Nursziai Szent Benedek izzadtságtól gyöngyöző kőtömbje
Rómától 70 kilométerre délre, a világhírű subiacói bencés apátság közelében található
egy negyedik századi eredetű község, Roiate, mely Nursziai Szent Benedekhez, a nyugati
szerzetesség alapítójához kötődik. Benedek 33 évig élt Subiacóban és a környéken 12
monostort alapított. A hagyomány szerint a bencés rend alapítója 520-ban egy forró
nyári napon, lóháton Rómából Subiaco felé tartott. A melegtől és fáradtságtól elcsigázott
vándor Roiatéba érve elhatározta, hogy csak másnap folytatja az utazást és az éjszakát
a faluban tölti. A falu lakosai azonban nem adtak szállást a vándornak, mivel akkoriban
kolera járvány pusztított és féltek a ragályos betegségtől. Az akkor negyvenes éveiben
járó Benedek ezért a község határában pihent le egy terebélyes fa árnyékában keresett
felüdülést. Leheveredett egy hűvös kőtömbre, amelybe bevésődtek nemcsak tagjai, hanem
ruhájának hajtásai is. Írott források szerint 170 centiméter hosszú, 40 centi mély
és 45 centi széles nyomot hagyott a kőben. A Szent Benedek köveként ismert tömbből
rendkívüli alkalmakkor nedvesség cseppek szivárognak elő. Utoljára ez a jelenség 1980-ban,
az irpiniai földrengés napjaiban ismétlődött meg. A nedvesség cseppeket ekkor újból
megvizsgálták és megerősítették, hogy emberi izzadtságról van szó. Szent Benedek kőtömbje
Roiatéban a mellé épített templommal együtt az idők folyamán búcsújáró hellyé vált.
A roiatei kőtömbbel 1500 körül kezdtek foglalkozni a történetírók. A párizsi Nemzeti
Könyvtárban őrzött 1470-ből származó kéziratban pl. ez áll: „Abból a kőből, amelyen
Szent Benedek nyomai láthatók nedvesség szivárog, amelyet ampullában fognak fel. Ezzel
a vízzel megkenik a betegek szemét, vagy bármilyen sebet. Szent Benedek segítségét
kérve sokan gyógyulást nyernek.”