„Nem fogadunk el megleckéztetést” – szentszéki nyilatkozat és jegyzék az újabb izraeli vádakra

A Szentszék sajtóirodája július 28-án, este nem sokkal azután, hogy XVI. Benedek pápa elhagyta Les Combes-i nyaraló helyét nyilatkozat tett közzé válaszként az újabb Vatikán ellen irányuló vádakra. Az izraeli külügyminisztérium egy funkcionáriusa Nimrod Barkan július 26-án a „Jerusalem Post” - napilapnak adott nyilatkozatában ugyanis nemcsak XVI. Benedek pápát vádolja, amiért a terrorizmus által sújtott országok felsorolásából kihagyta Izraelt, hanem II. János Pál pápát is – állítólagos hallgatásaiért – és a Szentszék egész közel-keleti politikáját.
A XVI. Benedek pápa ellen irányuló vád, - olvassuk a szentszéki nyilatkozatban, miszerint a Pápa a július 24-ei Úrangyala imádság alkalmából beszédében nem említette meg a netanyai merényletet (Egyiptommal, Irakkal, Törökországgal és Nagy-Britanniával ellentétben) annyira tarthatatlannak tűnt maguknak a vád megfogalmazóinak is, hogy most a figyelmet II. János Pál állítólagos hallgatásai felé terelték el, az elmúlt években Izrael ellen elkövetett merényleteket illetőn. Azt is kitalálták továbbá, hogy az izraeli kormány több alkalommal tiltakozott a Szentszéknél, kérve, hogy az új pápaság alatt változtasson magatartást. Ezzel az állítással kapcsolatban a Szentszék leszögezi: II. János Pál pápa megnyilatkozásai a terrorizmus minden formájára érvényesek és az Izraelt sújtó egyes terrorista cselekmények ellen is számos és nyilvános állásfoglalás történt. Különböző okok miatt nem lehetett minden egyes merénylet alkalmából nyilatkozni, többek között azon tény miatt sem, hogy az Izrael által adott azonnali válaszok ezekre a merényletekre nem voltak mindig összhangban a nemzetközi jogszabályokkal. Lehetetlen lett volna elitélően nyilatkozni az egyikről és elhallgatni a másikat. Amint érthető módon az izraeli kormány nem fogadja el, hogy mások diktálják neki azt, amit mondania kell, úgy a Szentszék sem fogadja el, hogy mások megleckéztessék és irányelveket szabjanak meg számára nyilatkozatainak irányvonalát és tartalmát illetően.
A nyilatkozatot hosszú jegyzék követi, amely a teljesség igénye nélkül több nyilvánosság előtt elhangzott tényre hivatkozik, annak bizonyítékaként, hogy II. János Pál pápa több alkalommal hallatta szavát Izrael állam jogaival, és a palesztin nép iránti kötelességeivel kapcsolatban, abban a nyilvánvaló meggyőződésben, hogy az erőszak és a terrorizmus nem vezet a békéhez.
1979. január 12-én és 1982. január 16-án, a Diplomáciai Testülethez intézett beszédeiben II. János Pál elmarasztalta a polgári lakosság ellen elkövetett merényletet és szót emelt Izrael államnak azon jogáért, hogy biztonságban és békében élhessen.
1982. április 4-én kifejezte keserűségét amiatt, hogy „Ciszjordániában újabb fájdalmas tettekre került sor, halottakat és sebesülteket okozva, miközben a népesség soraiban egyre növekszik az aggodalom és a bizonytalanság érzése.”
1982. szeptember 15-én, az általános kihallgatás során II. János Pál felszólította a két felet, hogy szüntessék meg „a fegyverrel vívott harcot”.
1983. január 15-én arra figyelmeztette a feleket, hogy hagyjanak fel az erőszakkal, a terrorizmussal és a megtorlásokkal, amelyek miatt félelemben kénytelen élni. 1984. április 20-án közzétett Retemptionis anno k. apostoli levelében az Izraelben élő zsidók számára azt kérte: „könyörögjünk az annyira remélt biztonságért, a jogos nyugalomért, amelyek minden nemzet és társadalom számára az élet feltételei.”
Ezeket a gondolatait II. János Pál pápa megismételte 1987-ben és 1988-ban, Miamiban és Bécsben az ottani zsidó közösségekhez intézett beszédében. Ezekhez még hozzáfűzte: a Soahra emlékezni azt jelenti, hogy „türelemmel és kitartással ápolgatjuk a szabadság és a béke gyönge palántáját.”
