatlakozni ahhoz az eseményhez, - mondta a Pápa -, amelyre 1980. november 17-én került sor, amikor tiszteletre méltó elődöm II. János Pál pápa első németországi látogatása során Mainzban találkozott a németországi Zsidó Központi Bizottsággal és a Rabbinikus Konferenciával. Ezúttal is szeretném megerősíteni, hogy folytatni akarom az utat a zsidó néppel való kapcsolatok és barátság irányában, amely területen II. János Pál pápa döntő lépéseket tett.”
A kölni zsidó közösség valóban otthon érezheti magát ebben a városban, hiszen német földön itt van a legrégebbi székhelye, melynek eredete egészen a római korba nyúlik vissza. A zsidó és a keresztény közösség kapcsolatainak története bonyolult és gyakran fájdalmas – állapította meg a Pápa. Voltak olyan időszakok, amikor békésen éltek egymás mellett, azonban 1424-ben kiűzték a zsidókat Kölnből. A német és európai történelem legsötétebb századában, a XX. században, egy újpogány és őrült fajgyűlölő ideológia megkísérelte az európai zsidóság tervszerű és módszeres kiirtását. Ez az amit a történelem a Shoah néven ismer. Ennek a példa nélküli, mindaddig elképzelhetetlen bűntettnek egyedül Kölnben 7000 névszerint ismert áldozata lett, de bizonyára ennél sokkal többen voltak. Mivel többé már nem ismerték el Isten szentségét, ezért az emberi élet szent mivoltát is lábbal tiporták.
A Szentatya emlékeztetett rá, hogy 60 évvel ezelőtt szabadították fel a náci koncentrációs táborokat, amelyekben zsidó férfiak, nők és gyermekek millióit végezték ki gázkamrákban és égették el krematóriumokban. Előde, II. János Pál szavai nyomán, amelyet az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának 60. évfordulója alkalmából mondott XVI. Benedek megismételte: „Fejet hajtok mindazok emléke előtt, akik megismerték a gonoszság titka, – a mysterium iniquitatis – megnyilvánulását.” Az akkor végbement szörnyűségeknek szüntelenül ébren kell tartaniuk a lelkiismereteket, megszüntetni a konfliktusokat és buzdítani a békére. Emlékezzünk közösen Istenre és az általa teremtett világra vonatkozó bölcs tervére, Aki a „az élet barátja”, amint arra a Bölcsesség könyve emlékeztet.
XVI. Benedek ezután a zsidó-keresztény kapcsolatokban új távlatokat nyitó Nostra Aetate nyilatkozatra emlékezett, amelyet a II. Vatikáni Zsinat 40 évvel ezelőtt tett közzé. E Nyilatkozat negyedik fejezete utal a közös gyökerekre és arra, hogy mennyire gazdag a zsidók és a keresztények közös lelki öröksége. A zsidók és a keresztények egyaránt Ábrahámot atyjuknak tekintik a hitben és elfogadják Mózes és a próféták tanítását. A zsidók és a keresztények lelkisége egyformán a zsoltárokból töltekezik. Pál apostollal a keresztények meggyőződéssel vallják, hogy a „kegyelmi adományok és a meghívás” visszavonhatatlan. A kereszténység zsidó gyökereit elismerve előde, II. János Pál pápa ezt mondta: „Aki találkozik Jézus Krisztussal, találkozik a zsidósággal is.” Mindezek jegyében a Nostra Aetate Nyilatkozat elutasítja „a gyűlöletet, az üldözéseket és az antiszemita megnyilvánulásokat, bármikor, bárki részéről érték a zsidókat.” Isten saját képmására teremtett minket és Isten előtt minden ember azonos méltósággal bír, bármely néphez, kultúrához vagy valláshoz tartozik. A közös méltóság jegyében az „Egyház elítéli az emberek faj, bőrszín, társadalmi helyzet vagy vallás alapján történő bármilyen diszkriminációját.” Az egyház kötelességének érzi, hogy továbbadja ezt a tanítását azoknak az új nemzedékeknek, amelyek nem élték át a II. Világháború előtti és alatti időszak szörnyű eseményeit. Ez azért is fontos feladat, mert sajnos ma is észlelhetők az antiszemitizmus jelei és az idegenek iránti általános ellenséges magatartás különböző formái. A katolikus egyház elkötelezi magát a tolerancia, a kölcsönös tisztelet, a népek közötti barátság és béke érdekében minden nép, kultúra és vallás között.
A Szentatya ezután a németországi helyzetet tekintette át a zsidó-keresztény kapcsolatok vonatkozásában. Az elmúlt 40 évben sokat javult a helyzet - mondta a Pápa. A hivatalos kapcsolatokon túl együttműködés alakult ki a biblikus szakértők között és számos jó barátság jött létre. A kölni Keresztény-Zsidó Együttműködés Társulatának jótékony tevékenysége is elősegítette azt, hogy 1945-től kezdve a zsidó közösség újból otthon érezze magát a városban és jó kapcsolatokat létesítsen a keresztény közösséggel. Ám még sok a tennivaló. Imerjük meg egymást jobban és alaposabban. „Ecélból tehát szeretném ösztönözni a zsidók és keresztények közötti őszinte és gyümölcsöző párbeszédet – mondta a Pápa -, mert csak ezáltal juthatunk el a még vitatott történelmi problémák tisztázásához. Ha ez a párbeszéd valóban az őszinteségre törekszik, akkor nem hallgathatja el és nem kisebbítheti a fennálló különbségeket azokban a dolgokban sem, amelyek legbensőbb hitbeli meggyőződésünkből kifolyólag megkülönböztetnek bennünket egymástól, sőt éppen emiatt kölcsönösen még jobban kell tisztelnünk egymást.
A Szentatya végül a jelen és a jövő feladatai felé fordította a figyelmet. A közös örökség és a testvéri kapcsolatok által inspirált növekvő bizalom együttes tanúbizonyságra kötelez és gyakorlati együttműködésre sarkall az emberi jogok, az élet szakralitása, a család értekei, a társadalmi igazságosság és a béke védelme területén. A Tízparancsolat közös örökséget és elkötelezettséget jelent. „A Tízparancsolat nem teher, hanem útmutatás a sikeres élet felé, a fiatalok számára is, akik oly közel állnak a szívemhez” – mondta a Pápa, majd kifejezte azt a reményét, hogy a fiatalok a Tízparancsolatban felismerik az életútjukat megvilágító fáklyát. A felnőttek feladata az, hogy a fiataloknak átadják a reménység fáklyáját, amelyet Isten adott a zsidóknak és a keresztényeknek. A pápa jókívánságként és imádságként a 29. zsoltár szavaival zárta a kölni zsinagógában elhangzott beszédét: „Az Úr erőt ad népének, az Úr békével áldja meg népét.”