Georges Cottier bíboros, a Pápai Ház domonkos teológusa a teljes búcsúról

Egy héttel a XX. Világifjúsági Napokat megelőzően, XVI. Bendek pápa a teljes illetve részleges búcsúkra vonatkozó engedményével újabb nyomatékot adott a fontos egyházi esemény jelentőségének.
A hétfőn közzétett dekrétum szerint, mint már arról hírt adtunk, teljes búcsút nyerhetnek a kölni találkozó egyes szertartásain, valamint az ünnepélyes záró szentmisén résztvevők, amennyiben szentgyónáshoz és szentáldozáshoz járulnak, illetve imádkoznak a Szentatya szándékaira. Részleges búcsúban részesülhetnek a világ bármely részén élő hívek, ha bűnbánó szívvel imádkoznak Istenhez, hogy a keresztény fiatalok erősödjenek meg hitükben, szeretetükben, a szüleik iránti tiszteletben, továbbá kötelezzék el magukat az evangélium szerinti életre, hivatásuknak, életállapotuknak megfelelően.
Georges Cottier bíboros, a Pápai Ház teológusa a Vatikáni Rádió mikrofonja előtt a következő szavakat fűzte XVI. Benedek pápa döntéséhez:
„A Pápák csak jellegzetes eseményekhez kapcsolódóan engedélyeznek búcsúkat, mint például a Szentév alkalmából. Ez tehát azt jelenti, hogy a Szentatya nemcsak hogy elfogadta az elődjétől örökölt Ifjúsági Világtalálkozó intézményét, hanem azt is, hogy ő maga is az egyház életében rendkívül fontos eseménynek tekinti ez, ami nemcsak a fiatalok kizárólagos tulajdona, hanem mindenkié. A búcsúk tehát még inkább aláhúzzák a találkozó jelentőségét” – fejtette ki Cottier svájci bíboros.
A vasárnapi Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében XVI. Benedek pápa a Kölnbe induló fiataloknak az adoráció, Isten imádása témájáról szólt. Cottier bíboros a következő szavakkal világította meg a Pápa tanítását:
„Ha elismerjük Isten természetfelettiségét, szent mivoltát, azt, hogy Ő minden jó forrása, Teremtőnk és Üdvözítőnk, ez már az Úr előtti hódolás jele. Szekularizált világunkban azonban ez nehézségekbe ütközik, sőt egyes irányzatok ateizmushoz vezetnek. Ezért nagyon fontos, hogy ismét felfedezzük az Isten iránti érzéket. Ezt szolgálják azok az imacsoportok is, amelyek az adorációnak szentelik imáikat. Az adoráció ugyanis a keresztény misztérium része: hogyan értenénk meg, hogy Isten mennyire szeret bennünket, ha nem fogjuk fel azt a végtelen távolságot, azt a mély szakadékot, amely Isten és közöttünk, a Teremtő és a teremtmény között van? Isten szeretetből szinte teljesen felszámolta ezt a távolságot. Érthető tehát, hogy nem beszélhetünk mély lelki életről, Isten iránti szeretetről, ha nincs meg bennünk az adoráció, az Isten előtt való hódolat érzéke.
XVI. Benedek pápa a harmadik évezred fiataljai elé állítva az életszentség célkitűzését, folytatja II. János Pál pápa katekézisét. Magatartásában és szavaiban mély benső kapcsolat fűzi elődjéhez, és minden valószínűség szerint egész pápaságának vezérfonala lesz majd a „mindennapi életszentség magas rendű mértékének” témája – mondta még rádiónknak adott interjújában Georges Cottier bíboros, a Pápai Ház domonkos teológusa.