A Szentatya beszéde a kölni Dómban tett látogatásakor

A Szentatya örömének adott hangot, hogy Kölnben lehet, amelyhez számos személyes emléke kapcsolódik. A közeli Bonnban kezdte meg tanári pályafutását, és ezek az évek felejthetetlenek voltak számára. A zsinat éveiben gyakran járt Kölnben, és megszerette Észak Rómáját. Itt ugyanis szinte belélegezzük a történelmet és a Rajna folyása nyitást jelent a világ felé. Köln a találkozás, a kultúra városa – mondta a Pápa, hozzátéve, hogy mindig is szerette lakói játékos szellemét, humorát, intelligenciáját. A kölnieknek vérükben van a katolicizmus, hiszen földjükön már csaknem kétezer éve élnek keresztények. A város most átadhatja a fiataloknak ezt az örömteli katolicizmust, amely ősi és ugyanakkor fiatal. A Pápa ezután utalt arra a baráti kapcsolatokra, amelyek Köln érsekeihez fűzték és fűzik ma is, felidézve Joseph Frings, Joseph Höffner, valamint Joachim Meissner bíborosok nevét. Köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki hozzájárult ennek a mostani találkozónak a megszervezéséhez, és azoknak, akik lehetővé tették a világ minden részéről érkező fiatalok békés invázióját.
A Napkeleti Bölcsek nélkül, akik olyan nagy mértékben befolyásolták Köln történelmét, kultúráját és hitét, a város ma nem lenne az, ami. Itt az egyház mondhatnánk, egész évben ünnepli Urunk megjelenését! Ezért, a Pápa mindenekelőtt ki akarta fejezni háláját a Három Szent Király ereklyetartója előtt, hogy megköszönje Istennek tanúságtételüket a hitről, reményről, szeretetről. A három Napkeleti Bölcs ereklyéi 1164-ben Milánóból, a város érseke Reinald von Dassel kíséretében, az Alpokon keresztül érkeztek Kölnbe, ahol örömteljes fogadtatásban részesültek. Európai zarándoklatuk során, ezek az ereklyék látható nyomokat hagytak, amelyek még ma is fellelhetők a földrajzi nevekben és a népi ájtatosságban. A Napkeleti Bölcsek ereklyéi számára Köln lakói az egész keresztény világ legértékesebb ereklyetartóját készíttették el, amely fölé még nagyobb ereklyetartót emeltek, mégpedig a kölni Dómot. Jeruzsálem, a „Szent Város”, Róma az „Örök Város” jelzőt kapta, míg a spanyolországi Santiago de Compostela-val együtt, Köln, a Három Királyoknak köszönhetően, az évszázadok során a nyugati kereszténység egyik legfontosabb zarándokhelyévé vált.
A Napkeleti Bölcseken túl, Kölnben tiszteljük Szent Orsolyát és társnőit, itt élt és működött Nagy Szent Albert, a középkor egyik legműveltebb elméje, - ereklyéit a Szent András templomban őrzik, itt tanult és tanított Aquinói Szent Tamás, a legnagyobb nyugati teológus, a XIX. Században Adolph Kolping itt hozta létre fontos szociális művét, Edith Stein, a kereszténységre tért zsidó nő, a kölni Kármelben élt, mielőtt vértanúságot szenvedett volna Auschwitzban. Köln tehát a szentek örökségének birtokosa. Az egyik Napkeleti bölcset, afrikai szerecsen királyként azonosították, tehát a fekete földrész képviselője volt, Jézus Krisztus egyik első tanúságtevője. Itt Kölnben születtek továbbá azok a követendő kezdeményezések, amelyek az egész világon elterjedtek, mint a „Misereor”, az „Adveniat” és a „Renovabis” segélyszervek – emlékeztetett rá XVI. Benedek pápa, majd így fordult a fiatalokhoz:
„Most ti, a világ minden részéről érkezett fiatalok vagytok azoknak a távoli népeknek a képviselői, akik felismerték Krisztust a Napkeleti Bölcsek révén, és akik Isten új népeként, az egyházban gyűltek össze. „Hagyjátok, hogy lángra lobbantson a Lélek tüze, hogy egy új Pünkösd újból felélessze szíveteket és megújítsa Egyházát.”