„Ha az ember Isten előtt áll, a szó már kevésnek bizonyul”– XVI. Benedek pápa videó-üzenete
a kölni dómban bemutatott Beethoven: Missa Solemnise elé
A XX. Ifjúsági Világtalálkozóra készülve július 29-én, pénteken este nyolc órakor
a csodálatos kölni dómban fölcsendült Ludwig van Beethoven Missa Solemnise, amelyet
a közeli Roncalli-platzon elhelyezett kivetítőkön is követhettek az érdeklődők. Az
Angol Királyi Filharmonikus Zenekar és a Londoni Filharmónia Kórusa mellett világszínvonalú
szólisták léptek föl a koncerten, amelyet július 30-án, majd pedig augusztus 14-én,
a televízióban is levetítenek. Beethoven a Missa Solemnist (ünnepi misét) legnagyobb
művének tartotta, amelyet azzal a céllal komponált, hogy vallásos érzelmeket ébresszen.
1824-es bécsi bemutatója megelőzte a IX. Szimfónia premierjét. XVI. Benedek pápa
videó-üzenetében köszöntötte a kölni dómban összegyűlt hallgatóságot, valamint az
előadókat, majd a zene és a hit kapcsolatához fűzte gondolatait. „A zene és az ének
a kezdetektől fogva a mise részei voltak. Ha az ember Isten előtt áll, a puszta szó
már nem elég – mondta a Szentatya. - Mint ahogyan általában a szeretet és a szenvedés
áttörik a szavak korlátját és olyan kifejezést keresnek, amellyel átölelhetik a kimondhatatlant
is, úgy az ember az Istennel való találkozásban is önmagán túl akar lépni. Míg
Izrael imája segítségül hívta a hangszereket, a teremtés hangjait, hogy megfelelőképpen
válaszoljon Istennek; az Egyház az első időkben különböző okok miatt úgy gondolta,
hogy csak az emberi hang méltó kifejezni az Isten előtt érzett örömét, harcát az Úrral.
Így született meg a gregorián ének – folytatta elmélkedését XVI. Benedek pápa -, amelynek
tisztasága és belső világossága révén ma is közvetlen módon megtapasztalhatjuk Isten
jelenlétét. A középkorban, a katedrálisok világában egyre többre törekedtek: így született
meg a polifónia, a többszólamúság. Az orgonához mint a teremtés hangjainak szintéziséhez
most különböző hangszerek társulnak – mindez Isten dicséretére. Akkortól kezdve a
nagy zeneszerzők fölismerték, hogy Isten dicséretére az általuk felajánlható egyik
legkiemelkedőbb zenei forma a szentmise liturgiájában rejlik, a misék komponálásában,
amelyben művészetüket Isten lába elé helyezik és ugyanakkor az imádkozó hívek közösségét
szolgálják. Ekként tett Johann Sebastian Bach is, bár evangélikus volt, amikor megalkotta
utolérhetetlen h-moll miséjét, amelyben egyfajta belső egységként élhetjük meg a hit
erejét, s ennek köszönhetően Isten jelenléte belülről érint meg bennünket. XVI.
Benedek pápa ezután a kölni dómban előadott művet, Beethoven Missa Solemnisét elemezte:
A küzdelem és a belső lelki harc gyötörte Beethoven számára is egyértelmű volt a belső
szükséglet, hogy a liturgikus célokra komponált C-dúr mise után megalkosson egy ünnepi
misét, amelybe átültetheti egész lelkét, Istennel való harcának szenvedését anélkül,
hogy a mű előadásának gyakorlati problémái korlátot szabnának neki. A Missa Solemnis
már nem liturgikus mű a szó szoros értelmében – folytatta gondolatát a Szentatya.
A személy most előtérbe kerül egész szenvedésével és nagyságával - a megváltozott
történelmi korral összhangban. Az egyház hite sincs már nyilvánvaló tényként jelen.
Az emberi imádság szavai most utat engednek az Istenért való küzdelemnek, az Istenért
és önmagunkért való szenvedésnek. Egyben egy-egy lépcsőfokká válnak, amelyen az ember
erővel tartja magát, amelyen keresztül erővel kapaszkodik Istenbe, elébe megy és így
új módon tapasztalja meg az Istentől jövő örömet. Ebben az értelemben a Missa Solemnis
újra és újra megindító tanúságtétel a kereső hitről, amely nem szalasztja el Istent
és amely a századok imáin keresztül újra elér hozzá. A Missa Solemnis egyedülálló
nagyságával a keresztény hit világához tartozik, imádság a szó legmélyebb értelmében.
Imádkozó emberré tesz minket, elvezet Istenhez – zárta szavait XVI. Benedek pápa videó-üzenetében.