Eucharisztikus csoda az olaszországi Ferrarában, 1171-ben

A ma is szép és virágzó észak-olasz Ferrara városban, az Este hercegek egykori székhelyén eucharisztikus csoda történt 1171-ben. Bár az évszázadok homályába vész ez az évszám, a csoda pontos dátuma is ismert: március 28-án, Húsvétvasárnap a pap által megtört ostyából vér buzogott elő, méghozzá nagyszámú hívősereg szemeláttára. A Portuensi Szabályos Kanonokok rendjének Pietro nevű elöljárója Urunk feltámadásának szentmiséjét mutatta be a Santa Maria in Vado ferrarai templomban. A húsvétvasárnapi ünnepi szentmisére a hívek zsúfolásig megtöltötték az alacsony mennyezetű már akkor ősrégi, VII. századi templomot. Amikor a miséző pap kezébe vette az ostyát és kettétörte megdöbbentő dolog történt, amely régi krónikák leírása szerint „szent félelemmel töltötte el a celebráló papot és nagy csodálkozást váltott ki a templomot megtöltő hívek között.” Nem lehet azonban tudni, hogy pontosan mi történt. Több változata van az áthagyományozott elbeszélésnek, ám egy dologban valamennyi krónikás megegyezik: abban, hogy az ostya megtörésének pillanatában a vér olyan erős sugárban tört elő, hogy a templom mennyezetén is piros vérfoltokat hagyott. A fizikai megnyilvánuláson túl a jelenlévők látomásban is részesültek: valódi testi alakban Krisztust látták feltűnni. A látomást illetően azonban a leírások nem mindig egyeznek meg. Egyesek a szenvedő Krisztust vélték látni, mások a gyermek alakjában megjelenő Jézust emlegették.
Az egyházi hatóságok azonnal foglalkozni kezdtek a történtekkel. Amato, ferrarai püspök a helyszínre sietett, hogy saját szemével győződjön meg az eseményekről és összegyűjtse a tanúvallomásokat. Ravennából megérkezett Gerardo püspök, a templomot ellátó Portuensi Szabályos Kanonokok rendjének központi háza ugyanis Ravennában volt. A csodás eseménnyel kapcsolatos szájhagyomány hosszú ideig elevenen élt és nem sokkal később két pápa is eljött imádkozni a kis ferrarai templomba: 6 évvel a csoda után, 1177-ben III. Sándor, 1187-ben pedig III. Orbán pápa. Az írásos dokumentumok, pápai, érseki és püspöki bullák jóval későbbi korokból származnak. Migliorati bíboros levele 1404-ben kelt, IV. Jenő pápa bullája pedig 1442-ből származik. Fontos iratokról van szó, amelyek azt tanúsítják, hogy az egyház mindig jelentőséget tulajdonított a ferrarai eucharisztikus csodának. A XV. század végén a régi apró templom helyén bazilikát emeltek, úgy, hogy a régi templom egy részét, amelyen még láthatók a vér-csoda nyomai, beépítették az új épületbe. Ezt is egyfajta dokumentumnak tekinthetjük, hiszen a régi templom egy részének meghagyásával megerősítést nyert a mindig elevenen fennmaradt hagyomány. A legutóbbi időkben fontos írat nyomára bukkantak, amely a csoda időszakába nyúlik vissza. Egy híres angol krónikás, Giraldus Cambrensis, aki beutazta az akkor ismert világot, aprólékosan és pontosan feljegyezve mindent, amit saját szemével látott és érdekesnek tartott, említést tesz a ferrarai csodáról. Cambrensis a XII. század végén járt Itáliában és Róma felé tartva ellátogatott Ferraraba is, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy adatokat gyűjtsön a csodáról, melynek híre már korábban eljutott hozzá is. 1197-ből származó feljegyzésében azt olvassuk, hogy szemtanúk vallomása alapján írta le a történetet. Ezt az írását felvette Gemma Ecclesiastica c. művébe, amelyet több európai nemzetben kiadtak. Így tehát alig 30 évvel a történtek után a ferrarai euchatisztiával kapcsolatos csodás esemény ismertté vált Franciaországban, Normandiában, Walesben és Írországban is.