"Legyen jelen Isten a közéletben a Kereszt jelében" - mondta homíliájában a Szentatya Nagyboldogasszony ünnepén

Nagyboldogasszony ünnepe az öröm napja. Isten győzött, a szeretet győzött, az élet győzött. Bebizonyosodott, hogy a szeretet erősebb a halálnál, hogy Isten a valódi erő birtokosa, ereje pedig a jóság és a szeretet.
Mária testével és lelkével együtt a mennybe vétetett: ez azt jelenti, hogy Istenben van hely a test számára is. Az ég többé már nem egy távoli és ismeretlen hely számunkra, hanem van ott egy édesanyánk, Isten Anyja, Isten Fiának Anyja, aki a mi Anyánk. Maga Krisztus tette őt Anyánkká, amikor így szólt tanítványához, és mindnyájunkhoz: Íme a te Anyád.
A Magnificat – folytatta homíliáját XVI. Benedek pápa - csodálatos ima, amely Mária ajkáról, sőt szívéből fakadt, a Szentlélek sugallatára. Ebben a csodálatos énekben tükröződik Mária lelke, egész személyisége. Ez az ének Mária ikonja, képmása, amelyben jól láthatjuk, milyen is ő valójában. Lelke magasztalja az Urat, azt kívánva, hogy Isten legyen nagy a világban, legyen jelen életében, mindannyiunk életében. Nem fél attól, hogy Isten egyfajta vetélytársunkká válik, tudja, hogy ha Isten nagy, akkor mi is naggyá válunk. Nem nyomja el életünket, hanem felemeli és kiszélesíti azt, naggyá válik Isten ragyogásában.
Az eredeti bűn magva éppen az a tény volt, hogy ősszüleink az ellenkezőjét gondolták. Attól tartottak, hogy ha Isten túlságosan nagy, akkor elveszítenek valamit életükből. Azt gondolták, félreteszik Istent, hogy legyen hely saját maguk számára. Ez a modern kor, az utóbbi három-négyszáz év nagy kísértése is. Az emberek egyre inkább így gondolkodtak: Isten parancsolatai leszűkítik életterünket, tehát félre kell őt tennünk. Önállóak, függetlenek akarunk lenni, Isten nélkül mi leszünk saját magunk istenei, azt teszünk, amit akarunk. Ezt gondolta a Tékozló Fiú is, aki az atyai házban nem értette meg, hogy egyedül csak ott lehet „szabad”. Távoli országokat keresett fel, és eltékozolta élete lényegét. Végül megértette, hogy éppen az atyai háztól eltávolodva vált rabszolgává, és csak visszatérve valósíthatja meg szabadságát, az élet minden szépségével együtt. Ez a felfogás jellemzi korunkat is. Azonban ahol eltűnik Isten, ott az ember nem válik nagyobbá, hanem elveszíti isteni méltóságát, egy vak evolúció termékévé válik, és mindenki számára világos, hogy könnyen ki lehet használni.
Máriával együtt érhetjük meg, hogy nem szabad eltávolodnunk Istentől, hanem jelenvalóvá kell tennünk Istent, hogy nagy legyen mind magán, mind közéletünkben. Legyen jelen a közéletben a Kereszt jelében, mivel Isten jelenléte mutatja meg közös utunk irányát. Egyébként az ellentétek kiengesztelhetetlenné válnak. Tegyük naggyá Istent mind a közéletben, mind a magánéletben – hangsúlyozta XVI. Benedek pápa. Ez azt jelenti, hogy helyet biztosítunk Istennek mindennapjainkban, kezdve a reggeli imával, a vasárnapi szentmisével.
Mária Magnificat-ját – folytatta szentbeszédét a Pápa, teljes egészében az Ószövetség szálai szövik át. Mária Isten szavában él, áthatja őt az isteni fény, ezért sugárzik belőle a szeretet és a jóság. Aki Isten szavában él, bölccsé válik, ugyanakkor jó, erős és bátor lesz, mivel Isten ad neki erőt ahhoz, hogy ellenálljon a rossznak és előmozdítsa a jót a világban.
A Szentatya végül még utalt rá, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusának nemrégen közzétett Kompendiuma is hozzásegít bennünket ahhoz, hogy Isten szavát saját életünkre alkalmazzuk, belépjünk Isten szava templomába, és Máriához hasonlóan a mi életünket is áthassa ez a szó.