XVI. Benedek pápa szombaton délelőtt kihallgatáson fogadta Zimbabwe püspökeit most véget ért ad limina látogatásuk alkalmából.

A Pápa az előző napokban már egyenként is találkozott az afrikai ország 9 főpásztorával és tájékozódott egyházaik helyzetéről.
A Szentatya Pál apostol szavaival köszöntötte a zimbabwei püspököket: „Kegyelem nektek és békesség, Atyánktól, az Istentől és az Úr Jézus Krisztustól.” Bárcsak a Péter és Pál apostolok sírjánál tett látogatásuk és ez a mai találkozás Péter utódával ösztönzést adna a főpásztoroknak az evangélium ügyével való nagyobb egység és Krisztus Országának építésére. A közelmúltban lezajlott választások kapcsán a Pápa annak a reményének adott hangot, hogy sikerült megteremteni a nemzeti kiengesztelődéshez és a társadalom morális újraépítéséhez szükséges feltételeket. A választási folyamathoz az ország püspökei is értékes módon hozzájárultak a múlt év során közzétett pasztorális nyilatkozatukkal. Amint a püspökök ebben a nyilatkozatban helyesen megállapították a közjó építése területén a társadalom minden tagját közös felelősség terheli és a nemzet jövőjéhez szükséges morális és spirituális alapok megteremtése közös erőfeszítést igényel.
Az említett nyilatkozattal és legutóbbi „A szegények jajkiáltása” c. pásztorlevelükkel a zimbabwei püspökök azt kérték az ország katolikusaitól, hogy az evangélium bölcsessége és az egyház gazdag társadalmi tanításának öröksége irányítsa egyéni és közösségi életüket egyaránt. A Pápa arra buzdította a főpásztorokat, hogy folytassák világos és egységes vezetői szerepüket, amelynek alapja a Jézus Krisztusban gyökerező rendíthetetlen hit és az üdvösséget hirdető evangélium igazságának igéje. Az igehirdetésben és a tanításban hívek ismerjék fel magának az Úrnak a szavát, és ez a szó tekintéllyel mondja ki, hogy mi igaz és helyes, mi a béke és az igazságosság, a szeretet és megbékélés, legyen olyan szó, amely vigaszt jelent az embereknek az élet nehézségei között és mutatja az utat a reménység felé.
A Szentatya a helyi egyház helyzetére reflektálva örömmel említette a papi és szerzetesi hivatások számának jelentős növekedését és az apostoli munkában részt vevő laikus hívek elkötelezettségét. Istennek ezek az ajándékai vigasztalóak, de ugyanakkor kihívást is jelentenek a még alaposabb katekézisre, hogy a hívek teljességgel megélhessék keresztény hivatásukat. Az Afrikával foglalkozó szinódus záródokumentuma – az Ecclesia in Africa – szavait idézve a Pápa hangsúlyozta, hogy a jövő távlatában mennyire fontos a képzés az egyházi élet minden területén. Ez érinti a hitoktatatást, éppúgy, mint a leendő papok felkészítését, valamint az egyházi iskolákat, amelyeknek meg kell őrizniük identitásukat, mivel ez hazájukban az egész katolikus közösség megerősítését jelenti. A Szentatya végül azt kérte a zimbabwei főpásztoroktól, hogy a hitben és az egyházi közösségben megerősödve ad limina látogatásukról visszatérve szülőhazájukba nagylelkűen folytassák evangéliumi szolgálatukat.