1990. október 10-én az általános kihallgatás során elítélte a Jeruzsálemben elkövetett erőszakos tetteket.
1991. január 12-én határozott szavakkal kijelentette: „el kell ismerni, hogy egyes palesztin csoportok elfogadhatatlan és megbélyegzendő módszert választottak arra, hogy hallassák szavukat, továbbá garantálni kell „Izrael állam számára a biztonságához szükséges jogos feltételeket.”
1991. január 27-én, az Úrangyala imádság alkalmából a Pápa ezt mondta a közel-keleti terrorizmus kapcsán: „Imádkozom Istenhez, hogy távolítsa el a terrorizmus kísértését, amely ellentétben áll az alapvető erkölcsi elvekkel és amelyet a nemzetközi jog is elutasít.”
1991. október 14-én Brazília fővárosában a zsidó közösségnek II. János Pál ezt mondta: azt kívánom, hogy a zsidók saját területükön békében és biztonságban éljenek.”
Senki sem felejtette a Pápának 1993. január elsején az Úrangyala imádság alkalmából mondott szavait, melyek így hangzottak: „Megismétlem, hogy határozottan elítélendő a közel-keleti erőszak, bármely fél az elkövetője.”
1994. január 15-én annak a reményének adott hangot, hogy a párbeszéd, ne pedig a szélsőség legyen a győztes és egy évvel később megismételte ezt a gondolatot, amikor megállapította, hogy a Szentföldön a béke könyvét nem vérrel, hanem az értelem és szív betűivel kell megírni.” Néhány nappal később, január 22-én II. János Pál határozottan elítélte a Netanyában elkövetett súlyos terrorista akciót, ugyanakkor bizalmának adott hangot, hogy mindenki belátja, hogy az erőszak rossz és indokolatlan.
A jeruzsálemi piactéren 1997. július 30-án elkövetett merénylet után a Szentszék erős hangú jegyzékben mondott ítéletet „a vak erőszak felett, amely halált arat megkülönböztetés nélkül. A béke építésének nem ezek az eszközei. A Szentatya többször emlékezetett arra, hogy az erőszak további erőszakot szül” – olvassuk még a jegyzékben.
2001. január 13-án és a következő év januárjában a Pápa a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testülethez szólva a palesztin konfliktus kapcsán említést mindkét rész ártatlan áldozataira. Együtt kell megvívni a béke csatáját – mondta még a Pápa.
2002. március 31-én, Húsvétvasárnap az Urbi et Orbi áldás alkalmával a elítélte a Szentföldet vérrel áztató gyilkosságok és atrocitások tragikus sorozatát.
Másfél hónappal halála előtt II. János Pál az Úrangyala imádság során ezt mondta: „Folytatom imáimat Közel-Kelet békéjéért”.
II. János Pál pápa emberek milliói előtt, Urbi et Orbi üzeneteiben, a Róma Kúriához intézett beszédeiben, katekéziseiben, a zsidó küldöttségekhez intézett szavaiban mindenkor a leghatározottabban elítélte a Szentföld lakossága ellen irányuló terrorizmust. A palesztin nép elvitathatatlan jogaira emlékezve is félreérhetetlen szavakkal bélyegezte meg az izraeli lakosság ellen alkalmazott erőszakot és terrorista akciókat, amelyek az elmúlt évtizedekben megakadályozták azokat a béke kezdeményezéseket, amelyeket a józan politikai erők kilátásban helyeztek izraeli és palesztin részről egyaránt.
Az izraeli vádakra válaszolva a Szentszék jegyzéke ezekkel a szavakkal zárul: „Kínos meglepetést keltett annak figyelmen kívül hagyása, hogy II. János Pál pápa az elmúlt 26 évben annyi alkalommal erőteljesen és szenvedélyesen felemelte szavát a Szentföld drámai helyzete kapcsán, elítélt minden terrorista cselekményt és mindig emberiességre és békére buzdított. A történelmi igazságnak ellentmondó megállapítások csak azoknak kedvezhetnek, akik továbbra is szítani akarják az indulatokat és az ellentéteket. Egészen biztosan nem szolgálják azonban azt, hogy javuljon a helyzet.